Mindenkinek vannak előítéletei, tanuljuk meg kezelni őket
- Dátum: 2014.11.27., 14:45
- attitűd, elfogadás, előítélet, hátrányos helyzet, integráció, konfliktus, megértés, mozgáskorlátozott, mozgássérült, nyitottság, osztályfőnöki óra, önkéntesség, pszichológia, roma, szemléletformálás, sztereotípia, tolerancia
November 16. a Tolerancia Világnapja, ebből az alkalomból a világ minden táján rendeznek elfogadást segítő eseményeket az előítéletek csökkentése érdekében. De vajon meg tudunk szabadulni az előítéleteinktől? Le tudjuk ezeket vetkőzni, vagy megtanulhatjuk kezelni?
Minden embernek vannak előítéletei. Ezt nem lehet elkerülni, mert alapvető pszichológiai folyamat, hogy sztereotípiákkal rendelkezünk. Ezzel gyakorlatilag erőfeszítést spórolunk, és ezáltal tudunk gyorsan és hatékonyan eligazodni a világban. Azonban nagyon fontos, hogy megtanuljuk helyén kezelni a negatív attitűdjeinket, és a pozitív előítéletekre is képesek legyünk odafigyelni – mondta el Bálint Bánk pszichológus Veszprémben, az Előítéletek csapdájában elnevezésű konferencián november 17-én. A rendezvényt a Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület rendezte abból a nem leplezett célból, hogy jó példákkal szemléltesse, milyen kezdeményezések járulhatnak hozzá a negatív szemléletmód csökkentéséhez.
Ennek keretében mutatkozott be a többek között a nagyvázsonyi Hátszél Tanoda, amely roma fiatalok integrációját célozza meg oly módon, hogy a tanuláson kívül önkéntes munkára szervezi őket. Ennek keretében a szorgalmas önkéntesek belföldi és külföldi tanulmányutakon és önkéntes programokon vehetnek részt. A másik kiváló kezdeményezés a komplex esélyórák a Mozgássérültek Aktív Egyesületének szervezésében, ahol rendkívüli osztályfőnöki órák, valamint óvodai csoportfoglalkozások keretében bemutatják a mozgáskorlátozottak életét, a kerekesszék használatát, a mindennapjaik menetét. Mindkét program rendkívüli érdeklődésre tart számot, és segíti az elfogadást, valamint az integrációt. Az ehhez hasonló kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek kezelni az előítéleteiket, és negatív attitűdjeik pozitívba forduljanak át.
A korai szemléletformálás fontosságára is felhívták a figyelmet: gyermekkorban még egyszerűbb a gondolkodásmód jó irányba formálása, mert az életkor előrehaladtával egyre inkább rögzülnek a sztereotípiák, és nehezebb tőlük megszabadulni. A gyerekek nyitottságát felhasználva tartósabb és hatékonyabb eredményt érhetünk el, ha egy toleránsabb társadalomban szeretnénk élni. Hiszen nem csak a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatban lehetnek előítéleteink, erre hívta fel a figyelmet Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere. Az autósok konfliktusba keverednek a kerékpárosokkal, a biciklisek a gyalogosokkal, emberek a szomszédaikkal, és a legtöbb konfliktus hátterében az áll, hogy nem ismerjük a másik problémáit. Ha megismernénk az indíttatásának hátterét, akkor sokkal elfogadóbbak lennénk – hangsúlyozta.
Fotó:
Pixabay.com
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.