Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A belső táj nem csupán helyszínekről, emberekről vagy eseményekről szóló emlék, hanem olyan tér, amely hatással van arra, hogy hogyan észleljük, értékeljük és szervezzük a világot. A lakásunk és az ezzel kapcsolatos hangulatunk nagyon erősen kötődik a saját identitásunkhoz, vagyis ahhoz, hogy mit gondolunk önmagunkról. Az én érzését nemcsak a más emberekkel való kapcsolatok határozzák meg és fejezik ki, hanem a fizikai környezethez való viszonya is. Mondhatni, hogy a személyes terünk tudattalanul is aktívan formálja mindennapjainkat, ráadásul fontos érzelemszabályozási funkciója is van. Nem véletlenül rakunk rendet a szobánkban, mielőtt dolgozni kezdünk, vagy ha úgy érezzük, hogy káosz van a konyhában.

Minden otthon kezdődik

Emberi lélek szempontjából nézve vannak olyan helyek, ahol érzelmileg biztonságban érezzük magunkat, így könnyebben tudunk például dolgozni, tevékenykedni vagy csak szórakozni. Azok a helyszínek, amelyek önmagukban is hatékonyan hozzájárulnak az érzelmi állapotaink szabályozásához, gyakran válnak a kedvenc helyeinkké, vagy akár úgynevezett „biztonságos hellyé”. Sajnos ez fordítva is igaz lehet, hiszen az otthonunkhoz is társulhat az elmúlás, a monotonitás és a semmittevés érzése.

Azt figyelembe véve, hogy figyelmünk nagy részét a lakásunkban töltjük, érdemes átgondolni, hogyan hat ránk az a szoba, amit saját magunk számára rendezünk be. Különösen igaz ez akkor, ha valaki otthonról dolgozik. Például fontos, hogy hogyan néz ki az az íróasztal és számítógép, ami előtt hosszú órákat ülünk napi szinten. Az itt felhalmozódó irathalmaz, vagy bögretársulás egy idő után egyfajta teher lehet, amit a rendezetlenségünk jeleként élünk meg. Ennek felismerése, tudatosítása és kiiktatása kiegyensúlyozottabbá tehet, és megkönnyebbülést hozhat.

Tárgyak, amik nem visznek előre

A megrekedtség érzése az otthoni lét kapcsán, akkor jelenik meg, amikor átéljük, hogy rengeteg fontos dolgot kellene csinálnunk, de mégsem érünk oda sehová. Ez lehet a rengeteg munka, vagy a folyamatos hétköznapi teendők miatt is. Ilyenkor gyakori, hogy az ember nem változtat semmin, vagy mindent csak kapkodva csinál. A megoldás gyakran egyszerűbb, mint gondolnánk, szimplán csak higgadtan kell kezelni a saját terünkben lévő dolgokat.

A megbánás érzése legtöbbször olyan eszközökhöz kötődik, amelyek egy elhatározáshoz kapcsolódnak – például egy használati tárgy, amit megvettünk, de sosem használtunk. Ezek idővel nem motiválnak, hanem nyomasztanak. Fontos felismerni, hogyha egy eszköz vagy tevékenység nem működik számunkra, nem kudarcot vallottunk, csak mást kell keresni, ami jobban passzol hozzánk. Ugyanez igaz a hobbikra, félbehagyott projektekre vagy használatlan vásárlásokra is. Ide kapcsolódhat az az érzés, amikor tele vagyunk apró feladatokkal. Egy videójátékot még épp be kell fejezni, a mosatlant is meg kell csinálni, de közben a kertben is dolgozni kell. Az ilyen teendők mind azt üzenik, hogy foglalkozni kell velük és figyelmet kell szánni rájuk.

Az otthoni dolgokon való szorongás már egy instabil környezetet is jelezhet. Ez sokszor olyan tárgyakhoz kötődik, amelyekhez valamilyen társadalmi elvárás kapcsolódik. Ezek lehetnek ruhák, amelyek egyszer jók voltak, vagy könyvek, zenék, dekorációk, amiket nem is szeretünk igazán – csak azért tartjuk meg őket, mert mások elismerését várjuk tőlük. Az eszközök könnyen gyakorolnak negatív hatást az önértékelésre. Az igazi kérdés az, hogyha eltűnnének ezek a holmik, vajon hiányoznának egyáltalán. Hiszen azt érezhetjük, hogy pénzt és energiát fektettünk valamibe, amit végül nem is használtunk. Ez lehet egy egyszerű póló vagy egy drága, kihasználatlan kondigép is, ami csak porosodik a sarokban.

Nem is gondolnánk, hogy mennyi energiát emészt fel egy-egy zavaró holmi a környezetünkben. Elég, ha naponta csak egyszer ránézünk egy rossz érzéseket okozó tárgyra az asztal szélén, akkor is havonta legalább 30 alkalommal billentjük ki saját magunkat az egyensúlyunkból. Ez a hatás pedig idővel összeadódik. Ha rendszeresen átnézzük a közvetlen környezetünket, és eltávolítjuk, amire már nincs szükség, nemcsak rendet teremtünk, hanem a közérzetünkön is javítunk. Érdemes tudatosítani, hogy mi az, ami valóban örömet ad, és mi az, ami csak felesleges terhet jelent. Az otthonunk így válhat igazán támogató térré