(Hogyan) éljük túl a kamaszkort

Nem hiszem, hogy a túlélőkalauz az én tollamból fog megszületni, de a mondás az számomra értelmet nyert: „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”. Az aranyos, babaillatú csecsemőkor szerintem a kárpótlás a későbbi kamaszkorért. Csak vicceltem. (Nem)

Amikor éjjel kettőkor szoptat és pelenkázik az ember, a baba fogzik, amitől hasmenése és láza is lehet, meg egyfolytában sír, akkor azt gondoljuk, ennél nagyobb kihívás nem jöhet: megnyugtatok mindenkit: de!

A kamasz nevelése szerintem egy hatmillió oldalas kézikönyv. Legalábbis az első kötet.

Amint az köztudott, a kamaszok ugrásszerű fejlődésbe-növekedésbe kezdenek, ez azonban nem csak a magasságukat, végtagjaikat érinti, hanem pszichésen is legalább akkora utat járnak be, mint a növés során a testük. Nem egyszerű a szituáció, hogy egy teljesen új emberrel találhatjuk szemben magunkat.

Minden gyerek más, nem biztos, hogy mindenhol próbára teszi a családot a kamaszkor, talán a kedves olvasó gyereke más lesz, lehet, hogy nem okoz álmatlan éjszakákat és idegőrlő napokat, de azért én megnyugtatnám a többieket: teljesen normális a sok konfliktussal tarkított időszak, ilyenkor a legfogékonyabbak a gyerekek arra, hogy önálló, magabiztos felnőtté neveljük őket.

A kamaszok lázadó magatartással fordulnak környezetük felé és elsőszámú törekvésük a függetlenség. A saját fiamból kiindulva elég gyakori nálunk a „majd én tudom” meg a „nekem ne mondja meg senki” típusú beszélgetés.

Ha úgy érezzük, belevesztünk a rengeteg érzelmi hullámvasútba, nézzünk egy túlélőkalauzt!

Vedd észre, mik történik.

A kamaszkor kezelése a megértéssel kezdődik. Legyünk tudatában annak, mi zajlik. Egy felnőtté válási folyamatról.

Próbáljuk megérteni. Képzeljük magunkat a helyébe!

Tudom nehéz, drámai az egész és az önállóság harcáról szól, hogy egyedi legyen, de még sosem volt ennyire nagy szükség a szülői közelségre, a családra, mint kamaszkorban, amikor távolodni próbál. Paradox, de attól még így van.

Beszélgess vele mindenről, de csak, amikor ő akarja! A legfontosabb, hogy tudjunk tabuk nélkül beszélgetni. Nyaggatni semmiképp se próbáljuk, én szoktam, de nem jutok vele előrébb.

Van, amit jobb elengedni.

Nyilván nem azt gondolom, hogy minden hülyeséget hagyjunk rá, hanem hogy apróbb dolgokban kár vitázni, jobb a békesség.

Ha a haja és a ruhája épp furcsaságnak tűnik és fogalmunk nincs, hogy húzhat fel lábszárközépig egy fehér zoknit papuccsal (de tényleg, hogy?!) a haja pedig elöl tiszta tépett, kócos, ápolatlannak tűnő, akkor fogadjuk el és engedjük el az ezzel járó - amúgy teljesen felesleges – konfliktust.

Ismerd a barátait!

Tudd mikor kivel van, merre járnak, kikkel barátkozik! Sokszor a barátok szüleivel sem árt jó kapcsolatot ápolni. Tapasztalat.

+1. Meddig tart a kamaszkor?

Az vigasztaljon, hogy állítólag a kamaszkor is elmúlik (röpke 10-20-30 év alatt), de kérdezem én: mi van, ha nekem három fiam van? Az hány év kamaszkort jelent nekem?