A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
- Dátum: 2025.06.08., 19:16
- Vass Attila
- akció, amerikai, film, karate, kínai, kritika, kung-fu, vígjáték
Öregszem, de tényleg. A Karate kölyök 1984-es filmjét vhs-en imádtam, ahogy az akkori kung-fu, karate, kick-box értsd a verekedős, jelzésértékű sztorikkal bíró tesztoszteronbeöntéseket is. Idén az új filmben adott ezúttal egy fiatal pekingi fiú, aki New Yorkban a harc által tudja csak meglelni a világbékét. Mi persze edzett videósok tudjuk, az idegen környezetben csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció tehát megmaradt. Ezúttal azonban a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra.
A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint idős edző és az eredeti részek sztárja, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít. Tehát a harc kezdetét veszi. A készítők többségében tévésorozatokból edzettek, ez meg is látszik a végeredményen. Inkább valami streamingre való látnivaló sült ki ebből a sablonrengetegből, amit bele kellett rakni a rajongói filmbe. A párbeszédek félelmetesen közhelyesek, a színészek mintha keresnék a helyüket és a túlvágott, túlpörgetett verekedések néha alig követhetőek. A finoman szólva is koncepciótlanul használt filmzene tovább ront az élményen. A szinkronnal viszont nincs baj, az ismertebb szereplőket megszokott hangjukon hallhatjuk.
Ami legalább remekül működött, az a bohókás, hetven feletti hongkongi kung-fu apó, Jackie, aki vicces és minden vászonjelenlétével szívet melengető, még ha olyan bölcsességeket is kell ritmustalanul (értsd állandóan) mondania, ami komolytalanná teszi, de legalább nem röhögi el magát közben. A humoros részeket jócskán tompítja, hogy a főszereplő, Ben Wang habár verekedni nagyon tud, de szinte Steven Seagal-i mimikarepertoárral tudja le a melòjàt. A szerelmének szánt Sadie Stanley még néha próbálkozik, de a sztori tétnélküliségén nem tud változtatni. Mi meg ülünk a vetìtőteremben és a sok, különböző generációs néző egyszerre zsibbad bele a popcornjába, mert a mozijegy áráért „csak” egy korrekt, kicsit verekedős tévéfilmet kapott. Amiben egyébként Jackie Chan is haknizik egy jót. Ez is valami.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.