Menü
  • Elme és lélek
  • A betegségtudat valós okai

A betegségtudat valós okai

Az egészségszorongás kapcsán fontos kiemelni annak két „végpontját”: amikor a személy nem észleli testi jelzéseit, vagy nem veszi tudomásul azokat, illetve amikor felnagyítja őket olyannyira, hogy akár ennek hatására halálfélelmet is átél.

Szomatizáció esetében helytelenül detektáljuk és dolgozzuk fel a testi érzeteinket, tehát valódi szervi elváltozás nélkül szenved a beteg, míg az ún. pszichoszomatikus betegségek esetében fizikai elváltozás is kimutatható, melynek kialakulásában többek közt pszichés tényezők is szerepet játszanak.

A koronavírus járvány kapcsán talán kivétel nélkül mindenkiben kialakult az a készség, hogy figyelje, monitorozza önmagát és a környezetében élőket. Szinte mindenki tisztában van azzal a tünetlistával, ami a koronavírusra utalhat. Vannak olyanok, akik a járvány kapcsán valós tüneteket produkálnak anélkül, hogy a vírus a szervezetükben kimutatható volna, míg mások legyintenek akár a konkrét tünetekre is, kvázi lábon kihordva a betegséget.

Alapvetően az a hiedelem, meggyőződés irányít minket a mindennapokban, hogy a betegségek minket elkerülnek, ennek következtében gyakran az egyértelmű, betegségre utaló tüneteket is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni. Ebből adódik, hogy sokan sajnos csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már tüneteik elviselhetetlenek, a mindennapi életben akadályozzák őket – tehát túl későn. Sokan nem veszik komolyan, vagy tagadják a betegségüket, szorongásuk okán megpróbálnak a tünetekkel együtt élni, próbálják azokat kisebbíteni, elnyomni.

Ez a jelenség gyakori bizonyos pszichiátriai kórképeknél (pl. skizofrénia), krónikus betegségek (pl. daganatos megbetegedések) és szenvedélybetegek esetében is. A változáshoz, gyógyuláshoz az első lépés a belátás, felismerés. Sajnos, ha hiányzik a betegség belátása, ennek további káros következményei lehetnek mind a személyre, mind környezetére vonatkozóan, mindez állapotromláshoz vezethet.

Az ún. hipochondria talán a másik végletként is felfogható. A hipochondria esetében az egyén vagy egy konkrét betegség meglétéhez ragaszkodik, vagy a megbetegedéstől retteg (ami halálfélelemmel társulhat). Ebben az esetben a személy kényszeresen foglalkozik az egészségi állapotával, keresi, kutatja a szervi problémákat, betegségeket, noha tüneteinek legtöbbször szervi oka nincs. Orvosról orvosra jár, folyamatosan a betegségével foglalkozik, kezelések után kutatva. Noha szomatikus tünetek megjelenhetnek, de ezen tünetek a megemelkedett szorongásszint miatt pszichés alapúak.

Látható tehát, hogy mind a tünetek elbagatellizálása, mind a velük való túlzó foglalkozás komoly következményekkel járhat. Fontos tisztában lenni ezekkel a jelenségekkel, ugyanakkor részt venni a szükséges szűrővizsgálatokon is. Ha úgy érezzük, az egészségünkkel kapcsolatos szorongásunk már túlzó formát ölt, érdemes szakemberrel konzultálni.

  • A rovat további cikkei

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.