Ki volt az az Emil Coué és miért fontos?
- Dátum: 2024.05.10., 07:15
- képek:pexels.com
- gyógyszer, gyógyulás, önhit, patika, szuggesztió, tudatalatti
Emil Coué patikusként dolgozott az 1900-as években Franciaországban. Azt figyelte meg, hogy az általa kiadott gyógyszerekhez fűzött jó szándékú megjegyzései rendszerint valóra válnak. Azaz, ha úgy adta ki a gyógyszert, hogy „Kedves asszonyom, ettől két nap múlva minden tünete elmúlik, de azért szedje végig a kúrát!”, akkor a harmadik napon a beteg hálálkodva tért hozzá vissza, hogy elmondja neki, hogy igaza volt, és ez a gyógyszer fantasztikus. Coué természetesen patikusként tudta, hogy ennyi idő alatt a gyógyszer nem fejti ki a hatását úgy, hogy teljes gyógyulást hozzon, ezért mélyebben elkezdte ezt a jelenséget vizsgálni, és ennek köszönhetően ma már a szuggesztió szó hallatán a legtöbb szakembernek ő jut eszébe.

Mire jött rá Emil Coué?
A patikus úgy tartotta, hogy a tudatos elme akar, a tudatalatti pedig képzel, és a képzelet mindig erősebb, mint az akarat. Megfigyelte, hogy az emberek noha meg akarnak gyógyulni, a tudatalattijukban általában ezzel ellentétes kép alakul ki, és az az erősebb. Ily módon állnak az emberek a saját jólétük útjába. Úgy vélte, hogy a fő cél az kell, hogy legyen, hogy a tudatalatti elme ugyanazt a képet vetítse ki, amelyet a tudatos akar, hiszen ez garantálja a sikert. Időközben rájött arra is, hogy amikor ő a gyógyszereket adja ki, és azok hatásáról beszél, akkor valójában az emberek tudatalattijában ezen pozitív hatások képe jelenik meg, így történnek a gyógyulások, amelyek természetesen nem kizárólag a gyógyszer hatóanyagainak tudhatók be, hanem az emberi szervezet úgynevezett öngyógyító funkció lépnek működésbe.
A felismerését követően rengeteg embernek nyújtott segítséget, az ország különböző pontjairól jöttek hozzá olyan betegek, akikről az akkori orvostudomány már lemondott, mert krónikus betegségükre akkoriban nem létezett még gyógymód. Coué egyébként pontosan emiatt szorgalmazta, hogy az orvosi egyetemre a szuggesztiót, mint tantárgyat vegyék fel, hiszen tudta, hogy mekkora erővel bírnak az orvos szavai a beteg számára a gyógyulást illetően. Ez a törekvése azonban nem ért el sikert, így az orvosi egyetemi oktatásba sosem került ez be.
Mit tehetünk mi magunkért, ha akár egészségileg, akár más témakörben szeretnénk javítani az életünkön?

Sajnos Emil Coué sem volt örök életű, így személyesen nem tud rajtunk már segíteni. Azonban hagyott hátra nekünk jó tanácsokat, amiket alkalmazni tudunk az életünk javítása érdekében. Coué szerint fogni kell egy madzagot, amire húsz csomót kell kötni, majd minden reggel felkelés után, és minden este lefekvés előtt végig kell vezetni a kezünket a csomókon, és minden csomónál azt kell mondani, hogy „minden nap, minden tekintetben egyre jobban és jobban vagyok”. A madzag a csomókkal pusztán azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen számolgatnunk. A mondat hússzori ismétlése pedig Coué szerint egy idő után alkalmas arra, hogy a tudatalatti rögzítse ennek a tartalmát, és már csak jó képek jelenjenek meg benne. Az általános megfogalmazásra pedig azért van szükség, mert lehet, hogy adott esetben „csak” egy krónikus gyulladást szeretne az ember megszüntetni, viszont lehetséges, hogy a szervezetében más terület sem működik kielégítően, így a tudatalatti azt is ki fogja javítani.
Emil Coué kicsit több, mint száz évvel ezelőtt emberek ezrein segített a módszereivel. Mi lenne hát, ha mi is kipróbálnánk az általa javasoltakat? Végül is, semmibe nem kerül, és ha akkor működött, működnie kell most is.
Török Zita
A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában
A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.
Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket
Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.
Miért lehetünk hálásak az év végén?
Ahogy bekúszik a tél a mindennapokba, és a karácsonyi fények lassan visszaverik a sötétséget, érdemes megállni egy pillanatra. Nem kell nagy szavakat pufogtatni, csak végig gondolni, hogy mi az, amiért idén tényleg köszönettel tartozunk. Emellett fontos látnunk azt, hogy hogyan tudjuk úgy lezárni az évet, hogy legyen benne lélek, tartás és egy kis remény a jövőre nézve.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?
Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.