Menü

Ne ítéljük el az otthonszülést!

Gyakori, hogy ítéletet mondanak az otthonszülő nőkről, miszerint túlzottan bátrak, vagy felelőtlenek lennének. Sajnos ez esetben is csak a komplikált esetekről hallunk, az előnyeiről, a szép történetekről nem szól a média, hiszen annak nincs hírértéke. Azt például kevesen tudják, hogy igen szigorú szabályai vannak az otthonszülésnek.

Az otthonszülésről a 35/2011. (III. 21.) számú Kormányrendelet rendelkezik. A jogszabály elnevezése: „Az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól”. A rendelet igen részletesen szabályozza, hogy mely esetekben engedélyezett az otthonszülés, milyen feltételrendszere van, és mely esetekben kell otthonszülés közben is a nő kórházba szállításáról gondoskodni, továbbá milyen felügyeletet, milyen eszközöket igényel az otthonszülés folyamata. Ezt a rendelkezést azonban kevesen ismerik, így mondhatjuk, hogy sokszor az információhiány az oka az otthonszülés elítélésének.

Az előnyeiről azonban kevesen beszélnek. Hogy milyen pozitív oldala lehet annak, ha az édesanya nem a kórházban, hanem az otthonában hozza világra a gyermekét? Például a szülés folyamata háborítatlanabb, az otthoni, nyugodt körülmények, az anyára való teljes odafigyelés, igényeinek szem előtt tartása segíti a szülés folyamatát. A kórházban szülés esetén egy-egy édesanyára kevesebb figyelem juthat akkor is, ha fizetett orvosa és szülésznője van. Továbbá alkalmazkodni kell a kórházi szabályokhoz (akkor is, ha azok észszerűek, és akkor is, ha nem). A legtöbb anyát az viseli meg az intézményi keretek között zajló szülés esetén, hogy kevés tájékoztatást és döntési lehetőséget kap. Ez pedig kardinális kérdés, hiszen a világ egyik legintimebb eseményéről van szó. Ráadásul az anya-gyerek kapcsolatban is fontos momentum, hogy az édesanya milyen mélyen és milyen tudatosan, valamint mennyire pozitív eseménynek éli meg a szülését. Mindez otthoni körülmények között biztosíthatóbb.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkinek otthon kellene szülnie. Az anyák válasszanak aszerint, ahogy kellemesebbnek és biztonságosabbnak ítélik, döntsenek a szívük szerint. Csupán arról van szó, hogy ne ítélkezzünk azok felett sem, akik az otthoni körülményeket választják gyermekük világra hozatalakor.

Információk az otthonszülésről bővebben: www.otthonszules.hu

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.