Menü

A betegségtudat valós okai

Az egészségszorongás kapcsán fontos kiemelni annak két „végpontját”: amikor a személy nem észleli testi jelzéseit, vagy nem veszi tudomásul azokat, illetve amikor felnagyítja őket olyannyira, hogy akár ennek hatására halálfélelmet is átél.

Szomatizáció esetében helytelenül detektáljuk és dolgozzuk fel a testi érzeteinket, tehát valódi szervi elváltozás nélkül szenved a beteg, míg az ún. pszichoszomatikus betegségek esetében fizikai elváltozás is kimutatható, melynek kialakulásában többek közt pszichés tényezők is szerepet játszanak.

A koronavírus járvány kapcsán talán kivétel nélkül mindenkiben kialakult az a készség, hogy figyelje, monitorozza önmagát és a környezetében élőket. Szinte mindenki tisztában van azzal a tünetlistával, ami a koronavírusra utalhat. Vannak olyanok, akik a járvány kapcsán valós tüneteket produkálnak anélkül, hogy a vírus a szervezetükben kimutatható volna, míg mások legyintenek akár a konkrét tünetekre is, kvázi lábon kihordva a betegséget.

Alapvetően az a hiedelem, meggyőződés irányít minket a mindennapokban, hogy a betegségek minket elkerülnek, ennek következtében gyakran az egyértelmű, betegségre utaló tüneteket is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni. Ebből adódik, hogy sokan sajnos csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már tüneteik elviselhetetlenek, a mindennapi életben akadályozzák őket – tehát túl későn. Sokan nem veszik komolyan, vagy tagadják a betegségüket, szorongásuk okán megpróbálnak a tünetekkel együtt élni, próbálják azokat kisebbíteni, elnyomni.

Ez a jelenség gyakori bizonyos pszichiátriai kórképeknél (pl. skizofrénia), krónikus betegségek (pl. daganatos megbetegedések) és szenvedélybetegek esetében is. A változáshoz, gyógyuláshoz az első lépés a belátás, felismerés. Sajnos, ha hiányzik a betegség belátása, ennek további káros következményei lehetnek mind a személyre, mind környezetére vonatkozóan, mindez állapotromláshoz vezethet.

Az ún. hipochondria talán a másik végletként is felfogható. A hipochondria esetében az egyén vagy egy konkrét betegség meglétéhez ragaszkodik, vagy a megbetegedéstől retteg (ami halálfélelemmel társulhat). Ebben az esetben a személy kényszeresen foglalkozik az egészségi állapotával, keresi, kutatja a szervi problémákat, betegségeket, noha tüneteinek legtöbbször szervi oka nincs. Orvosról orvosra jár, folyamatosan a betegségével foglalkozik, kezelések után kutatva. Noha szomatikus tünetek megjelenhetnek, de ezen tünetek a megemelkedett szorongásszint miatt pszichés alapúak.

Látható tehát, hogy mind a tünetek elbagatellizálása, mind a velük való túlzó foglalkozás komoly következményekkel járhat. Fontos tisztában lenni ezekkel a jelenségekkel, ugyanakkor részt venni a szükséges szűrővizsgálatokon is. Ha úgy érezzük, az egészségünkkel kapcsolatos szorongásunk már túlzó formát ölt, érdemes szakemberrel konzultálni.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?