Menü

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

Öregszem, de tényleg. A Karate kölyök 1984-es filmjét vhs-en imádtam, ahogy az akkori kung-fu, karate, kick-box értsd a verekedős, jelzésértékű sztorikkal bíró tesztoszteronbeöntéseket is. Idén az új filmben adott ezúttal egy fiatal pekingi fiú, aki New Yorkban a harc által tudja csak meglelni a világbékét. Mi persze edzett videósok tudjuk, az idegen környezetben csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció tehát megmaradt. Ezúttal azonban a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra.

A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint idős edző és az eredeti részek sztárja, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít. Tehát a harc kezdetét veszi. A készítők többségében tévésorozatokból edzettek, ez meg is látszik a végeredményen. Inkább valami streamingre való látnivaló sült ki ebből a sablonrengetegből, amit bele kellett rakni a rajongói filmbe. A párbeszédek félelmetesen közhelyesek, a színészek mintha keresnék a helyüket és a túlvágott, túlpörgetett verekedések néha alig követhetőek. A finoman szólva is koncepciótlanul használt filmzene tovább ront az élményen. A szinkronnal viszont nincs baj, az ismertebb szereplőket megszokott hangjukon hallhatjuk.

Ami legalább remekül működött, az a bohókás, hetven feletti hongkongi kung-fu apó, Jackie, aki vicces és minden vászonjelenlétével szívet melengető, még ha olyan bölcsességeket is kell ritmustalanul (értsd állandóan) mondania, ami komolytalanná teszi, de legalább nem röhögi el magát közben. A humoros részeket jócskán tompítja, hogy a főszereplő, Ben Wang habár verekedni nagyon tud, de szinte Steven Seagal-i mimikarepertoárral tudja le a melòjàt. A szerelmének szánt Sadie Stanley még néha próbálkozik, de a sztori tétnélküliségén nem tud változtatni. Mi meg ülünk a vetìtőteremben és a sok, különböző generációs néző egyszerre zsibbad bele a popcornjába, mert a mozijegy áráért „csak” egy korrekt, kicsit verekedős tévéfilmet kapott. Amiben egyébként Jackie Chan is haknizik egy jót. Ez is valami.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!