Váltás autóról biciklire

Mióta megjött az idei jó idő, sokat gondoltam rá, hogy milyen jó lenne néha biciklivel menni ide-oda. Elvégre a napfény városában élek, s nálunk rengeteg a kerékpárút, emberek tömegei járnak biciklivel a dolgukra. Aztán mégsem váltottam a négy kerékről kettőre - mindig volt valamilyen kifogás. A legtöbbször az, hogy rohantam, valamint hogy sok cuccom van. No de "vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul": az autóm egyszer csak használaton kívülre helyezte magát egy időre, s mit volt mit tenni: maradt a bicikli.

Azt nem állítanám, hogy legelsőre őszinte volt a mosolyom. Ott állt ugyanis a csodálatos bringám a tárolóban, de mivel régen használtam, előbb helyre kellett pofozni. Helyette egy régi, rozoga kerékpár volt elérhető, azzal indultam utamra, és már az első pár méteren legszívesebben visszafordultam volna. Úgy éreztem, gyalog is egyszerűbb lenne, olyan lassú tempót tudok vele diktálni. Még a lejtőn sem gurult magától. Férjem viszont volt olyan kedves, és megjavíttatta a szuper kerékpáromat, így a következő napon már boldogabban indultam útnak.

Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki Trabantról Ferrarira váltott, és csodáltam, ahogy száguldok le a lejtőn, és suhanok a kerékpárúton. Így végre volt lehetőségem megízlelni a valódi kerékpáros életérzést, amit ez a város nyújt. Sokat süt a nap, és az eső sokszor akkor is elkerül bennünket, ha dörög az ég és esőre áll. Hihetetlen biciklis kultúra alakult ki itt. Amikor először láttam, megdöbbentem, hogy mennyien járnak vele még hűvösben is, hát még amikor melegebb évszakokat élünk! Kérdeztem a férjemtől, hogy itt ilyen divatja van a biciklizésnek? Azt mondja, valóban jók a lehetőségek, de motiváló tényező lehet az emberek anyagi helyzete is - sokat spórolnak az ingyenes közlekedési eszköz révén. Mindezek ellenére is zsúfoltak itt az utak az autóktól, amikor csúcsidőszak van - tehát főként a reggeli és délutáni órákban, valamint szombat délelőtt. Ha ez a sok ember mind autóba ülne, talán el sem férnénk. Környezetvédelmi szempontból is megfontolandó tehát a biciklizés, ez volt az én egyik szempontom is.

Mindenféle bringát látni itt, de a legelterjedtebbek a típikus városi modellek: íves, romantikus kivitelezés, hajlított kormány, elől vagy hátul kosárka - akár szó szerint egy fonott kosár. Igazán bájosak. Nos, én teljesen másfajta modellel rendelkezem dunántúli lányként, de ez nem jelent gondot. Az már inkább fejtörést okozott, hogy mikor merre kell mennem? Autóval már tudom, de a bicikliutak másfelé visznek. Végülis meglepően jól boldogultam, a kerékpárút hálózat még annál is jobb itt, mint amennyire az autóból felfedezni véltem.

S noha még szoknom kell, hogy másképpen pakolok, azt meg főleg, hogy tör az ülés és izzasztó dolog a tekerés. Mindig úgy gondolkodtam, hogy a kerékpározás teljesen másfajta öltözetet igényel - ahonnan én jövök, ott ritkán tekernek kisszoknyában és tűsarkúban. Itt más a helyzet, a lányok és nők még a biciklijükön is tökéletesen elegánsak tudnak lenni. Vajon mi lehet a titkuk? Egy kerékpáros nadrág rejtőzik a szoknyájuk alatt? Még nem tudom, de hamarosan kitapasztalom.

Azt tervezem ugyanis, hogy az autóm megjavulása után is megtartom e jó szokásomat, és többet fogok kerékpárral közlekedni. Mivel a munkám megkívánja a részleges eleganciát, nem állíthatok oda szabadidőruhában, így kitapasztalom, mik a legjobb opciók, és kihasználom, hogy egy olyan városban élhetek, amely támogatja a kerékpáros kultúrát. Emlékszem, mennyire csodáltam a hollandokat, amikor ott jártamkor láttam, hogy ez nem csupán marketing a részükről: tényleg rengetegen bicikliznek, és mindenhol fürtökben lógnak a kerékpárok. Pedig november volt, hűvös időjárás és gyakori eső, de őket ez cseppet sem tántorította el a guruló kétkerekű járművüktől. Becsülendő példa, hátha a nyomukba léphetek!