Skizoid személyiségzavar jelei

Skizoid személyiségzavar betegségben szenvedők nem érdeklődnek a társadalmi kapcsolatok iránt, így magányosak, de nem is hiányzik nekik az emberekkel való kontaktus, kommunikáció. Érzelmeiket nem fejezik ki (hiszen ebben az értelemben hidegek), a szociális készségeik általában rosszak. A kritikára és a dicséretre nézve közönyösek, a társadalmi normák sem érdeklik őket. Nem vágynak szexuális kontaktusra.

Skizoid személyiségzavar története

A skizoid fogalmat Eugen Bleuler alkotta meg 1908-ban, hogy megjelöljön egy természetes emberi hajlamot. Azóta a skizoid személyiségzavarról szóló tanulmányok két részre különültek: az egyik az egyértelműen megfigyelhető viselkedést és leírható tüneteket vizsgálja, ez az ún. leíró pszichiátria, a másik megpróbálja feltárni a titkolt tudatalatti érzéseket, gondolatokat pl. klasszikus pszichoanalízissel, ez a dinamikus pszichiátria. Ernst Kretschmer munkája a skizoid megfigyelhető viselkedésformáiról (1925), melynek központjában a leírható tünetek és megfigyelhető viselkedési formák álltak, meghatározó szerepű volt a leíró pszichiátriában. Ebben a tünetek három csoportja szerepel:

társasági hajlam hiánya, szótlanság, hallgatagság, komolyság és különcség

visszahúzódás, félénkség érzelmekkel, érzékenység, idegesség, természet és a könyvek szeretete

simulékonyság, jóindulat, becsületesség, közöny, csendes és hideg érzelmi hozzáállás

Ezen jól elkülönülő jellemvonások alapján három különböző személyiségzavarra gondolhatnánk, ám Kretschmer nem különítette el őket teljesen egymástól, hanem úgy tekintette őket, melyek egyidejűleg jelentkeznek a skizoid egyéneknél. Kretschmer szerint a skizoidok többsége nem túlérzékeny vagy hideg, hanem a kettő egyszerre kicsit különböző adagokban, miközben viselkedésük folyamatosan e kettő dimenzió között mozog, változik.

Története

A dinamikus pszichiátria területén Eugen Bleuler megfigyelései (1924) indították el a kutatást. Ezek alapján a skizoid személy és a skizoid patológia egymástól nem élesen elkülönülő fogalmak. 1940-ben W. R. D. Fairbairn bemutatta a skiozid személyiségről szóló munkáját, melyben a legtöbb napjainkban elfogadott információ már benne van. Ebben négy központi tünetet ír körül: első: az igény személyek közötti távolság szabályozására, ami az aggodalom egyik fő központja, második: az önvédelmi mechanizmus és az önellátóság hiánya. Harmadik: az átható feszültség a kapcsolatok igénye (mely megterhelő aggodalommal jár) és a védekezéshez szükséges távolság között, ami megnyilvánul a közönyben, mint megfigyelhető viselkedésformában. Negyedik: a belső világ túlsúlyra helyezkedése, túlhangsúlyozása a külső világgal szemben.

Jelek, tünetek

A skizoid személyiségzavarosok tartózkodónak, zárkózottnak, hidegnek és közönyösnek tűnnek, ami társasági problémákat okoz. A legtöbben, akiket SPD-vel diagnosztizálnak nehézségekkel küzdenek az emberi kapcsolatok kialakításában. Érzelmek jelentőségteljes módon való kifejezésében, esetleg a számukra kedvezőtlen helyzetekben passzívak maradhatnak. Más emberekkel való kommunikációjukkor rendszerint tömören, röviden fogalmaznak, közönyösnek látszanak.

Mivel nem tudnak jelentőségteljesen kommunikálni másokkal, a skizoidok képtelenek arra, hogy kifejezzék, milyen jól érzik magukat azzal, akivel vannak, beszélgetnek. Az ilyen visszajelzések fontosak az embereknek, hogy fel tudják mérni tetteik következményeit különböző társasági helyzetekben, tisztában legyenek a mások által róluk kialakított képpel. R. D. Laing szerint az ilyenfajta az emberek közötti valóság kifejezésére szolgáló visszajelzések nélkül bekövetkezik egy ún. elszegényedés, amikor is az önkép egyre üresebbé és üresebbé válik. Egészen oda vezet, hogy az egyén nem érzékeli pontosan a valóságot és magát is irreálisnak képzeli.

Gunderson szerint a skizoid emberek elveszettnek érzik magukat, ha nincsenek a közelükben azok, akik általában ott szoktak lenni. Szükségük van a biztonság és a stabilitás érzésére. Amikor a beteg személyes terét átlépik, megsértik, úgy érzi, mintha meg akarnák fojtani. Azonnal igénylik a szabadság és függetlenség érzését. Az SPD-vel diagnosztizált emberek felszabadultabbak, egy olyan kapcsolatban, ahol a partner kevesebb érzelmi és bizalmi igénnyel fordul feléjük.

Ez azt jelenti, hogy a skizoidok számára lehetséges, hogy olyan kapcsolatokat létesítsenek, amelyek pusztán intellektuális. Testi, családi, foglalkozási vagy szórakozási tevékenységeken alapszanak egészen addig, ameddig nem érzik úgy, hogy érzelmi biztonságuk veszélyeztetve van. Ekkor ugyanis inkább visszautasítják a kapcsolatokat.