Menü

Mindenkinek vannak előítéletei, tanuljuk meg kezelni őket

November 16. a Tolerancia Világnapja, ebből az alkalomból a világ minden táján rendeznek elfogadást segítő eseményeket az előítéletek csökkentése érdekében. De vajon meg tudunk szabadulni az előítéleteinktől? Le tudjuk ezeket vetkőzni, vagy megtanulhatjuk kezelni?

Minden embernek vannak előítéletei. Ezt nem lehet elkerülni, mert alapvető pszichológiai folyamat, hogy sztereotípiákkal rendelkezünk. Ezzel gyakorlatilag erőfeszítést spórolunk, és ezáltal tudunk gyorsan és hatékonyan eligazodni a világban. Azonban nagyon fontos, hogy megtanuljuk helyén kezelni a negatív attitűdjeinket, és a pozitív előítéletekre is képesek legyünk odafigyelni – mondta el Bálint Bánk pszichológus Veszprémben, az Előítéletek csapdájában elnevezésű konferencián november 17-én. A rendezvényt a Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület rendezte abból a nem leplezett célból, hogy jó példákkal szemléltesse, milyen kezdeményezések járulhatnak hozzá a negatív szemléletmód csökkentéséhez.

Ennek keretében mutatkozott be a többek között a nagyvázsonyi Hátszél Tanoda, amely roma fiatalok integrációját célozza meg oly módon, hogy a tanuláson kívül önkéntes munkára szervezi őket. Ennek keretében a szorgalmas önkéntesek belföldi és külföldi tanulmányutakon és önkéntes programokon vehetnek részt. A másik kiváló kezdeményezés a komplex esélyórák a Mozgássérültek Aktív Egyesületének szervezésében, ahol rendkívüli osztályfőnöki órák, valamint óvodai csoportfoglalkozások keretében bemutatják a mozgáskorlátozottak életét, a kerekesszék használatát, a mindennapjaik menetét. Mindkét program rendkívüli érdeklődésre tart számot, és segíti az elfogadást, valamint az integrációt. Az ehhez hasonló kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek kezelni az előítéleteiket, és negatív attitűdjeik pozitívba forduljanak át.

A korai szemléletformálás fontosságára is felhívták a figyelmet: gyermekkorban még egyszerűbb a gondolkodásmód jó irányba formálása, mert az életkor előrehaladtával egyre inkább rögzülnek a sztereotípiák, és nehezebb tőlük megszabadulni. A gyerekek nyitottságát felhasználva tartósabb és hatékonyabb eredményt érhetünk el, ha egy toleránsabb társadalomban szeretnénk élni. Hiszen nem csak a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatban lehetnek előítéleteink, erre hívta fel a figyelmet Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere. Az autósok konfliktusba keverednek a kerékpárosokkal, a biciklisek a gyalogosokkal, emberek a szomszédaikkal, és a legtöbb konfliktus hátterében az áll, hogy nem ismerjük a másik problémáit. Ha megismernénk az indíttatásának hátterét, akkor sokkal elfogadóbbak lennénk – hangsúlyozta. 

Fotó:
Pixabay.com

Hogyan győzhetjük le az őszi fáradtságot?

A tavaszhoz hasonlóan ősszel is sokakon úrrá lesz a tartós fáradtság, és az állandó levertség. Hosszabb távon pedig a depresszió. Ez ráadásul párosul a hűvös és borongós őszi időjárással. Mit tehetünk ellene?

A gyermekkori szeretethiány tünetei és következményei

Indulatkezelési és kötődési nehézségek, szorongás, boldogtalan szerelmi élet. Szerencsére a gyerekpszichológiai szakirodalomban és a közbeszédben is egyre több szó esik a korai szeretethiány káros és hosszútávú hatásairól. De vajon hogyan ismerhetjük fel a megfelelő szülői figyelem hiányát, és egyáltalán hogyan kell helyesen szeretni a kicsiket?

Szépüljünk belülről!

Talán kevésbé hirdetett vagy ritkábban emlegetett dolog, hogy belülről legalább annyit tehetünk a bőrünk épségért és szépségéért, mint külsőleg, a drága kozmetikumokkal. A márkás holmik mit sem érnek, a belső támogatás nélkül. Mégis mit értünk azon, hogy szépüljünk belülről?

A Pomodoro technika – tanulj többet, ugyanannyi idő alatt!

A megfelelő minőségű alvás nagyon fontos a hatékony tanulás szempontjából, mindössze arról van szó, hogy egy kicsit szervezni kell. Ennek pedig az egyik kulcsa a Pomodoro módszer. A következőkben tehát arról lesz szó, hogy hogyan használd ki jobban a tanulásra szánt időt.

A válások 11 leggyakoribb oka

Amikor a várva várt és oly sokáig tervezett nagy napon kimondjuk a boldogító igent, még valóban komolyan gondoljuk a „holtomiglan-holtodiglan”-t és az „egészségben-betegségben”-t. De mi történik ezután? Miért felejtjük el mire vállalkoztunk?