Forralt bor – több mint téli ital
- Dátum: 2013.01.08., 10:58
- Németh Attila
A téli időszak kétségtelenül egyik legkedveltebb itala a fűszerekkel megbolondított alkoholtartalmú forralt bor. Abban viszont már megoszlanak a vélemények, milyen az igazi forralt bor. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy rossz minőségű borból is el lehet készíteni, holott a gasztronómiában is alap tétel, hogy az igazán jó végeredményhez minőségi alapanyagok szükségesek. Így a forralt bornál sem árt például olyan alapot használni, ami szőlőt is látott.
Ne forraljuk
A másik nagy tévhit az elnevezésből ered, ezért a forralt bort a készítésénél sokan és túl sokáig forralják, ami nagy hiba, hiszen, így az veszít alkoholtartalmából és módosul az aromája is. Találkozhatunk olyan véleménnyel is, ami szerint legfeljebb 80 C-ig szabad felmelegíteni az italt.
A klasszikus forralt bor alapreceptje:
Hozzávalók: 1 l vörös vagy fehérbor, 8 dkg cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, két szegfűbors, fél citrom.
Elkészítése
A bort és a többi hozzávalót edénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük.(De nem forraljuk.) Majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk.
Az alap hozzávaló ugyan vörös vagy fehér bor, egy barátom a napokban említette, hogy ő legutóbb „mintha rosé-t” ivott volna, bár mint mondja, lehet, hogy csak az ital világos, rózsaszín árnyalata tévesztette meg. Nem tévedett, már roséból is készítenek forralt bort, ellentmondva annak a nézetnek, hogy a rosé csak nyáron, fröccs formájában lehet kellemes szomjoltó.

Nátha, megfázás ellen is
A forralt bor nemcsak egy „egyszerű” téli itóka, nátha és megfázás ellen is alkalmazható. Ilyenkor az alaprecepthez cukor helyett mézet rakjunk, a pikáns, erős íz érdekében pedig erős paprikát vagy chilit tegyünk. Utóbbiaknak köszönhetően kicsit többet kell majd orrot fújni, és melegítő, sőt izzasztó hatással is számolni kell.
A hozzávalók pontosan: 1 l vörösbor, 8 dkg cukornak megfelelő méz, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, 1 teáskanál erős Pista vagy egy félbevágott cseresznyepaprika, vagy chili.
Sokak kedvence pedig a gyümölcsös forralt bor, ami azok számára is kellemes lehet, akik kevésbé kedvelik a bor ízét.
Ehhez a hozzávalók: fél üveg vörösbor, fél liter szőlőlé, 3 szegfűszeg, 1 rúd fahéj, cukor, vagy méz, 1-2 narancs héja, esetleg a leve is. Ízlés szerint tehetünk bele almadarabokat is.
Elkészítése: A bort a szőlőlével felforraljuk, belerakjuk a fűszereket és a narancshéj felét. Kicsit állni hagyjuk, majd édesítjük. Aki szereti, tehet bele a narancs levéből is. Almakarikákkal forrón kínáljuk.
Fotó: 7.kerulet.ittlakunk.hu
Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia
A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.
40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni
Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.
Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?
Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?
A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?
A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.
Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?
Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?