Menü

Testvér nélkül felnőni – az egykék élete

Minden ember társas lény, így talán a gyerekekre is igaz, hogy jobban viselik a környezetük változásait, ha nincsenek egyedül. Vannak azonban gyermekek, akik egykeként nőnek fel. Milyen az ő életük?

Az egyetemi éveim alatt gyakran kaptam a következőhöz hasonló megjegyzéseket: „Nem is hiszem el, hogy nincs testvéred, hiszen nem vagy elkényeztetve.” Korábbi életem során nem találkoztam még ezzel a sztereotípiával, ezért nem is értettem a létjogosultságát. Miért kellene, hogy el legyek kényeztetve? Hiszen gyerekek ezrei nőnek fel Magyarországon is egyetlenként a családban. Több kedves barátomnak sincs testvére, és mindannyian normálisak a szó mindennemű értelmét tekintve.

Minden családban megvan az ok, hogy miért csak egy gyermek születik: anyagi megfontolás, egészségügyi problémák, szülési trauma vagy csak szimplán azért, mert így érzik teljesnek a családot. Egy gyermekkel megkapnak mindent, amire vágynak.

Természetesen nálunk is megvolt az ok. Édesapám idejekorán távozott az életünkből, így egy szem gyermek maradtam Édesanyám mellett.

Azon még gondolkodnom kell, hogy milyen előnyei vannak annak, ha egy gyermek egyedüli a családban. Több figyelmet kap? Nem hiszem. Egy egészségesen és szeretetben működő családban minden gyermek megkapja azt a mennyiségű figyelmet, amire szüksége van.

A páromnak azonban két testvére van, így látom, mennyi előnye van annak, ha az ember nem egyedül nő fel. Természetesen az ő életükben is jelen volt a testvéri civakodás, de most, hogy mindannyian felnőttek, szoros kötelék és egy belső, sajátos kommunikációs rendszer alakult ki közöttük.

Szüleik nevelésének hatására mindhármuk szeme előtt az a felfogás lebeg, hogy „Szeresd a testvéredet, mert ő az, akire egész életed során biztosan számíthatsz majd!”

Talán ez az egyik legnagyobb tanulsága a testvéri kapcsolatoknak. Ezért szomorít el mélységesen az, amikor azt látom, hogy testvérek közötti kapcsolat mennyire meg tud romolni, néha teljesen meg is szakad.

Egykeként felnőve nem éreztem semmiféle hátrányát annak, hogy nincs testvérem. Néha az osztálytársak elbeszéléseit hallgatva sokan még azt is gondoltuk, hogy „de jó, hogy nincs testvérünk, így nem kell vele megosztani ezt vagy azt”. Nem éreztem hátrányát, hogy nincs kivel játszani, esetleg délutánonként egyedül vagyok. Jól le tudtam foglalni magamat, mint a legtöbben, akik így nőnek fel.

Kíváncsi lennék, mások hogyan élik vagy élték meg ugyanezt a helyzetet. Most, felnőtt fejjel viszont – látva, hogy létezik igazi testvéri szeretet – úgy érzem, néha jó lenne egy-két testvér, mert az mégsem ugyanolyan érzés, mint egy nagyon közeli barát.

Mindenesetre az biztos, hogy egyszer, ha a gyermekvállalás kerül előtérbe az életemben, és financiális vagy egészségügyi akadálya nem lesz a döntésemnek, nem fogok gondolkodni a második vagy harmadik csemete vállalásán, és igyekezni fogok hasonló szellemben és szeretetben nevelni őket.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.