Félek a gyermekvállalástól – Társadalmi nyomás és bizonytalanság

Sokan eljutunk életük egy olyan pontjára, amikor felmerül a kérdés a szülőséggel kapcsolatban. Lehet, hogy még nem érzed magad felkészültnek, vagy épp a párod sürget, miközben te egyre bizonytalanabb vagy. Az elköteleződéstől való rémület gyakoribb, mint hinnénk és ez a kétely gyakran a családalapítással is összefügg. Viszont nem jelenti azt, hogy veled bármi baj lenne, ha nem akarsz azonnal csemetéket magad köré.

A gyermekvállalástól való tartózkodás nem tesz „kevesebbé” senkit. Gyakran mélyen gyökerező ösztön, társadalmi ráhatás, feldolgozatlan trauma vagy rossz családi minta áll mögötte. Bármi is az ok, fontos tudni, hogy ez nem szégyen, hanem egy teljesen normális érzés, amit könnyedén megérthetünk és akár le is küzdhetünk. Az önismeret útjára már akkor rálépsz, ha felteszed magadnak a kérdést, hogy miért félsz az apaságtól vagy az anyaságtól?

Amikor egy kapcsolat megreked, akkor úgy érezzük, hogy a személyes szabadságra sincs tér. Ez a túl szoros, a védettség illúzióját nyújtó helyzet annyira leköti a partnereket, hogy egy gyermek már nem opció számukra. Bár ez a szituáció sokáig nem okoz problémát, a negyvenes éveikben járó emberek gyakran értelmetlennek érzik az életüket, és ekkor döntenek úgy, hogy szeretnének egy kicsit.

A baba egy terv vagy biztonság?

Ha a szülő projektként tekint a gyerekére, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy csakis a teljesítmény számít. Később a felnövő kamasz a családalapítást is egy feladatnak érezheti, ahol lehetőség van a tökéletesség bezsebelésére. Viszont ha van az életében más terület, ahol sikereket ér el, akkor előfordulhat, hogy ez háttérbe szorul, és inkább a szakmai vagy más jellegű sikerek biztosítanak számára elégedettséget. Ezzel szemben azokban a famíliákban, ahol szorosak a kötelékek, a több csemete vállalása is természetes. Az így felnövő személy gyakran azért akar több utódot, mert ez a módja annak, hogy saját utat járjon be, és a szülői stabilitás helyett a saját maga által teremtett szoros családi kötelékbe lépjen.

A gyermekvállalással kapcsolatos aggályaink gyakran az otthonról hozott mintákból fakadnak. Ha azt hallottuk, hogy ez egy teher, vagy azt láttuk, hogy édesanyánk belefárad a mindennapokba, akkor természetes, hogy nem vágunk boldogan neki a folyamatnak. Ugyanakkor a tökéletes rokonsági háttér sem garantálja a szorongásmentességet, hiszen a saját életünket és a családunkat nekünk kell kialakítanunk. Fontos, hogy elsajátítsuk szüleinktől azt, ami számunkra a legértékesebb. Ha folyamatos érzelmi biztonságban nőttünk fel, az sokszor lehetőséget ad arra, hogy merjünk más utat járni, mint elődeink.

Kétségbeesés és társadalmi nyomás

A pánik az ember egyik legősibb ösztöne. Gyakran rég elfeledett traumák, elhanyagoló szülők vagy múltbéli szorongások állnak mögötte, máskor viszont magyarázat nélküli érzelmek. A gyermekvállalásnál ez megnyilvánulhat abban, hogy valaki nem tartja stabilnak a körülményeit. Manapság anyagi bizonytalanság, lakhatási gondok vagy egészségügyi problémák jelentik a gátat. Ehhez adódik hozzá, hogy az anyaságra-apaságra nem lehet pontos kort meghatározni – ez személyiség és élethelyzet kérdése.

Persze lehet azt mondani, hogy egy fiatal pár 21-35 éves kora között vállaljon gyereket, de a valóságban ez nem ennyire egyszerű. Normális esetben stabil háttér, kiegyensúlyozott mindennapok és kompromisszumkészség szükséges egy újszülött fogadásához, habár tudjuk, hogy vannak olyan esetek, amikor váratlanul érkezik a csöppség. Ezzel szemben az is meglehet, hogy valaki korán alapít családot, és az ehhez szükséges anyagi biztonság majd csak később alakul ki. Ilyenkor az együtt élők sokszor a szüleik támogatására támaszkodnak, és a kihívások ellenére is harmonikus közeget tudnak teremteni.

A „mikor jön a baba?” típusú kérdések, a rokonok és a barátok elvárásai gyakran görcsös megfeleléshez vezetnek. Azonban az egész folyamat nem lehet külső nyomás eredménye, hiszen jó esetben ez a pár közös és személyes döntése. Ráadásul érthető, hogy az ismétlődő kérdések sokasága miatt egy idő után frusztrált lesz valamelyik fél. Ráadásul a mai ingergazdag világban sokan nehezen képzelik el, hogy lelassuljanak a szülői szerephez. Ha más célok fontosabbak – karrier, utazás vagy személyes ambíciók –, az önmagában nem baj, de tudatosan kell vállalni ezt az utat.

A kicsi egy életre szól

A gyermekvállalás élethosszig tartó felelősség. Akik félnek a kötöttségtől vagy nem találták meg a megfelelő partnert, gyakran emiatt halogatják a döntést. Viszont fontos, hogy utódot csak akkor érdemes vállalni, ha valaki nem akar rendszeresen utazni vagy villámgyorsan karriert építeni, mivel akkor nem lesz ideje egy kicsinyre maga mellett. Egy felelőtlen cselekedet konfliktushelyzeteket, majd a folyamatos múltban ragadás érzését szülheti, ami hosszú időre megnehezítheti a jelen megélését és a továbblépést.

Nem segít a körülményeken, hogy a társadalmi elvárások és a gyermektelenség között húzódó feszültség kényes témává tette ezt az egész témakört. A közélet és a média erősen körberajzolja a szülői, különösen az anyai szerepet. Ezáltal a nők felé számtalan felszólítás érkezik arról, hogy mikor, hogyan és hány gyereket kellene szülniük, miközben minden út egyedi. A baba nélküli párokat vagy házasokat könnyen elítélik, pedig pont olyan joguk van eldönteni, hogy nem szeretnének maguk mellé egy apróságot, mint azoknak, akik a családos létet választják. Mindkét elhatározásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Gyermek nélkül is lehet teljes életet élni, de tény, hogy egy csöppség rengeteget ad az embereknek, ha szerető környezetbe érkezik.