Menü

A párkapcsolati válság jelei

Ha nem szeretnéd, hogy váratlanul, derült égből villámcsapásként érjen egy szakítás vagy megcsalás, nem árt, ha ismered a párkapcsolati válság jeleit. Sokan olyan családban nőttek fel, ahol természetes volt az állandó veszekedés, krízishelyzet, így aztán teljesen normálisnak tartják, hogy ilyen egy párkapcsolat, ezért aztán nem is figyelnek fel időben az intő jelekre.

1. A párkapcsolati válság jele: Állandó veszekedések

A párok ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy „semmit nem tudunk megbeszélni, a legegyszerűbb beszélgetés is gyorsan heves veszekedéssé válik”. Azzal még önmagában semmi baj nincs, ha egy pár nem ért egyet mindenben. Ez teljesen természetes, hiszen normális esetben a pár mindkét tagjának van saját véleménye, szükséglete, akarata, és ez néha ütközik a párjáéval. Gond akkor van, ha ezt nem tudják hatékonyan, a probléma megoldására fókuszálva megbeszélni. Ha ez hosszú távon így megy tovább, könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb véget ér az a kapcsolat, ahol állandó feszültségben, örökös viták tüzében élnek a felek.

Ezt teheted: Nem működhet egyetlen párkapcsolat sem anélkül, hogy a felek ne tanulnának meg konfliktust kezelni! Nem az a kérdés, hogy kell-e tanulnod valamilyen konfliktuskezelési módszert, hanem az, hogy mikor szánod rá magad!

2. A párkapcsolati válság jele: Nagy csendek, napokig tartó hallgatás

Sok pár esetében a párkapcsolati válság fontos jele, hogy egy-egy veszekedés vagy sértődés után a pár egyik tagja csenddel veréssel bünteti a másikat. Lehet, hogy nem tudatosan dönt így, de az biztos, hogy órákig, esetleg napokig nem szól a másikhoz, elvárja, hogy a párja menjen, pitizzen, kérjen bocsánatot, és akkor esetleg, talán, nagy kegyesen megbocsát neki. Kevés dolog pusztítja ennél jobban a párkapcsolatot. A csenddel vert fél kitaszítva, elhagyatva érzi magát, és lehet, hogy egy idő után belefárad abba, hogy ő menjen, kérjen bocsánatot valamiért, amit lehet, hogy nem is érez bűnnek.

Ezt teheted: Ha már kialakult köztetek ez a fajta működésmód, nagyon nehéz abbahagyni. Sőt a duzzogó, hallgató fél általában nem is érzi ezt olyan nagy problémának, egyáltalán nem motivált abban, hogy változtasson a viselkedésén.

3. A párkapcsolati válság jele: Egymás hibáztatása, folyamatos kritizálás

A párkapcsolati válság jele lehet az is, amikor az egyik vagy mindkét fél folyamatosan hibáztatja, kritizálja a másikat. Emögött rendszerint valamiféle óriási belső hiányérzet áll, de az is lehet, hogy a másik folyamatos bírálatával az egyik fél a saját önbecsülését akarja fenntartani. Tulajdonképpen mindegy is, hogy mi áll a kritizálás hátterében, a bíráló felet szinte lehetetlenség meggyőzni arról, hogy mennyire pusztító, amit csinál, és hogy hagyja abba a kritizálást. Neki szent meggyőződése, hogy a társa elképesztő hülyeségeket csinál, neki kellene megváltoznia.

Az a fél, akit folyamatosan bírálnak, egy idő után eljut oda, hogy elege lesz a kritikából, és egyáltalán nem lesz motivált a változásban, egyre kevésbé lesz jó neki belenézni abba a tükörbe, amit a párja tart neki, így egy idő után elgondolkodik a váláson, szakításon.

Ezt teheted: akár bíráló, akár kritizált fél vagy, érdemes párkapcsolati coachingra, párterápiára menni, mert magatoktól szinte lehetetlen változtatni ezen a helyzeten.

4. Eltávolodás

Kevesen gondolják, hogy a párkapcsolati válság jele lehet az eltávolodás. Amikor ez történik egy párral, ott nagyjából béke van, nincsenek viták, hangos veszekedések, még csak súlyos csöndek sem. Inkább valamiféle érdektelenség, közöny jelenik meg. Mindegy, hogy ott van-e a másik, a felek szinte már külön életet élnek, nem sokat szólnak egymáshoz. Már nem osztják meg egymással a napjuk eseményeit, örömeit, bánatait. Olyan, mintha lakótársak lennének. Amikor ilyen párral találkozom egy párkapcsolati coaching során, már csak nagyon ritkán lehet megmenteni a kapcsolatot, akkora az érzelmi távolság a két fél között.

Amit tehetsz: ha észleled a távolodást, minél előbb keressetek közös programokat, közös érdeklődési kört, hobbit, amit együtt tudtok gyakorolni. A közös élmények segítenek újrakapcsolódni.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek

A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.