Mi az a Rebecca szindróma?
- Dátum: 2024.03.10., 20:48
- Martinka Dia
- képek:pixabay.com
- aggodalom, bizalom, ex, házastárs, kezelés, kommunikáció, közösségi felület, összehasonlít, partner, pszichológia, Rebecca szindróma, retrospektív féltékenység, szakpszichológus, szerelmesek, szorongás, túlzott mérték
A pszichológiában hívják így azt a jelenséget, amikor a partnerünk vagy házastársunk exével szemben féltékenységet érzünk, ez a Rebecca-szindróma. Retrospektív féltékenységnek hívják azt, amikor az ember a párja exére féltékeny minden látható ok nélkül, és túlzott mértékben.
A szindróma abból indul ki, hogy féltékeny házastársa, párja volt párjára, ez azonban nem egyszerű állapot vagy érzés, hanem egy olyan jelenség, mely annyira sok aggodalmat és szorongást okoz, hogy egészségügyi problémához vezethet. Ez a szindróma egy rögeszmés állapot.

Kik körében gyakoribb a Rebecca szindróma?
A szerelmesek esetében gyakoribb a Rebecca-szindróma, de különösen a nők körében, az állapot pedig féltékenységi rohamokban nyilvánul meg, hiszen az e szindrómában szenvedők folyamatosan attól félnek, hogy elhagyják őket.
Melyek a szindróma tünetei?
Elősorban és leggyakrabban egy erős féltékenység, amikor valaki úgy érzi, hogy a partner
A Rebecca-szindrómában szenvedők úgy érzik, hogy elvesztették méltóságukat, és megpróbálják folyamatosan a párjuk exével összehasonlítani magukat, amiben képzeteik szerint ők alul maradnak ez pedig mentális problémákat okoz náluk. Gyakran pszichológiai kezelést igényelnek ebben a betegségben szenvedők.
A volt párokat tökéletesnek tartják a féltékeny emberek, ez számukra egy komoly probléma, mely akár súlyosabb méreteket is ölthet.
A korábbi kapcsolatokra és exekre való féltékenység eleinte apró vitákkal kezdődhet a házastársak között, de idővel ez a helyzet gyorsan súlyosbodhat, akár válásig is vezethet, emiatt feltétlenül szükséges szakpszichológushoz fordulni.
Amikor a betegség egészen nagy méreteket ölt, akkor a féltékenységben szenvedők már mindent szeretnének tudni partnerük exéről és visszamenőleg küzdenek a féltékenységgel. A szindrómában szenvedő fél kisebbrendűségi komplexust érez.

Szakemberek szerint ezen a téren a közösségi média is inkább árt, mint használ. Hiszen, ha fűt a kíváncsiság, hogy megnézzük, ki is volt az elődünk, akkor a közösségi oldalakon csekkolható, hogy néz ki most az illető, merrefelé jár, mit csinál.
Hogy lehet kezelni ezt a betegséget?
Ahhoz, hogy megszabaduljon valaki ettől az állapottól, először fel kell ismernie, hogy ebben a szindrómában szenved, létező és valós betegség, melyhez pszichológusok személyes támogatását és segítségét kell kérni.
A párok közötti bizalom, a megfelelő párbeszéd kialakítása az első lépés, illetve a szembenézés a problémával, a nyitott kommunikáció, az őszinteség.
Miután a régi kapcsolatokat áttekinthetően megbeszélték a felek és a témát lezárták, a régi kapcsolatokról nem szabad újra beszélni, hiszen, ha újra és újra előkerül, akkor nem győztük le, akkor elhatalmaskodik felettünk.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.