Menü

Vajon mikor és hogyan lesz felnőtt a gyerekből?

Nem egyszerű a mai fiatalok (és szüleik) helyzete. A gyerekek már nagyon hamar felnőttnek érzik magukat, hiszen csinosan öltözhetnek, sminkelhetnek, fesztiválozhatnak, és jobban értenek a modern technikához, mint az anyjuk-apjuk. De mikor lesz igazából felnőtt valaki? Magyarországon hivatalosan tizennyolc évesen, de sokszor ennél csak tíz évvel később állnak először munkába!

A hagyományőrző népeknél egyértelmű a helyzet: fiataljaik beavatási szertartásokon esnek át, próbán, ünnepségen, innentől pedig egyértelmű a felnőtté válás időpontja. Ilyen nálunk nincs, akkor hát mi az az életkor, vagy élethelyzet, amikor felnőttként tekinthetünk fiataljainkra?

Nehéz kérdés. Sokan, különböző helyzetekből adódóan 30-40 éves korukban is a családdal élnek. Nincs olyan társadalmi elvárás, hogy a legénynek egyedül kell útra kélnie, és nincs kötelező katonaság. A lányok némelyike pedig akkor döbben rá, hogy nem tud elkészíteni egy tükörtojást, vagy megfelelő módon csoportosítani a mosnivalót, amikor összeköltözik a párjával.

„Addig kényeztetem a gyermekem, amíg lehet. Olyan hamar felnőnek! Aztán kirepülnek, dolgoznak és túlóráznak, alig fogom látni. Most szeretnék neki mindent megadni!” Hogy hányan gondoljuk így? Nagyon sokan. Óriási partit rendezünk a 18. szülinapjára, mondván, most lett felnőtt, aztán ugyanúgy gyermekként gondozzuk tovább. Nem vesz részt a háztartásban, hiszen tanulnia, dolgoznia kell, minek terheljük. Nem gondolkodik felnőttes témákról, családalapításról, megtakarításról, hisz ráér még azzal, éljen egy kicsit.

De vajon biztos jót teszünk azzal hosszú távon is, hogy gyermekeinket mentesítjük a gyakorlati feladatoktól, és a komoly gondolatoktól? Meddig jó ez neki? Azt mondják, a gyermekeket nem lehet „túlszeretni”, hisz szeretetből sosem elég. De biztosan JÓL szeretjük akkor, ha túlgondozzuk, és azt sugalljuk felé, hogy ráér még az élet nagy kérdéseivel foglalkozni?

Érdemes azon elgondolkodni, hogy fiatalon még ösztönösen fogékonyak mindenre a gyerekek. Talán pont azzal tehetjük könnyebbé az életüket, ha még ebben az időszakban találkoznak a fontos mérföldkövekkel és feladatokkal.

Játékos formában is bevonhatjuk őket a háztartási praktikák, fiús fogások elsajátításába, vagy a komoly beszélgetésekbe. Ilyen lehet pl. egy >>gondolkodós társasjáték<<, ahol tippeket olvashatunk és kérdésekre felelhetünk bizonyos mezőkön. Például: „Hogyan képzeled el magad húsz év múlva? Ha válaszoltál, még egyet dobhatsz!”, vagy: „Léphetsz előre kettő mezőt, ha el tudod mondani, hogyan készül a franciasaláta!” Ne higgyük, hogy mindezt nem élvezik a gyerekek. Ha már kisebb korukban fejlődő emberként tekintünk rájuk, nem csupán tudatlan gyermekként, aki „teljesen ráér még mindenre”, akkor befogadóbbá válnak minderre. Kamaszként már nehéz a nulláról kezdeni, és érdeklődővé tenni egy tinédzsert. És neki sem lesz egyszerűbb, ha felnőttként ébred rá, hogy mit jelent mondjuk befizetni egy csekket.

Szeressük hát úgy a gyermekeinket, hogy közben nyitottá tesszük az életre, és csupán féltésből nem zárjuk ki őket a felnőttek dolgaiból. Mert az ő dolguk is lesz mindez, méghozzá hamarosan. 

Fotó:
pixabay.com

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.