Boros ételek

Saját boros élményeim közül a legelső családunk első szüretéhez kapcsolódik. Pedagógus szolgálati lakásunk mellett szép nagy kert is volt, ahová szüleim a gyümölcsfák mellé szőlősorokat is ültettek. Büszkén figyelték az első termést, ami kevéske volt ugyan, de a miénk! Ősszel le is szedtek pár vödörnyi gyümölcsöt, kipréselték, aztán a mustot egy nagyobbacska fazékba, a törkölyt egy lábasba tették. 

Miközben a nyári konyhát takarították, megkérték Erzsikét, hogy ugyan, borítsa már ki a törkölyt. Az én kedves Nővérkém nem tudta, mi a különbség must és törköly között, fogta a fazekat, és egy laza mozdulattal kiöntötte az éves munka jutalmát a szemétdombra. Így esett, hogy az első must kóstolása nekünk csak a második szüret alkalmával adatott meg.

Mindkettőnk családjában egyébként több szőlősgazda is volt, és nagy szerencsénkre közülük él és dolgozik ma is egy nagybácsi, aki nagy gondossággal, odafigyeléssel, szorgalommal műveli birtokát. Kiváló borait családi ünnepeken kóstolgatjuk.

István nagyapja minden munka végeztével kigereblyézte patika tisztaságú szőlősorait, így azonnal tudta, ha illetéktelen vándorok tévedtek a földjére. Pistámék afféle jógyerekként néhányszor meg is tréfálták a papát, és kipróbálták, vajon mi történik, ha a frissen gereblyézett sorokban futkároznak egy jót. A gazda bizony azonnal észrevette, de a lábnyomok méretéből az illetéktelen behatolók kiléte is hamarosan kiderült, így aztán balul ütött ki ez a gyerekcsíny.

Magyarországon a szőlőtermesztésnek történelmi hagyományai vannak. Országjárásunk során nem is emlékszem olyan településre, ahol ne kínálták volna büszkén saját boraikat a gazdák.

Jobbnál-jobb pincészetekben volt szerencsénk megfordulni. A mai modern technológiák mellett a legtöbb helyen a hagyományokat is őrzik. Borral teli fahordókra lecsorgó gyertyák pislákoló fényében csodálhatjuk az ódon, nemes penésszel borított pincék hangulatát.

Egy finom, kiadós étel a pince előtt, vagy a pincében elfogyasztva, hozzá a hegy leve, nincs is annál jobb – gondolnánk, pedig van! Még különlegesebb, ha az edénybe is csurgatunk egy kicsit a nedűkből, hiszen a jó magyar borok nem csak az ételek mellé ajánlatosak, de belefőzve is harmonikus ízvilágot adnak.

Egy jó tanács, amit szőlősgazdáktól kaptunk: ahogy a húsok, zöldségek, gyümölcsök frissessége, származási helye fontos a főzés során, úgy a hozzáadott borok minőségére is figyeljünk oda, akkor biztosan olyan különlegesség kerülhet ki a kezünk alól, ami után vendégeink mind a tíz ujjukat megnyalhatják!

                                                                                              Róka Ildikó

Vörösborban párolt töltött körte

Hozzávalók:

3 nagyobb körte, 1,5 dl vörösbor, 1 evőkanál étolaj, 25 dkg gesztenyemassza,

1 dl habtejszín, fél citrom leve, 1 evőkanál cukor, 5 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál tej

A körtéket meghámozzuk, félbevágjuk, magházukat kivájjuk, és egy kis talpacskát vágunk mindegyikre, hogy megálljanak sülés közben. Citromlevet csavarunk rá, nehogy megbarnuljanak.

A gesztenyemasszát felaprítjuk, és tejszínnel elkeverjük.

Serpenyőben az olajon megolvasztjuk a cukrot, és ráhelyezzük a körtéket. Mindkét oldalán megpároljuk a gyümölcsöt. Hagyjuk, hogy a cukor rákaramellizálódjon, és enyhén barnás bevonatot adjon. Ekkor aláöntjük a vörösbort, és ebben többször átforgatva puhára főzzük.

A csokoládét kevés tejjel egy kisebb lábasban felolvasztjuk.

A gyümölcsöket tálba szedjük, üregükbe gesztenyekrémet nyomunk.

Gazdagon meglocsoljuk csokoládémártással, ezzel koronázzuk meg a desszertünket.

Forrás:
Móczár István – Róka Ildikó: Boros ételek – Hólabda és a többiek. Ízőrzők szakácskönyvsorozat, 8. kötet
Kiadó: Duna Könyvklub
www.dunakiado.hu

Fotó:
pixabay.com