Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Legtöbbször serdülőkorra tesszük a testképpel kapcsolatos problémák, zavarok megjelenését, de ez egyre korábbi életszakaszban jelenik meg, hiszen már az alsó tagozatban téma nemcsak az, hogy kinek milyen farmernadrágja van, de az is, hogy hány kiló valaki. Ha szülőként nem törődünk a témával, az az egészségi problémákon túl további érzelmi következménnyel jár, olyanokkal, mint például a stigmatizálás, a kirekesztés, az alacsony önértékelés, vagy a testképzavarok megjelenése. Habár elsősorban a fizikai jellemzők befolyásolják az énképet, mégis ez a kifejezés egyfajta általános elégedettséget jelent. A túlzásba vitt edzések, az étrend-kiegészítők, illetve az egészségkárosító evési szokások nőknél és férfiaknál egyaránt sokkal inkább ennek szubjektív észleléséből fakadnak.

Rendkívül fontos a gyerek testképe szempontjából, hogy a szülő hogyan gondolkodik önmagáról, mennyire elégedett vagy éppen nem elégedett a külsejével és nem utolsósorban hogyan beszél erről. Ha egy gyerek kiskorától azt hallgatja, hogy „már megint nagy a fenekem, diétáznom kell”, akkor ez és az ezzel kapcsolatos negatív érzések beépülnek a személyiségébe. Serdülőkorban, amikor a társas összehasonlítás miatt kiemelten fontos lesz a külső, ennek a korai hatásnak is lehet szerepe. Felerősítheti az elégedetlenséget, önértékelési nehézséghez és csökkent önbizalomhoz vezethet. Ez nem azt jelenti, hogy egy szülő nem fogalmazhatja meg, hogy önmaga kapcsán mivel elégedetlen, csak nagyon nem mindegy, hogy emellett van-e bármi, amivel viszont elégedett, és ennek vajon ugyanúgy hangot ad-e.

Internetes testkontroll

A testképünk különböző módokon gyakorol hatást az egészségünkre, a negatív megjegyzések rövid ideig ugyan, de szinte biztosan rontják a hangulatunkat, ám ha ezek a visszajelzések egyre gyakoribbak lesznek, akkor hatással lehetnek a lelkiállapotunkra. Ez aztán szorongáshoz, önértékelési gondokhoz és akár depresszióhoz is vezethet. Sokan a kinézetük miatt kezdenek mozogni, amihez idővel jó, ha társul egyéb örömforrás is. Valószínűleg kevés az olyan fiú és lány az országban, aki még soha életében nem diétázott fogyási céllal. A közösségi média és az internet által gyakorolt nyomás, miszerint a karcsúság érték, nagyban befolyásolja a mai fiatalok testképét.

A kortárs vélemény mindenek felett

A társas hatásokon keresztül erőteljesen befolyásolható, hogy miként gondolkodunk a saját testünkről. Az ezzel való elégedetlenség, a súlyproblémák, az ideális és a jelenlegi testalkat közötti távolság mind kérdésesek egy egyén számára. Az internetes tartalmak egyre erőteljesebben hangsúlyozzák a média, a család és a kortárs közösségek szerepét, mint rizikófaktorokat. Azt is tudjuk azonban, hogy a rizikófaktorok mellett védőfunkciót is betölthetnek az aktuális kapcsolataink és a szüleink. Ha ugyanis olyan barátokkal alakul ki szoros kötődés, akinek kevésbé fontos kérdés a testkép problémája, az fontos védőfaktor lehet azok számára, akik hajlamosabbak ezzel foglalkozni. Olyannyira erős a kortárs hatás, hogy azoknak, akiknek különösen fontos, hogy mit gondolnak róluk mások, a negatív véleményektől egyre alacsonyabb lesz az önbecsülésük.

Fiúk esetén vannak, akiket kifejezetten az zavar, hogy túl soványak, nem elég izmosak és emiatt nemcsak a korukbeliekhez képest maradnak alul, de a sportban elérhető eredményességet is a testsúllyal társítják. Tehát az ezzel kapcsolatos elképzelések, az erről való gondolkodás ugyanúgy megtalálható fiúknál, férfiaknál és jóval többet foglal magában, mint a súly és az alak kérdése. A kamaszok inkább az izomzatuk méretével és formájával elégedetlenek, legfőképpen szép felsőtestre vágynak. Egy további különbség, hogy míg a lányok inkább hangot adnak az elégedetlenségüknek, a fiúk esetében kevésbé beszédtéma, ha elégedetlenek önmagukkal. Egy téma tabusítása pedig tudjuk, hogy befolyásolhatja a hangulatot, lehangoltsághoz és szorongáshoz vezethet.

Nem mindegy, hogyan mondjuk

A serdülőknél rendszeresen megjelennek az azzal kapcsolatos szorongások, hogy az iskolában, az edzésen a pedagógus – esetenként átgondolatlan, bántó szándék nélküli – megjegyzéseket tesz a testsúlyukra, az azzal összefüggésben lévő teljesítményükre, és tanáccsal látja el őket az étkezéssel kapcsolatban. Az egészséges táplálkozás, a túlsúlyról való kommunikáció természetesen lehet egy tanár feladata. Azonban nagyon nem mindegy, hogy ezek a visszajelzések hol, milyen körülmények között történnek, például az öltözőben, más csapattársak, osztálytársak füle hallatára, vagy teret és időt adva ennek a – kamasz számára – kényes témának az átbeszélésére. Hasonlóan szorongáskeltő a fiatalok számára, amikor a gyerekorvos, az iskolai védőnő a testsúlyukat – többeknél a magasságukat – az osztálytársak előtt diktáltatja be, vagy közli hangosan.

Az, hogy egy gyerek visszajelzést kaphat az iskolában a testösszetételéről és az állóképességéről lehet hasznos információ, amennyiben érti és értelmezni tudja őket. Az eredmények mindenképpen segíthetnek a fejlesztendő területek feltárásában és ezáltal a fiatal értékelést kaphat az iskolában, ami sikerélmény lehet számára. Az énképpel való foglalkozás nemcsak a családokban, de az oktatási intézményekben is nagyon fontos. A személyiségfejlődés és az identitás alakulása az önmagunkról való gondolkodás szerves része. Az önelfogadásnak, az önértékelés és az önbizalom pozitív alakulásának elengedhetetlen része a beszélgetéseken túl a pozitív visszajelzés. Ugyanis minden egyes szónak, mondatnak jelentősége van egy kamasz életében, amely, ha rosszkor vagy rosszul érkezik, hosszú évekre, akár a felnőttkorára is negatív hatással lehet.