A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
- Dátum: 2025.06.08., 19:16
- Vass Attila
- akció, amerikai, film, karate, kínai, kritika, kung-fu, vígjáték
Öregszem, de tényleg. A Karate kölyök 1984-es filmjét vhs-en imádtam, ahogy az akkori kung-fu, karate, kick-box értsd a verekedős, jelzésértékű sztorikkal bíró tesztoszteronbeöntéseket is. Idén az új filmben adott ezúttal egy fiatal pekingi fiú, aki New Yorkban a harc által tudja csak meglelni a világbékét. Mi persze edzett videósok tudjuk, az idegen környezetben csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció tehát megmaradt. Ezúttal azonban a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra.
A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint idős edző és az eredeti részek sztárja, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít. Tehát a harc kezdetét veszi. A készítők többségében tévésorozatokból edzettek, ez meg is látszik a végeredményen. Inkább valami streamingre való látnivaló sült ki ebből a sablonrengetegből, amit bele kellett rakni a rajongói filmbe. A párbeszédek félelmetesen közhelyesek, a színészek mintha keresnék a helyüket és a túlvágott, túlpörgetett verekedések néha alig követhetőek. A finoman szólva is koncepciótlanul használt filmzene tovább ront az élményen. A szinkronnal viszont nincs baj, az ismertebb szereplőket megszokott hangjukon hallhatjuk.
Ami legalább remekül működött, az a bohókás, hetven feletti hongkongi kung-fu apó, Jackie, aki vicces és minden vászonjelenlétével szívet melengető, még ha olyan bölcsességeket is kell ritmustalanul (értsd állandóan) mondania, ami komolytalanná teszi, de legalább nem röhögi el magát közben. A humoros részeket jócskán tompítja, hogy a főszereplő, Ben Wang habár verekedni nagyon tud, de szinte Steven Seagal-i mimikarepertoárral tudja le a melòjàt. A szerelmének szánt Sadie Stanley még néha próbálkozik, de a sztori tétnélküliségén nem tud változtatni. Mi meg ülünk a vetìtőteremben és a sok, különböző generációs néző egyszerre zsibbad bele a popcornjába, mert a mozijegy áráért „csak” egy korrekt, kicsit verekedős tévéfilmet kapott. Amiben egyébként Jackie Chan is haknizik egy jót. Ez is valami.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.