Menü

Mindenkinek vannak előítéletei, tanuljuk meg kezelni őket

November 16. a Tolerancia Világnapja, ebből az alkalomból a világ minden táján rendeznek elfogadást segítő eseményeket az előítéletek csökkentése érdekében. De vajon meg tudunk szabadulni az előítéleteinktől? Le tudjuk ezeket vetkőzni, vagy megtanulhatjuk kezelni?

Minden embernek vannak előítéletei. Ezt nem lehet elkerülni, mert alapvető pszichológiai folyamat, hogy sztereotípiákkal rendelkezünk. Ezzel gyakorlatilag erőfeszítést spórolunk, és ezáltal tudunk gyorsan és hatékonyan eligazodni a világban. Azonban nagyon fontos, hogy megtanuljuk helyén kezelni a negatív attitűdjeinket, és a pozitív előítéletekre is képesek legyünk odafigyelni – mondta el Bálint Bánk pszichológus Veszprémben, az Előítéletek csapdájában elnevezésű konferencián november 17-én. A rendezvényt a Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület rendezte abból a nem leplezett célból, hogy jó példákkal szemléltesse, milyen kezdeményezések járulhatnak hozzá a negatív szemléletmód csökkentéséhez.

Ennek keretében mutatkozott be a többek között a nagyvázsonyi Hátszél Tanoda, amely roma fiatalok integrációját célozza meg oly módon, hogy a tanuláson kívül önkéntes munkára szervezi őket. Ennek keretében a szorgalmas önkéntesek belföldi és külföldi tanulmányutakon és önkéntes programokon vehetnek részt. A másik kiváló kezdeményezés a komplex esélyórák a Mozgássérültek Aktív Egyesületének szervezésében, ahol rendkívüli osztályfőnöki órák, valamint óvodai csoportfoglalkozások keretében bemutatják a mozgáskorlátozottak életét, a kerekesszék használatát, a mindennapjaik menetét. Mindkét program rendkívüli érdeklődésre tart számot, és segíti az elfogadást, valamint az integrációt. Az ehhez hasonló kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek kezelni az előítéleteiket, és negatív attitűdjeik pozitívba forduljanak át.

A korai szemléletformálás fontosságára is felhívták a figyelmet: gyermekkorban még egyszerűbb a gondolkodásmód jó irányba formálása, mert az életkor előrehaladtával egyre inkább rögzülnek a sztereotípiák, és nehezebb tőlük megszabadulni. A gyerekek nyitottságát felhasználva tartósabb és hatékonyabb eredményt érhetünk el, ha egy toleránsabb társadalomban szeretnénk élni. Hiszen nem csak a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatban lehetnek előítéleteink, erre hívta fel a figyelmet Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere. Az autósok konfliktusba keverednek a kerékpárosokkal, a biciklisek a gyalogosokkal, emberek a szomszédaikkal, és a legtöbb konfliktus hátterében az áll, hogy nem ismerjük a másik problémáit. Ha megismernénk az indíttatásának hátterét, akkor sokkal elfogadóbbak lennénk – hangsúlyozta. 

Fotó:
Pixabay.com

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.