Az állásinterjú mint próbatétel

Az állásinterjú, sőt már a munkakeresés is sokakban feszültséget, szorongást generáló élethelyzet. Miért olyan stresszes szituáció ez a legtöbbünk számára? Miért befolyásolhatja – ha akár csak rövid ideig is – önértékelésünket egy sikertelen felvételi beszélgetés élménye? Ebben az írásban az állásinterjúkkal kapcsolatos negatív és stresszes gondolatokról tudhatunk meg többet.

Sokan lelkesen, mások vonakodva kezdenek állást keresni, de a cél ugyanaz: megtalálni a megfelelő munkahelyet. A folyamat – különösen munkanélküliként – érzelmileg megterhelő. Kezdőként nehéz eligazodni az önéletrajz- és a motivációs levélírás, illetve az elvárások között. Frusztráló, ha a befektetett munka ellenére sem érkezik visszajelzés. Míg egyesek könnyebben kezelik ezeket a körülményeket, mások számára megviselő a folyamatos küszködés. Fontos azonban tudni, hogy minden elküldött pályázat esélyt jelent egy szakmai beszélgetésre.

Miért félünk a beszélgetéstől?

Egy sikeres pályázat után az öröm mellett a nyugtalanság is megjelenhet. Motiváló, hogy személyesen is bizonyíthatjuk alkalmasságunkat. Azonban ebben a sokak számára téthelyzetnek bizonyuló szituációban gyakran megjelenik a megmérettetéstől való félelem. Természetes, hogy egy állásinterjú stresszt jelent számunkra, hiszen, idegenek előtt, formális eseményen kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a legmegfelelőbbek az adott pozícióra. Azonban növelheti aggodalmunkat, ha mindent vagy semmit módon vélekedünk, és úgy látjuk, hogy ezen múlik minden.

Előfordulhat, hogy további irreális, vagy torzított gondolatok furakodnak a tudatunkba, melyek fokozzák negatív érzéseinket, ilyenek például, hogy: „mások biztosan jobbak nálam”; „ez az egyetlen esélyem”; „mindenképp bizonyítanom kell, különben csalódást okozok” stb. Ez a negatív gondolati spirál odáig vezet, hogy figyelmünket már nem a felkészülésre, a proaktív megoldásra fókuszáljuk a realitás talaján maradva, hanem önmagunkra, valamint a megjelenő érzéseinkre, gondolatainkra.

Az elméleti felkészülés szerepe

Az állásinterjún önmagunkból kell felkészülnünk, hiszen a kérdések leggyakrabban rólunk és tapasztalatainkról szólnak. Érdemes átgondolnunk, hogy CV-nk, motivációs levelünk, valamint a meghirdetett pozíció szempontjából mik azok a szakmai teljesítmények, feladatkörök, melyekről mindenképpen fontos beszélni a személyes találkozó keretében. A felkészülésben jó támpontot adhat az, ha utánanézünk, melyek a leggyakoribb kérdések, például az, hogy: „Meséljen magáról néhány szóban!”; „Miért szeretne nálunk dolgozni?”; „Mik az erősségei?”.

Az önbemutatás során ne a családi háttér, a hobbi és a kedvenc időtöltés bemutatására koncentráljunk, hanem gyűjtsük össze azokat a korábbi munkafolyamatokat, készségeket, amelyek a megpályázott pozíció szempontjából relevánsak, és alkalmassá tesznek a megpályázott munkakör betöltésére. Ezzel a velünk szemben ülők munkáját is megkönnyítjük, hiszen átláthatóbbá válik számukra a szakmaiságunk, a tapasztalatunk és a képességeink. Nyugodtan hivatkozhatunk a leírt és a benyújtott papírokra, hiszen a velünk szemben ülők arra kíváncsiak, mihez értünk és miben van tapasztalatunk.

A találkozó csak az első lépés

Az állásinterjús helyzetek általában nem részei a mindennapjainknak, így érdemes ráhangolódni a szituációra, hiszen sok apró körülmény közrejátszik abban, hogy magabiztosabban és nyugodtabban érkezzünk meg egy ilyen beszélgetésre. A CV és a kísérőlevél összeállításának folyamata, szakmai életutunk áttekintése, valamint a felkészülés is sokat segíthet a ráhangolódásban, de van néhány alapvető apróság, ami javíthat komfortérzetünkön. Érdemes elegendő időt biztosítani magunknak a beszélgetésre való megérkezésre. Ha tudjuk, hogy fontos számunkra az a bizonyos interjú, akkor ne feszítsük tovább a húrt azzal, hogy az utolsó pillanatban indulunk el.

Hasznos az adott napot vagy a teljes délelőttöt, délutánt a helyszíntől függően szabadon hagyni, és nem rászervezni több programot. Ha például Budapestre kell mennünk egy kiválasztási folyamat miatt és az út több mint két óra, akkor adja magát, hogy az egész napot magára az eseményre szánjuk, és az legyen számunkra a prioritás. Sőt, ha van időnk, célszerű lehet pár nappal korábban meglátogatni azt a környéket vagy épületet, ahol a találkozó zajlik majd, hiszen nagyobb magabiztossággal érkezünk egy olyan helyre, amit már ismerünk.

Már az önéletrajz frissítése, a motivációs levél írása és a szakmai beszélgetésre való készülés is okozhat stresszt, ugyanakkor erősítheti a magabiztosságot is. Fontos, hogy felismerjük hozzáállásunkat, és ha szükséges, változtassunk rajta. Bár az anyagi és az egzisztenciális szempontok nyomást gyakorolnak, mindig van választási lehetőség. Annak tudatában, hogy az állásinterjú csupán a folyamat kezdete, amit gyakran próbafeladatok követnek, könnyebb oldottabban tekinteni a beszélgetésre.