Mák: gyógyít és pusztít

Vannak azok a típusú növények, amelyekről nehéz eldöntetni, hogy az emberiség történetét tekintve összességében pozitív, vagy negatív hatásúak.

Ezen csoport tipikus példája a mák. A kerti mákban - annak számos áldásos hatása mellett – az emberiség „sikeresen” megtalálta saját démonját, így e növény közvetve rengeteg ember szenvedéséért, haláláért felelős. Hangsúlyozzuk, közvetve. A hosszú évezredek óta fogyasztott mák ugyanis a legkevésbé tehet arról, hogy a gubója falából kinyert nedv egy remekül jövedelmező, és igencsak káros biznisz, a kábítószer kereskedelem egyik kedvelt alapanyaga.

Az érés utolsó szakaszában keletkező fehér, tejszerű nedv megszárítva (ópium) remek nyugtató, altató és fájdalomcsillapító hatással bír. Erre már az ókorban rájöttek, és széles körben igénybe vették a Közép-Ázsiában őshonos növény „szolgáltatásait”. Európában csak jóval később a középkor végén kezdett elterjedni. A mákgubó több mint húszféle alkaloidjából először a morfint sikerült kivonni, amelyet ma sem tudnak mesterségesen előállítani, viszont a heroint belőle szintetizálták. Utóbbi komoly mértékű függőséget okoz, és a 19. század végétől, Ázsiától egészen Amerikáig komoly társadalmi probléma forrása.

A mák azonban még a heroin előállítását megelőzően is bőven okozott galibát. A néhány országban kialakult széleskörű függőség és a 19. századi ópiumháborúk, amelyek során Nagy-Britannia térdre kényszerítette Kínát, megszerezve az ázsiai birodalom kikötőinek kereskedelme feletti ellenőrzést, rengeteg szenvedést és áldozatot hoztak.

Összességében ez a növény nagyon sok mindent adott az emberiségnek, hiszen az orvostudomány ma is előszeretettel használja a mákból kinyert szerek görcsoldó, köhögéscsillapító és egyéb jótékony hatását, ezzel párhuzamosan kiváló gyógyszeralapanyag, nem mellesleg fontos élelmiszernek számít. Sajnos egészségkárosító származékai legalább ennyire népszerűek.

Kapcsolódó cikkünk:
Kicsit másképp: a mákos zserbó

Fotó: sxc.hu