Menü

Hogyan nem nőnek a feladatok a fejünkre?

Biztosan sokan hallottak már az antihalogató szerdáról. Viszont talán még többen vannak, akik nem, ezért most bemutatjuk Nektek ezt a remek, a munkahetet feldobó és feladatokat megkönnyítő megoldást!

Hogyan tehetnénk meg azt, hogy ne egy ládányi feladattal indítsuk a hétfőt vagy fejezzük be a hetet? Mi sem egyszerűbb! Mindössze egy kis kitartás és elhatározás kell hozzá.

Életemben először körülbelül egy éve hallottam erről a fogalomról egy barátnőmtől, azóta viszont igyekszem gyorsan terjeszteni. Meglepett, hogy a körülöttem élő emberek többsége még nem hallott róla. Korábban Farkas Lívia írt a blogjában az antihalogató szerdáról. Lényege, hogy elvégezzük az elmúlt egy hétben felhalmozódott, halogatott feladatokat. Olyankor nincs kifogás, nyafogás vagy kibújás a kötelezettségek alól. Minden szeretett vagy nem szeretett feladatot meg kell csinálnunk.

Természetesen sokkal nehezebb azoknak az embereknek, akiknek az alapjelleméhez szorosan hozzátartozik a halogatás. De ez a módszer – kellő kitartással – nekik segíthet a legtöbbet.

Az előző munkahelyemen be is vezettem ezt a szokást, és remekül tudtunk vele dolgozni. Szerdánként mindig sokkal hasznosabbnak és eredményesebbnek éreztük magunkat. Egyszer előfordult, hogy áttettük az antihalogató szerdát csütörtökre. Jót nevettünk rajta, de csütörtökön nem volt kegyelem. Mindent befejeztünk, amit addig felhalmoztunk. Felszabadító érzés!

Így történt az eset, hogy külföldre költözésem alkalmával is alkalmazni kezdtem a módszert. Az első adandó alkalommal két, akkor már napok óta húzódó feladatot hajtottam végre, aminek a legnehezebb része az volt, hogy egy alig beszélt idegen nyelven kellett megszólalnom. A végeredmény pedig mondhatni csodás lett! Habár nem tudtam teljesen elmondani, amit szerettem volna (nem baj, mert megértették, mit szeretnék!), de megértettem őket! Hatalmas eredményként könyveltem el magamnak.

Következésképpen tehát elmondhatjuk, hogy sosem tudhatjuk, mit nyerünk egy-egy antihalogató nappal: például gátlásokat küzdünk le.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.