„Pillangó hadművelet” 2.0./1. – Előzmények és elhatározás

2014 augusztusában, több mint 147 kiló voltam. A húgom esküvőjén voltam tanú, egy nagy nyári ruhát viseltem, alakformálóval. Rettenetesen néztem ki. Hogy jutottam idáig? Hosszú történet, de röviden összefoglalom. Én megoldásként használom az evést, megnyugtat. Sokkal könnyebb betolni egy csomó finom édességet és ételt, mint foglalkozni a problémákkal. Fájdalomcsillapító volt számomra minden egyes harapás. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy elértem a fenti súlyt.

Soha nem voltam különösebben vékony. 4 évesen kezdtem el hízni, amikor óvodába kerültem. Addig édesanyámmal voltam sokat és főként felnőtt társaságban, vagy a tesómmal. Nagyon megviselt, hogy olyan gyerekekkel kell lennem, akiket nem ismerek és nem is különösebben kedvelek. Ekkor kezdődött a bánatevés. Falat ettem magam köré. Így megközelíthetetlen lettem, testben is és érzelmekben. Később szépen, fokozatosan híztam tovább, ahogy egyre idősebb lettem.

Anyát aggasztotta, többször próbált fogyásra bírni, volt, hogy kényszerítette is a dolgot. Én persze nem akartam. Sírtam az édességekért, az ételért, a cukros gyümölcslevekért. Tinédzser koromban azzal is próbálkozott, hogy akkor együtt fogyókúrázzunk. Egy darabig ment is a dolog, de ő is feladta és én is. Ha le is fogytam egy keveset, akkor utána visszahíztam. Hiába, teljesen egészségtelen életmóddal nem lehet tartósan fogyni. Amint lemegy a diétás időszak, a régi rendszer visszaáll.

A női részemet teljesen elnyomtam magamban, úgy voltam vele, hogy egy ilyen lány, a fiúkat nem is érdekelheti. Akkoriba tréningruhákban jártam, mert még nagyon drágák voltak a molett holmik, és még nem is igazán elérhetőek. Később a középiskolában már megjelentek, a most is jelen lévő molett ruházati márkák, azok a cuki terítők a legrikítóbb színekben és ronda mintákkal. Emlékszem, mielőtt egyetemre mentem ruhákat varrattak nekem a szüleim. Akkor is, már 130 kilón felül lehettem.

Egyetemre, vidékre kerültem, távol otthonról. Akkor jöttem rá, hogy én is nő vagyok, és érdekelhetek egy férfit. Kicsit fogytam is a kollégiumban. Sokat jártunk bulizni a tanulás mellett, végre volt egy olyan közösség, ahol jól éreztem magam. Azért nem fogytam talán többet, mert addigra már csodásan főztem magamnak. 8 éves korom óta, képes voltam megfőzni a családra egyedül. Sokszor, már gyerekként én főztem ötünkre otthon. Bármilyen ételt képes voltam megcsinálni, persze fehér liszttel, cukorral és zsírral. Azt hiszem ez a képességem, az én esetemben kifejezetten hátrány volt.

Mikor megismertem az első szerelmem, 122 kiló voltam. Az együtt töltött évek alatt a legkevesebb súlyom 112 kiló volt, aztán mikor végül elváltak útjaink, akkor voltam 147 körül. Mivel akkor alapjáraton is összeomlottam az, az egy kiút volt, hogy elkezdem a dolgokat másként csinálni. Az életmódváltás jó projektnek tűnt. Akkor fogytam kb. fél év alatt, több mint 30 kilót. 115 kg volt, ahonnan nem tudtam lejjebb fogyni, akkor fel is adtam. Vagyis már nem tartottam be annyira az addigi elveimet. Beálltam egy súlytartó életmódra. Ez az elmúlt kb. 2 évben így volt. Közben, nemrég vegetáriánus is lettem, ez is új kihívásokat jelentett, feljött pár kiló, de már rájöttem, hogyan lehet változatosan és egészségesen étkezni, ezen a módon is.

Eddig nem tudtam magam rávenni, hogy lefogyjam a maradékot. Mostanáig. Most jutottam el oda fejben, hogy az egészség egyben jelent testi, lelki és szellemi egészséget. Ebbe pedig az egészséges testsúly is beletartozik. Szóval az oldalon oly sokat hangoztatott egészséges étrendre vonatkozó tanácsokat, mozgási javaslatokat és lelki muníciót felhasználva fogom a maradékot lefogyni.

Na, de a motivációimról a következő cikkben fogok írni, illetve szó lesz arról is milyen alapelveket határoztam meg magamnak most, ezek segítettek korábban is leadni a felesleg első részét.Tarts velem!