Menü

Mindenkinek vannak előítéletei, tanuljuk meg kezelni őket

November 16. a Tolerancia Világnapja, ebből az alkalomból a világ minden táján rendeznek elfogadást segítő eseményeket az előítéletek csökkentése érdekében. De vajon meg tudunk szabadulni az előítéleteinktől? Le tudjuk ezeket vetkőzni, vagy megtanulhatjuk kezelni?

Minden embernek vannak előítéletei. Ezt nem lehet elkerülni, mert alapvető pszichológiai folyamat, hogy sztereotípiákkal rendelkezünk. Ezzel gyakorlatilag erőfeszítést spórolunk, és ezáltal tudunk gyorsan és hatékonyan eligazodni a világban. Azonban nagyon fontos, hogy megtanuljuk helyén kezelni a negatív attitűdjeinket, és a pozitív előítéletekre is képesek legyünk odafigyelni – mondta el Bálint Bánk pszichológus Veszprémben, az Előítéletek csapdájában elnevezésű konferencián november 17-én. A rendezvényt a Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület rendezte abból a nem leplezett célból, hogy jó példákkal szemléltesse, milyen kezdeményezések járulhatnak hozzá a negatív szemléletmód csökkentéséhez.

Ennek keretében mutatkozott be a többek között a nagyvázsonyi Hátszél Tanoda, amely roma fiatalok integrációját célozza meg oly módon, hogy a tanuláson kívül önkéntes munkára szervezi őket. Ennek keretében a szorgalmas önkéntesek belföldi és külföldi tanulmányutakon és önkéntes programokon vehetnek részt. A másik kiváló kezdeményezés a komplex esélyórák a Mozgássérültek Aktív Egyesületének szervezésében, ahol rendkívüli osztályfőnöki órák, valamint óvodai csoportfoglalkozások keretében bemutatják a mozgáskorlátozottak életét, a kerekesszék használatát, a mindennapjaik menetét. Mindkét program rendkívüli érdeklődésre tart számot, és segíti az elfogadást, valamint az integrációt. Az ehhez hasonló kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek kezelni az előítéleteiket, és negatív attitűdjeik pozitívba forduljanak át.

A korai szemléletformálás fontosságára is felhívták a figyelmet: gyermekkorban még egyszerűbb a gondolkodásmód jó irányba formálása, mert az életkor előrehaladtával egyre inkább rögzülnek a sztereotípiák, és nehezebb tőlük megszabadulni. A gyerekek nyitottságát felhasználva tartósabb és hatékonyabb eredményt érhetünk el, ha egy toleránsabb társadalomban szeretnénk élni. Hiszen nem csak a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatban lehetnek előítéleteink, erre hívta fel a figyelmet Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere. Az autósok konfliktusba keverednek a kerékpárosokkal, a biciklisek a gyalogosokkal, emberek a szomszédaikkal, és a legtöbb konfliktus hátterében az áll, hogy nem ismerjük a másik problémáit. Ha megismernénk az indíttatásának hátterét, akkor sokkal elfogadóbbak lennénk – hangsúlyozta. 

Fotó:
Pixabay.com

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?