Menü

Mi az a Rebecca szindróma?

A pszichológiában hívják így azt a jelenséget, amikor a partnerünk vagy házastársunk exével szemben féltékenységet érzünk, ez a Rebecca-szindróma. Retrospektív féltékenységnek hívják azt, amikor az ember a párja exére féltékeny minden látható ok nélkül, és túlzott mértékben.

A szindróma abból indul ki, hogy féltékeny házastársa, párja volt párjára, ez azonban nem egyszerű állapot vagy érzés, hanem egy olyan jelenség, mely annyira sok aggodalmat és szorongást okoz, hogy egészségügyi problémához vezethet. Ez a szindróma egy rögeszmés állapot.

Kik körében gyakoribb a Rebecca szindróma?

A szerelmesek esetében gyakoribb a Rebecca-szindróma, de különösen a nők körében, az állapot pedig féltékenységi rohamokban nyilvánul meg, hiszen az e szindrómában szenvedők folyamatosan attól félnek, hogy elhagyják őket.

Melyek a szindróma tünetei?

Elősorban és leggyakrabban egy erős féltékenység, amikor valaki úgy érzi, hogy a partner

A Rebecca-szindrómában szenvedők úgy érzik, hogy elvesztették méltóságukat, és megpróbálják folyamatosan a párjuk exével összehasonlítani magukat, amiben képzeteik szerint ők alul maradnak ez pedig mentális problémákat okoz náluk. Gyakran pszichológiai kezelést igényelnek ebben a betegségben szenvedők.

A volt párokat tökéletesnek tartják a féltékeny emberek, ez számukra egy komoly probléma, mely akár súlyosabb méreteket is ölthet.

A korábbi kapcsolatokra és exekre való féltékenység eleinte apró vitákkal kezdődhet a házastársak között, de idővel ez a helyzet gyorsan súlyosbodhat, akár válásig is vezethet, emiatt feltétlenül szükséges szakpszichológushoz fordulni.

Amikor a betegség egészen nagy méreteket ölt, akkor a féltékenységben szenvedők már mindent szeretnének tudni partnerük exéről és visszamenőleg küzdenek a féltékenységgel. A szindrómában szenvedő fél kisebbrendűségi komplexust érez.

Szakemberek szerint ezen a téren a közösségi média is inkább árt, mint használ. Hiszen, ha fűt a kíváncsiság, hogy megnézzük, ki is volt az elődünk, akkor a közösségi oldalakon csekkolható, hogy néz ki most az illető, merrefelé jár, mit csinál.

Hogy lehet kezelni ezt a betegséget?

Ahhoz, hogy megszabaduljon valaki ettől az állapottól, először fel kell ismernie, hogy ebben a szindrómában szenved, létező és valós betegség, melyhez pszichológusok személyes támogatását és segítségét kell kérni.

A párok közötti bizalom, a megfelelő párbeszéd kialakítása az első lépés, illetve a szembenézés a problémával, a nyitott kommunikáció, az őszinteség.

Miután a régi kapcsolatokat áttekinthetően megbeszélték a felek és a témát lezárták, a régi kapcsolatokról nem szabad újra beszélni, hiszen, ha újra és újra előkerül, akkor nem győztük le, akkor elhatalmaskodik felettünk.

Meghízás és a szociális szorongás kapcsolata

A meghízás nemcsak fizikai, hanem lelki és társas következményekkel is járhat. Bár önmagában a túlsúly nem okoz automatikusan szociális szorongást, sok embernél hozzájárulhat annak kialakulásához vagy felerősödéséhez. A testkép megváltozása, a negatív társadalmi visszajelzések és az önbizalom csökkenése egyaránt szerepet játszhatnak ebben.

A humor gyógyító ereje

A humor az emberi élet egyik legkülönlegesebb ajándéka. Egy őszinte nevetés képes feloldani a feszültséget, javítani a hangulatot, közelebb hozni egymáshoz az embereket, és még az egészségünkre is kedvező hatással lehet. Bár a humor nem helyettesíti az orvosi kezelést, egyre több kutatás igazolja, hogy fontos szerepet játszik a testi és lelki jóllét megőrzésében. Nem véletlen, hogy a nevetést gyakran a „legjobb gyógyszerként” emlegetik.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.

A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés

Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.