Menü

Hogyan választunk kedvenc sportolót? – Az azonosulás pszichológiája

Akár a stadionban, akár a televízió előtt ülve szorítunk egy csapatnak vagy játékosnak, gyakran felmerül a kérdés: miért pont ő lett a favoritunk? Miért Messi és nem Cristiano Ronaldo, vagy miért Hamilton, nem pedig Verstappen? Egy kedvenc versenyző kiválasztása sokkal több, mint puszta teljesítmény vagy győzelmek száma. Mélyebb, személyiségünket és értékrendünket tükröző döntésről van szó.

Sokszor már gyerekként kialakul, hogy ki lesz az a híresség akit magasztalunk. Egy látványos gól, egy drámai verseny vagy akár egy emlékezetes interjú is elég lehet, hogy egy sportolóhoz kötődjünk. Gyermeki szemmel sokszor a színek, a szimbólumok – a mez, a zászló és a gesztusok – számítanak leginkább. Ugyanakkor a világ folyamatosan változik, így felnőttként is könnyen rajongóvá válhatunk, ha megismerünk egy sztárt, aki küzd valamilyen jelentős célért. Például az utolsó pillanatokig feszített 2021-es Formula–1 szezonban sok felnőtt volt úgy, hogy a Hamilton-Verstappen csata idején oldalt kellett választania. A forrófejűbb nézőknek egyértelműen utóbbi lett a választottja, míg akik a brit sokszor extravagáns megjelenését és a médiában mutatott különc karakterét szerették, számukra ő lett a favorit.

Kedvencet választani valójában önazonossági folyamat is. Olyan játékosokat tisztelünk, akikben meglátjuk saját értékeinket, vagy éppen azokat a tulajdonságokat, amelyekre vágyunk. A szívós, küzdő típus inspirálhatja azokat, akik maguk is keményen dolgoznak a mindennapokban. A higgadt és az elegáns mentalitás inkább azoknak lesz vonzó, akik a nyugalmat és az önfegyelmet keresik. A lázadó karakterek pedig azok szívét nyerik el, akik nem félnek a szabályok feszegetésétől, erre egy nagyon jó példa a Formula–1 világából Max Verstappen.

A magyarságtudat szerepe

Egy kedvelt sportoló kiválasztásában gyakran meghatározó szerepe van a nemzetiségnek. Magyar szemmel például azonosulunk Szoboszlai Dominikkal, Késely Ajnával, Mikler Rolanddal vagy Hosszú Katinkával, mert ők nemcsak kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, hanem a saját országunkból érkeznek. A nyelv miatt a médián keresztül sokkal személyesebbnek, ezáltal „közelebbinek” érezzük őket. Ez a fajta nemzeti identitás nemcsak az adott személyről szól, hanem rólunk is, hiszen a sikereik Magyarország érdemei is, és ez a közösségi élmény mélyíti a kötődést. Holott egy felnőtt rajongó tisztában van vele, hogy a hazai nagy nevek általában nem a nemzetközi mezőny legjobbjai, persze sokan játszanak ismert és magas szinten, de őket valójában csak a magyar anyanyelvű emberek ismerik igazán.

A közösségi hálókon mutatott imázs
A digitális világban már nem csak a pályán mutatott teljesítmény számít. Az, hogy egy sportoló mit oszt meg magáról és hogyan kommunikál a követőivel fontos szerepet játszik az imázsában. A közvetlenebb és az emberközelibb stílus sokszor több szimpatizánst hoz, mint a puszta eredmények. Az online térben látva a hírességeket, azt érezzük, hogy a csillogás mögött ott van az ember, a hibáival, a gyengeségeivel és azzal a belső tűzzel, ami hajtja előre. Amikor egy versenyző őszintén beszél a küzdelmeiről, a kudarcairól vagy a győzelmei mögött rejlő áldozatokról, azzal hidat épít a szurkoló és önmaga között.

Gyerekként kedvenc, felnőttként példakép
A sportoló, akit követünk, egyfajta példaképet jelent számunkra. Amikor szurkolunk, azzal valójában arról is árulkodunk, hogy milyen értékeket tartunk fontosnak, kit tekintünk példaképnek és kiben látjuk meg önmagunk lehetséges tükörképét. Nem véletlen, hogy sok rajongó saját örömeként vagy csalódásaként éli meg a példaképe sikereit és kudarcait. Emellett ha gyerekként szerettünk egy hírességet vagy csapatot az nem jelenti azt, hogy ne fedezhetnénk fel új kedvenceket. Szerintem a labdarúgást nézve a 2000 körül született magyar fiatalok túlnyomó többsége volt DVSC-szurkoló kiskorában, mert akkoriban ők voltak a sztárok, és szinte minden tizenéves, aki hétvégente nézte a bajnoki fordulókat, őket szerette.

Azonban ahogy a személyiségünk változik és érünk, úgy a preferenciáink is módosulhatnak. Egy felnőtt ember már nem csak a teljesítményt értékeli, hanem a versenyző értékrendjét és a társadalmi szerepvállalását is. Másrészt szembe kell nézni a realitással, hogy például szurkolhatunk egy gyengébb focicsapatért, azonban nemzetközi szinten leginkább a Ferencvárosi TC képviseli Magyarországot. Emiatt szeretjük a saját kisebb csapatunkat, de a népszerű kupasorozatokban a Fradiért is úgy szorítunk, mintha kapcsolódnánk hozzájuk, holott a hazai bajnokságot nézve nem bálványozzuk őket.

Egy szeretett sportoló kiválasztása nem egyszeri döntés, hanem egy folyamatosan változó viszony. Előfordulhat gyerekkori rajongásból induló életre szóló kötődés, de lehet felnőttkori felfedezés is. Ami közös, hogy egy kedvenc híresség mindig a saját személyiségünket, a vágyainkat és az értékeinket tükrözi vissza.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről

Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.

Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot

Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.