A leharcolt Kate Winslet, mint nyomozó nagymama
- Dátum: 2023.12.06., 12:04
- Szabó Máté
- izgalom, kisváros, krimi, kritika, nyomozás, rendőr, szappanopera, zsarunő
Az Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown) egy 2021-ben debütált HBO krimi minisorozat, Kate Winslet főszereplésével. A sztori sokszor olyan, mintha egy jól sikerült szappanopera szereplőit néznénk. Minden egyes szereplőnek van valamilyen múltja és jövője azon kívül, amit a sorozatban látunk. A történet pedig egyszerre hamisítatlan krimi, és realista emberi sorsok összefonódása is. A végeredmény pedig minden dicséretet megérdemel.
Gyilkosság a vidéki Egyesült Államokban

A sorozat rövid alapsztorija, hogy egy Pennsylvania mellette kisvárosban történik egy gyilkosság, amit a kisvárosi nyomozó Mare Sheehan (Kate Winslet) megpróbál megoldani. Emellett pedig korábbról is folyamatban van egy gyilkossági ügy, amelyet már több, mint 1 éve nem tudtak megoldani. Mare “zsaru” karaktere pedig tele van múltbéli fájdalmakkal, sérelmekkel, és megoldatlan ügyekkel. A családja kezd darabokra hullani, a városban vannak sorsukat kereső fiatalok, mindent látó és aggódó idősek, kiégett dolgozó emberek, és rengeteg félresiklott, realista emberi élet.
Nem lehet nem szeretni
A sorozat már egyszerűen a legelső pillanattól kezdve szerethető, Kate Winsletet nem lehet nem szeretni a nyomozói szerepben. Mare karaktere valójában egy “zsaru” toposz a 90-es, inkább 2000-es évek elejéről, csak ezt most nem egy férfi karakter játssza el, hanem egy 50-es évei felé haladó női rendőrt látunk. Azért említsük meg, hogy a sorozat elég jól állítja be a rendőröket, mondjuk úgy, hogy: valahogy a rendőreink mindig kézhez kapnak dolgokat, és legfontosabb feladatuk a lakosok védelme. Ez a valóságban is így van, de a sorozat egyértelműen leegyszerűsíti a rendőri munkát, emberi szemmel nézve szerethetőnek állítja be őket, és felnagyítja az érzelmeiket.
Az első epizód még finomabban kezd, viszont utána rengeteg emberi dráma következik, valahogy minden karakternek érdekesek az indítékai, senki sem tökéletes. A fiatalok néha forrófejűek, meggondolatlanok, a családapa kikészül a folyamatos nyomás alatt, az idősek a szomszéddal problémáznak. Az emberek egymással küzdenek a gyerekek felügyeleti jogáért, a pénzen, tárgyi dolgokon, autókon veszekszenek, betegségekkel küzdenek. Jól mutatja be a sorozat, hogy a mindennapi küzdelmek és az emberek egymás elleni csalódottsága nem egy hétig tart, hanem van, hogy egy egész életen át.

Krimi és emberi életek egyben
Izgulhatunk azon, hogy ki áll a bűntett hátterében, de nem ez volt az elsődleges elem, amely mozgásba lendíti a történetet. A sorozat megalkotója Brad Ingelsby a hangsúlyt nem arra helyezte, hogy mindenki gyanús legyen és, hogy lerántsa a leplet a vidéki USA-beli kisváros lakóiról. Sokkal inkább azzal foglalkozott, hogy karaktereit bemutassa, apró-cseprő drámáikat kifejtse, hogy aztán egybeszője őket a központi bűnténnyel és a végén a megoldásban természetesen lesz legalább fél tucat csavar. Viszont mire a sorozat végéhez érünk, mindenkinek érhetőek az indítékai, – még akkor is ha nincs igaza – mindenkiben van valami nagyon emberi, valami olyan sérelem, amely nem a világ tragédiája, de közben felőrli az embereket. Az alkotók kerülik a kliséket és a szokásos fordulatokat, persze muszáj kissé felnagyítani az emberi problémákat, tehát valahogy ebben a városban mindenkit “megtört” az élet, de az egész sztori mégis nagyon emberi, és van akkora érzelmi kapacitása, hogy ne legyen tele klisékkel a sorozat. Életszagú dialógusokkal van tele az egész sztori, és az egész emberi küzdelem sokszor az egyének makacs állóháborúja miatt alakul ki.
Sötét vidéki világ
Az Easttowni rejtélyek kisvárosi sötét krimi, amit azonban egyértelműen kiemel a hasonló alkotások közül a magával ragadó atmoszférája. Ingelsby a forgatókönyvíró és a rendező Craig Zobel először írtak tévésorozatot. A krimiszál mellett nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy megidézzék azt a fajta zárt helyi közösséget amely az Egyesült Államok vidéki kisvárosait jellemzi. A minisorozat erejét Pennsylvania vidéki részének kulturális hitelessége adja. Ehhez sokat hozzátesznek a kisvárosi életképek, melyeket Ben Richardson operatőr fotózott szinte az összes rész alatt. Az egész képi megvalósítás szándékosan álmosnak, lassúnak hat, a sorozat értelemszerűen felnőtt közönségnek készült, így szép lassan bont ki minden történetet. A képi világ nem kapkod, rengeteg elnyújtott jelenet, realista motívum van az epizódokban.

Sokszor látott gondolatok, új köntösben
Összességében nem új gondolatokkal van tele az alkotás, viszont az Easttowni rejtélyek pont amiatt különleges, mert a hétköznapiságot mutatja be a maga nyomasztó valóságában. Legtöbbször sok mindenen átment emberi történeteket látunk, és van egy nagyon nyomasztó realizmusa a sorozatnak. A karakterek állóháborút vívnak egymással, és nem veszik észre, hogy szép lassan felőrli őket a mindennapi küzdelem, vagy ha észre is veszik, akkor nem tudnak belőle kilépni.
A gyilkossággal kapcsolatos izgalmak egészen a sorozat legvégéig fennmaradnak, aztán persze kiderül, hogy a gyilkosság nem valamiféle aljas, erőszakos bűncselekmény, hanem tucatnyi emberi motiváció vezetett oda, hogy meggyilkolnak egy kiskorú lányt a sorozatban. Emellett a sztori másik gyilkosságára is fény derül a legvégén.
Az Easttowni rejtélyeknek sikerül kitűnnie a hasonló sorozatok közül. Egyértelműen jobb képi világa van, és Kate Winsletet a leélt nyomozó nagymamaként nem lehet nem szeretni. A sorozat egyben krimi, de közben csak ajánlani lehet a drámai történetek miatt mindazon nézőknek is, akik annyira nem a krimi részére vágynak, ugyanakkor ha egy bűnügyi sztorira vágyunk, akkor is egész végig izgalmas marad a sztori. A sorozat mindössze hét részből áll, nagyjából egy óra hosszúságú minden rész, ha van időnk, akkor néhány nap alatt meg lehet nézni az egész sorozatot. Lehetséges, hogy lesz egy második évada is a sorozatnak, de ez a történet az első évad alapján is nagyon jó lett, csak ajánlani tudom.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.