A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
- Dátum: 2025.06.08., 19:16
- Vass Attila
- akció, amerikai, film, karate, kínai, kritika, kung-fu, vígjáték
Öregszem, de tényleg. A Karate kölyök 1984-es filmjét vhs-en imádtam, ahogy az akkori kung-fu, karate, kick-box értsd a verekedős, jelzésértékű sztorikkal bíró tesztoszteronbeöntéseket is. Idén az új filmben adott ezúttal egy fiatal pekingi fiú, aki New Yorkban a harc által tudja csak meglelni a világbékét. Mi persze edzett videósok tudjuk, az idegen környezetben csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció tehát megmaradt. Ezúttal azonban a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra.
A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint idős edző és az eredeti részek sztárja, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít. Tehát a harc kezdetét veszi. A készítők többségében tévésorozatokból edzettek, ez meg is látszik a végeredményen. Inkább valami streamingre való látnivaló sült ki ebből a sablonrengetegből, amit bele kellett rakni a rajongói filmbe. A párbeszédek félelmetesen közhelyesek, a színészek mintha keresnék a helyüket és a túlvágott, túlpörgetett verekedések néha alig követhetőek. A finoman szólva is koncepciótlanul használt filmzene tovább ront az élményen. A szinkronnal viszont nincs baj, az ismertebb szereplőket megszokott hangjukon hallhatjuk.
Ami legalább remekül működött, az a bohókás, hetven feletti hongkongi kung-fu apó, Jackie, aki vicces és minden vászonjelenlétével szívet melengető, még ha olyan bölcsességeket is kell ritmustalanul (értsd állandóan) mondania, ami komolytalanná teszi, de legalább nem röhögi el magát közben. A humoros részeket jócskán tompítja, hogy a főszereplő, Ben Wang habár verekedni nagyon tud, de szinte Steven Seagal-i mimikarepertoárral tudja le a melòjàt. A szerelmének szánt Sadie Stanley még néha próbálkozik, de a sztori tétnélküliségén nem tud változtatni. Mi meg ülünk a vetìtőteremben és a sok, különböző generációs néző egyszerre zsibbad bele a popcornjába, mert a mozijegy áráért „csak” egy korrekt, kicsit verekedős tévéfilmet kapott. Amiben egyébként Jackie Chan is haknizik egy jót. Ez is valami.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
Ez itt a Teltház helye!
Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.