A leharcolt Kate Winslet, mint nyomozó nagymama
- Dátum: 2023.12.06., 12:04
- Szabó Máté
- izgalom, kisváros, krimi, kritika, nyomozás, rendőr, szappanopera, zsarunő
Az Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown) egy 2021-ben debütált HBO krimi minisorozat, Kate Winslet főszereplésével. A sztori sokszor olyan, mintha egy jól sikerült szappanopera szereplőit néznénk. Minden egyes szereplőnek van valamilyen múltja és jövője azon kívül, amit a sorozatban látunk. A történet pedig egyszerre hamisítatlan krimi, és realista emberi sorsok összefonódása is. A végeredmény pedig minden dicséretet megérdemel.
Gyilkosság a vidéki Egyesült Államokban

A sorozat rövid alapsztorija, hogy egy Pennsylvania mellette kisvárosban történik egy gyilkosság, amit a kisvárosi nyomozó Mare Sheehan (Kate Winslet) megpróbál megoldani. Emellett pedig korábbról is folyamatban van egy gyilkossági ügy, amelyet már több, mint 1 éve nem tudtak megoldani. Mare “zsaru” karaktere pedig tele van múltbéli fájdalmakkal, sérelmekkel, és megoldatlan ügyekkel. A családja kezd darabokra hullani, a városban vannak sorsukat kereső fiatalok, mindent látó és aggódó idősek, kiégett dolgozó emberek, és rengeteg félresiklott, realista emberi élet.
Nem lehet nem szeretni
A sorozat már egyszerűen a legelső pillanattól kezdve szerethető, Kate Winsletet nem lehet nem szeretni a nyomozói szerepben. Mare karaktere valójában egy “zsaru” toposz a 90-es, inkább 2000-es évek elejéről, csak ezt most nem egy férfi karakter játssza el, hanem egy 50-es évei felé haladó női rendőrt látunk. Azért említsük meg, hogy a sorozat elég jól állítja be a rendőröket, mondjuk úgy, hogy: valahogy a rendőreink mindig kézhez kapnak dolgokat, és legfontosabb feladatuk a lakosok védelme. Ez a valóságban is így van, de a sorozat egyértelműen leegyszerűsíti a rendőri munkát, emberi szemmel nézve szerethetőnek állítja be őket, és felnagyítja az érzelmeiket.
Az első epizód még finomabban kezd, viszont utána rengeteg emberi dráma következik, valahogy minden karakternek érdekesek az indítékai, senki sem tökéletes. A fiatalok néha forrófejűek, meggondolatlanok, a családapa kikészül a folyamatos nyomás alatt, az idősek a szomszéddal problémáznak. Az emberek egymással küzdenek a gyerekek felügyeleti jogáért, a pénzen, tárgyi dolgokon, autókon veszekszenek, betegségekkel küzdenek. Jól mutatja be a sorozat, hogy a mindennapi küzdelmek és az emberek egymás elleni csalódottsága nem egy hétig tart, hanem van, hogy egy egész életen át.

Krimi és emberi életek egyben
Izgulhatunk azon, hogy ki áll a bűntett hátterében, de nem ez volt az elsődleges elem, amely mozgásba lendíti a történetet. A sorozat megalkotója Brad Ingelsby a hangsúlyt nem arra helyezte, hogy mindenki gyanús legyen és, hogy lerántsa a leplet a vidéki USA-beli kisváros lakóiról. Sokkal inkább azzal foglalkozott, hogy karaktereit bemutassa, apró-cseprő drámáikat kifejtse, hogy aztán egybeszője őket a központi bűnténnyel és a végén a megoldásban természetesen lesz legalább fél tucat csavar. Viszont mire a sorozat végéhez érünk, mindenkinek érhetőek az indítékai, – még akkor is ha nincs igaza – mindenkiben van valami nagyon emberi, valami olyan sérelem, amely nem a világ tragédiája, de közben felőrli az embereket. Az alkotók kerülik a kliséket és a szokásos fordulatokat, persze muszáj kissé felnagyítani az emberi problémákat, tehát valahogy ebben a városban mindenkit “megtört” az élet, de az egész sztori mégis nagyon emberi, és van akkora érzelmi kapacitása, hogy ne legyen tele klisékkel a sorozat. Életszagú dialógusokkal van tele az egész sztori, és az egész emberi küzdelem sokszor az egyének makacs állóháborúja miatt alakul ki.
Sötét vidéki világ
Az Easttowni rejtélyek kisvárosi sötét krimi, amit azonban egyértelműen kiemel a hasonló alkotások közül a magával ragadó atmoszférája. Ingelsby a forgatókönyvíró és a rendező Craig Zobel először írtak tévésorozatot. A krimiszál mellett nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy megidézzék azt a fajta zárt helyi közösséget amely az Egyesült Államok vidéki kisvárosait jellemzi. A minisorozat erejét Pennsylvania vidéki részének kulturális hitelessége adja. Ehhez sokat hozzátesznek a kisvárosi életképek, melyeket Ben Richardson operatőr fotózott szinte az összes rész alatt. Az egész képi megvalósítás szándékosan álmosnak, lassúnak hat, a sorozat értelemszerűen felnőtt közönségnek készült, így szép lassan bont ki minden történetet. A képi világ nem kapkod, rengeteg elnyújtott jelenet, realista motívum van az epizódokban.

Sokszor látott gondolatok, új köntösben
Összességében nem új gondolatokkal van tele az alkotás, viszont az Easttowni rejtélyek pont amiatt különleges, mert a hétköznapiságot mutatja be a maga nyomasztó valóságában. Legtöbbször sok mindenen átment emberi történeteket látunk, és van egy nagyon nyomasztó realizmusa a sorozatnak. A karakterek állóháborút vívnak egymással, és nem veszik észre, hogy szép lassan felőrli őket a mindennapi küzdelem, vagy ha észre is veszik, akkor nem tudnak belőle kilépni.
A gyilkossággal kapcsolatos izgalmak egészen a sorozat legvégéig fennmaradnak, aztán persze kiderül, hogy a gyilkosság nem valamiféle aljas, erőszakos bűncselekmény, hanem tucatnyi emberi motiváció vezetett oda, hogy meggyilkolnak egy kiskorú lányt a sorozatban. Emellett a sztori másik gyilkosságára is fény derül a legvégén.
Az Easttowni rejtélyeknek sikerül kitűnnie a hasonló sorozatok közül. Egyértelműen jobb képi világa van, és Kate Winsletet a leélt nyomozó nagymamaként nem lehet nem szeretni. A sorozat egyben krimi, de közben csak ajánlani lehet a drámai történetek miatt mindazon nézőknek is, akik annyira nem a krimi részére vágynak, ugyanakkor ha egy bűnügyi sztorira vágyunk, akkor is egész végig izgalmas marad a sztori. A sorozat mindössze hét részből áll, nagyjából egy óra hosszúságú minden rész, ha van időnk, akkor néhány nap alatt meg lehet nézni az egész sorozatot. Lehetséges, hogy lesz egy második évada is a sorozatnak, de ez a történet az első évad alapján is nagyon jó lett, csak ajánlani tudom.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.
Vér, hit és blues
A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.