Mesés történet az igaz barátságról

„Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.”
(Donna Fargo)

Én azonban emlékszem hogyan született a barátságunk! Még gimnazista voltam, és részt vettem az iskola által szervezett angol nyelvű nyári táborban. Ott volt az akkori barátom is. Nagyon élvezetes tábor volt, amerikai előadókkal, kiváló nyelvgyakorlási lehetőséggel – én már akkor is az angol nyelv szerelmese voltam. Csoportokra voltunk osztva, így hatékonyabban tudtunk tanulni, és többféle programban vehettünk részt. Egyik délután a barátom egy lánnyal fogadott, akivel egy csoportba osztották. Megkértek, hogy segítsek neki a másnapi házi feladat elkészítésében, mivel náluk éppen nincs internet. Szívesen segítettem, így napi kapcsolatba kerültünk. Valahogy elég könnyen megtaláltuk a közös hangot. Időközben kiderült róla, hogy ő is abba a gimibe jár, ahová én, sőt, évfolyamtársak vagyunk. Nagy meglepetés volt! :)

Teltek-múltak az évek, egyre jobb kapcsolatot ápoltunk. Igazság szerint ő az egyetlen ember, akivel azóta is tartom a kapcsolatot a gimiből. Néha hónapokig nem beszélünk, néha hetente, naponta is váltunk néhány sort a facebookon, vagy felhívjuk egymást telefonon. Ő minden évben elhalmoz engem ajándékokkal karácsonykor. Nem is tudom ismerek-e nála melegebb szívű embert – természetesen nemcsak az ajándékok miatt gondolom ezt!

A gimi után mindketten továbbtanultunk, szerencsére egy városba kerültünk. A sűrű program, az órák és egyéb elfoglaltságok azonban nem tették lehetővé, hogy túl gyakran találkozzunk. Végül eljött az idő, mikor hazaköltözött a szülőfalujába, és dolgozni kezdett óvónőként. Ez még jobban megnehezítette a találkozásaink szervezését. Az évi egy-kettőről azonban még mindig nem mondtunk le!

Mindig biztatjuk egymást, húzzuk fel a másikat egy magasabb energiaszintre, és én úgy érzem ő mindig ad nekem egy kis nyugalmat, türelmet és empátiát. A találkozásaink után mindig más szemmel nézek a világra.

Időközben én is felköltöztem a fővárosba, ezzel még távolabb kerültünk egymástól, mégis most sokkal közelebb érzem őt magamhoz. A lelki kötelék ápolása rendkívül fontos minden kapcsolatban, legyen az szerelmi, családi vagy baráti.

Mindig tudjuk, hogy:

„A távolság igen nagy közöttünk,
de mi mégis összejöttünk.
Mert a barátság úgy is élhet,
ha kezed el nem érhet,
akire minden nap gondolunk,
akihez szép szavakat szólunk.
Aki kicsit tudja titkaink,
és képletesen mindig visszaint.
Akivel értjük a kimondatlan szavakat,
azzal a barátság el nem szakadhat.”

A cikk megírására az sarkallt, hogy tegnap az új lakcímemre érkezett egy csomag a barátnőmtől karácsonyi borítással. Mikor megláttam, már tudtam kitől jött! Azt viszont nem sejtettem, hogy mit rejt: kézzel készített ajándékok, sokat jelentő figyelmességek, fényképek, idézetek. Alapvetően figyelmes embernek tartom magam, de a barátnőm ajándékcsomagjait követően mindig érzem, hogy van még hová fejlődnöm ezen a téren is!

Ezen felül pedig jómagam is imádom mások történeteit, élettapasztalatait olvasni. Mindig tanulhatunk valamit, és megmelengethetjük a szívünket! Írjunk pozitív dolgokról, akár csak magunknak is, ezzel ezt az oldalunkat erősítjük, és a környezetünkben is változásokat tapasztalhatunk.

Nagyon jó érzés tisztában lenni azzal, hogy az embernek a családján kívül is van támasza, barátja, akire mindig számíthat, bármi történjék is! Ezért én arra buzdítok mindenkit, hogy igyekezzen minél több ilyen személyt maga köré szervezni, építsen kapcsolatokat, hiszen gazdagságunk – az anyagi világ mellett – ebből származik és gyarapszik.

A képek illusztrációk, nem a történet szereplőit ábrázolják.