Fontos PONT a diétában

Még a rosszat is meg lehet szokni... Ez a megállapítás sajnos teljeskörűen igaz, az egész életünkre, a lelki és fizikai állapotunkra vonatkozóan is. Ami az egészségünket illeti: hajlamosak vagyunk megszokni, ha elhíztunk, és az ebből adódó fizikai nehézségeink mindennapossá válnak számunkra. Idővel majdhogynem természetessé válik, ha nehezebben járunk a lépcsőn, kapkodjuk a levegőt, összeér a combunk, hogy tovább ne is soroljuk a lehetséges problémákat, amiket a túlsúly okozhat. A folyamat lényege a fokozatos hozzászokás. Ha hirtelen, egyik pillanatról a másikra akár csak 5 - 10 kilóval lenne több a testsúlyunk, azt erősen megéreznénk. De a hízás nem ennyire gyors folyamat - ahhoz éppen elég lassú, hogy úgy-ahogy alkalmazkodjunk hozzá. Egy idő után pedig megszokjuk még a rosszabb állapotot is. A testünk ugyanígy van vele: egy idő után beállítódik a magasabb testsúlyi értékre, ez válik az alapállapotává, ami jelentősen nehezíti a fogyást.

Van egy úgynevezett alapértéki állapot, vagy kiindulási pont, amit a diéta világában set point-nak neveznek. (A teniszben ugyanez a kifejezés a játszmalabdát jelöli, más sportokban szettlabdát, vagy meccslabdát, ez az, amikor az egyik csapatnak már csak egy pont kell a nyeréshez, tehát az a "labda" döntő lehet.) A sportban és a diétában is fontos ez a pont. A fogyókúrák esetében úgymond ezt a set point-ot kell felülírnunk, tehát a testünk által megszokott alapértéket, vagy kiindulópontot kell megváltoztatnunk.

A szakemberek szerint ehhez minimum 6 hónap szükséges, ennyi idő kell, hogy átállítsuk annak metabolizmusát. A szervezetünk ugyanis folyamatosan a homeosztázisra, azaz az egyensúlyra, kiegyenlítődésre törekszik, és mindezt ahhoz az állapothoz igazítja, ami tartósan fennáll. Érdekesség tehát, hogy minél tovább tartunk egy bizonyos testsúlyt, annál nehezebb rajta változtatni. Ez természetesen egyszerre jó és rossz hír.

Rossz abból a szempontból, hogy akiknél régebb óta fennáll a túlsúly, azoknak nehezebb lehet azt leadniuk és tartósan megtartaniuk. De jelenthet ez motivációt is, hogy nem érdemes sokáig "őrizni" a zsírpárnácskáinkat. A jó hír pedig, hogy ha egyszer lefogytunk, és az adott testsúlyt tartjuk, akkor a szervezetünk egy idő után ahhoz az állapothoz szokik hozzá, és a kiindulópont átalakul.

Ne csupán a hat hónapos információt vegyük figyelembe, úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden nap számít. Úgy képzeljük ezt el, mint valami tanulnivalót. Ha sokáig tanulunk valamit, akkor egy idő után álmunkból felébredve is tudjuk az adott dolgot. De ha szeretnénk átírni ezt az információt, az sok munka, viszont minél több ideig csináljuk az átírási folyamatot, annál jobb lesz az eredmény, és minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz.

A legtöbb általános diéta problémája egyébként éppen a set point - a fogyókúrás módszerek többsége csak a testsúly csökkentésére koncentrál és ad programot, a megtartásra viszont nem. Jellemző is a fogyni vágyókra, hogy amíg a kilók olvadnak lefelé, és látják az eredményt, addig motiváltabbak, utána viszont, amikor elérik a kívánt testsúlyt és azt meg kell tartani, már jóval nehezebb dolguk van. A célt elérik, és úgymond tartósan ácsorogni kell a célvonalban. Ennek technikája sokkal kevésbé kifejlesztett, noha nem éppen bonyolult vagy komplikált, inkább lélektanilag nehéz feladat.

Nem véletlenül hangsúlyozzák a szakemberek: a fogyókúrák végülis nem vezetnek sehová, csakis a teljes életmódváltás hozhatja meg a tartós sikert.