A sápadtság lehetséges okai

A sápadtság kialakulhat lassan, fokozatosan, de bizonyos esetekben az egészséges arcpír igen rövid időn belül ijesztően halovánnyá is válhat. Beszélhetünk krónikus, illetve akut formáról. Összegyűjtöttük, hogy milyen betegségekre, egészségügyi elváltozásokra utalhat a sápadtság.

A krónikus sápadtság leggyakoribb okozója a vérszegénység

A krónikus sápadtság hátterében legtöbbször a vérképző rendszer valamilyen betegsége (hiánybetegség, tumor, immunmediált folyamat, mérgezés, stb.) húzódhat meg. Mind hazánkban, mind világszerte, a vérszegénység leggyakoribb formája a vashiányos anémia. Vashiány kialakulásához hiányos vasraktárak, fokozott igény, elégtelen vasbevitel, felszívódási zavar, továbbá vérvesztés vezethet.

Az akut, nagy mennyiségű vérvesztés felismerése nem ütközik különösebb diagnosztikus nehézségbe, viszont annál nehezebb kórismézni a kis mennyiségű, de elhúzódó jellegű vérzések eredetét, forrását. Vashiányra vezethetnek a tüdőből, húgyivarszervekből, tápcsatornából eredő mikroszkopikus nagyságrendű, de vissza-visszatérő, avagy folyamatos vérezgetések.

Anémia kísér számos fertőzéssel, gyulladással vagy szövetszéteséssel járó idült, szisztémás betegséget. Ilyen kórállapotok a krónikus gennyes fertőzések, gyulladásos folyamatok, rosszindulatú daganatok és előrehaladt stádiumban lévő vesebetegségek. Ezekben az esetekben az anémiát kiváltó okok, noha különbözőek, de a vörösvértestképzésre gyakorolt hatásuk azonos. Csökken a vérképzés növekedését serkentő anyagok mennyisége, és megjelennek a csontvelő vérképző válaszának elnyomásáért felelős mediátorok. Lassan kialakuló anémiát okozhat az ólommérgezés.

Más fertőző betegségben viszont hosszabb-rövidebb idő alatt, valós vérszegénység alakulhat ki. Ismeretesek vörösvértest-szétesést okozó protozoonok (malária plazmódiumok, Babesia fajok), más fertőző ágensek viszont a vörösvértestképzést gátolhatják (human parvovirus B19).

Milyen betegségekre utalhat a hirtelen fellépő sápadtság?

A hirtelen fellépő, akut sápadtság is számos betegségre figyelmeztethet, utalhat például súlyos véráram fertőzésre, szeptikus, vagy egyéb eredetű sokkra. Ebben az esetben, a kialakuló heveny vérellátási elégtelenség miatt, a vérkeringés nem tud megfelelni a tápanyagszállítás, a salakanyag-eltávolítás és a gázcsere alapvető feladatainak, a bőr szürkés-sápadt, nedves lesz.

Ételfogyasztást követő kóros reakciók – esetünkben az akutan fellépő sápadtság – többek közt ételallergiára, enzimdefektusra, idioszinkráziás túlérzékenységre utalhatnak.

Számos betegséget kísér sápadt arcszín

Jellegzetes az erősen dohányzók szürkés-sápadt arcszíne, amelyért részben a nikotinabúzus, másrészt az oxigénhiány okolható. Sápadttá válhat a bőrszín, amennyiben kiterjedt ödéma keletkezik, például súlyos fehérjevesztéssel járó vesebetegségben (nefrózis szindróma). A megszokottnál fehéresebb az arcszín diabéteszben, illetve a csökkent működéssel járó pajzsmirigybetegségekben. Kifejezetten sápadtak a cisztás fibrosisban szenvedők, és a fel nem ismert, vagy helytelenül kezelt gliadinszenzitív betegek.

Fertőzéses szívbélhártya-gyulladásban az elhúzódó láz, a lépmegnagyobbodás, a bőrön és nyálkahártyákon megjelenő apró vérzések és egyéb stigmák mellett jellegzetes tünet lehet az anémiás sápadtság. Arcsápadtsággal járnak továbbá, a szívburok, a szívizom, és a szívkoszorúerek heveny betegségei is, és az alacsony vérnyomás.

Az idegrendszert érő kóros behatások és a sápadtság gyakran szoros korrelációban állnak egymással. Fokozott koponyaűri nyomást előidéző elváltozások (trauma és/vagy vérzés, térfogatszűkítő folyamatok, agyhártya- és agyvelőgyulladás) szokványos kísérő tünetei a fejfájás, hányás és a sápadtság. Különösen agyvelőgyulladásban jellegzetes, a mimikaszegény, viaszosan fehéres arc.

Az epilepsziák egyik sajátos formája az úgynevezett pszichomotoros roham, amelyre elsősorban mozgásautomatizmusok, különböző lelki-érzelmi és vegetatív tünetek, ezen belül a sápadtság jellemzők. Ingergazdag korunkban egyre gyakoribb a valódi fejfájásbetegség, a migrén. A migrénes rohamok egyes variánsait gyakran kísérheti elsápadás. Az ájulás (szinkópe) hirtelen fellépő, rövid idejű eszméletvesztés, amely az agy elégtelen oxigén- és tápanyagellátásának és csökkent véráramlásának a következménye. Ájulásra figyelmeztető korai jel, az arc hirtelen elfehéredése. Ez a tünet kíséri a szédülést is.

A heves fájdalomérzet tüneteinek egyike, a rapid elsápadás, amely különösen kifejezett akkor, ha a fájdalmat a hasűri üreges szervek falának feszülése, vérellátási zavara, vagy a hashártya izgalma okozza. A leghétköznapibb példa erre, a már valószínűleg mindnyájunk által megtapasztalt „ártalmatlan” szélgörcs, de a kínzó hasfájás mögött súlyos, életveszélyes folyamatok is meghúzódhatnak (bélelzáródás, üreges hasűri szervek gyulladása, perforációja stb.).

Ha már a fájdalomnál járunk, akkor meg kell említeni a Coxsackie virus okozta pleurodyniát (Bornholm-betegség), amelynél a rohamokban jelentkező, a mellkasra és a has felső részére lokalizálódó fájdalom miatt a beteg ijesztően sápadt, kinézete szinte sokkszerű.

A halovány arcszín látvány akár önmagunkon, akár hozzátartozónkon észlejük, rendszerint aggodalommal tölt el bennünket. Ne feledjük, a sápadtság okának felelősségteljes megítélése mindig orvosi feladat!