A fine dining kultúra rövid kisokosa

A fine dining az utóbbi évek egyik legdíszesebb, és sokszor használt szava lett. 1-2 évvel ezelőtt még csak a fővárosban lehetett néhány helyet találni, ahol a “finom étkezéssel” foglalkoztak, mára már a legtöbb vidéki nagyvárosban van legalább 1-2 hely, ahol ki lehet próbálni ezeket a menüket. Azonban mit is jelent ez pontosan, és mit érdemes az ilyen ételekről tudni?

A fine dining több, mint kaja

A fogalmat magyarra fordítva rögtön rávilágíthatunk arra az elképzelésre, ami a hátterében áll. A “finom étkezés” az az étkezési stílus amely nem arról szól, hogy lakjunk jól, hanem, hogy étkezzünk egyet, és közben érezzük igazi elegáns környezetben magunkat. A modern éttermekkel járó változások felgyorsították a kiszolgálást, lerövidítették a menüket, és megújították az éttermekről alkotott képet. Ennek az új kulturális trendnek és gazdasági lehetőségnek az alapjait aknázza ki a fine dining, amely az éttermi étkezés művészeti királykategóriája lett, és mára már azért jóval árnyaltabbak, szélesebb körben elérhetőek ezek az éttermek.

Egy rövid kis történelem

“A Fine Dining egy művészeti ág, ahol a festő a szakács, az étel az elképzeléseinek a megtestesülése, az általa készített tányér pedig egy műalkotás, amely a legrövidebb életű mind közül, hiszen nem arra született, hogy a falon csodáljuk, hanem arra, hogy megegyük, még ha olyan gyönyörű is.” Ez az idézet korábban Paul Bocuse francia séftől hangozhatott el, aki a francia új konyha egyik vezetője, megalapítója volt.

A fine dining felismerte, hogy az emberek a luxus mögött, valójában az eleganciára, és az ízlésre vágynak. Darabjaira bontotta az étkezési luxust, és a molekuláris gasztronómia segítségével, valamint az úgynevezett fúziós konyhával, (amely lényegében a hagyományos ételek keveredését jelenti a globalizáció segítségével, csak ezt is rengetegen átértelmezik) létre lehetett hozni egy olyan konyhát, amely ötvözi az eleganciát, a húsos ételek legaprólékosabb elkészítését, és az adott ország történelmi hagyományait is. Megalkotójának Franciaországot tartjuk, de mondhatni, hogy az étkezésnek az alapjai egész Európából indultak el.

“Mert itt még normális adag sincs…”

Téves elképzelés, hogy valójában a fine dining éttermekben lehúznak egy csomó pénzzel, és még jól sem laksz. Ugyanis az itt kapható menük, ahogyan azt én is nemrég tudtam meg, nem két-három fogásból, hanem legtöbbször 7-8, vagy akár még több kis adagnyi ételből állnak, amelyekkel azért bőven jól lehet lakni, meg emellé nyilván van a felszolgálás, a megjelenés, és a helyszín is.

Nemrégiben lehetőségem volt kipróbálni egy ilyen éttermet – az elérhetőbbek közül – és a menük itt lényegében véve egymás után következnek oly módon, hogy az emberi ízlés alapján alakítják ki őket. Az étkezés nem feltétlenül egy levessel, hanem valamilyen egyedi módon újragondolt salátával, sajttal is indulhat. Majd utána következnek a szintén nagyon díszes, extravagáns húsos ételek, vagy ha valaki nem eszik húst, akkor természetesen vannak vegán, és vegetáriánus lehetőségek is, és a végén valamilyen először kétesnek tűnő desszert, ami azonban nagyon finom.

A menük pedig arról szólnak, hogy az alapanyagok, az ízek, az elkészítési módok széles választékát vonultatják fel az emberek előtt. Ezekben a kajákban a látszat lesz a sallang, és valójában az étel annyira tudatosan készül, hogy az elsőre mindenkit meglep. Persze a menük mellé mindig jár egy kis bemutatás, történet, sőt az én esetemben még azt is megemlítették, hogy a különböző fogásokat milyen sorrendben érdemes kóstolni a tökéletes harmónia érdekében. Az ételek pedig magukban foglalják a kulináris történelmet, a hagyományokat, az evolúciót és a megjelenést. Ezeket az éttermeket összességében a kifinomult ételsorok, a magas minőségű alapanyagok, a kultúra, a sterilnek ható beltér és az elegáns pincérek jellemzik.

Felnőtteknek szóló elfoglaltság

Érdemes megemlíteni, hogy mivel a fine dining egy alapvetően művészetről is szóló érték, emiatt nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Ez nem egy klasszikus családi program, de barátokkal is csak, akkor érdemes menni ha mindenkit érdekel az adott társaságban. Kisgyerekkel pedig nem feltétlenül lesz jó élmény, mivel egy gyereket legtöbbször nem kötnek le ezek a programok, menü bemutatások, gyerekként nem értjük még egy ilyen étteremnek a miértjét. Ezek az éttermek valójában azon embereket várják, akik egyszerűen csak kipróbálnának egy ilyen menüsort, vagy valamiért nagyon vonzódnak, érdeklődnek ezen ételek elkészítéséhez, és sok ember lehet, hogy csak párszor jut el ilyen helyre egész életében, akkor pedig érdemes valamilyen alkalomhoz kötni.

Zsebbenyúlós mulatság

A fine dining igazi hátránya az ára, ugyanis más kritikákkal szemben az igaz, hogy arányaiban ezek az éttermek drágábbak, mint más átlagos pizzériák, hamburgerezők. Ennek megfelelően kicsit igaz lehet, hogy az elit éttermeket a tehetősebb, stabil középosztály látogatja, de ők is csak ritkán. Aztán persze a fine dining éttermek között is vannak, amelyek még “fine-abbak” – nem hinném, hogy létezik ilyen szó –, és tényleg hatalmas összeget kérnek, egy-egy étkezésért, show-műsorért. Ezen helyekre viszont nem is feltétlenül vágyik mindenki, sőt sokszor ide a leggazdagabb réteg emberei jutnak be, és mindig lesz a drágábbnál is drágább, de az nem jelenti, hogy jó is.

A fine dining összegezve a főzés művészete, amelyre a modern világ fejlett gasztronómiája ad lehetőséget. Mondhatjuk azt, hogy értsük meg és élvezzük az ételt, hiszen annyira ősi ösztön ez, amely mögött évszázadok hagyománya és a főzés fejlődése áll. Az elmúlt években az ezzel foglalkozó éttermek vírusszerűen terjednek, pont emiatt válik elérhetőbbé anyagilag, és helyileg is ez a fajta étkezés. Értelemszerűen nem a mindennapi kajákról szól, hanem az egyediségről, az alapanyagok ezerszínűségéről, az ételek kulturális jelentéséről, amelyhez legtöbbször társul egy kisebb műsor is, ez pedig szerintem elsőre mindenkinek lenyűgöző lehet. Utána pedig mindenki eldönti, hogy mennyire tetszett neki az egész program, és visszamenne még egy ilyen étterembe, vagy inkább ez nem az ő világa.