Nyers zöldség a babának – szabad vagy sem?

Édesanyaként annyi megoldandó feladattal szembesülhet az ember lánya, amennyire korábban nem is számított. Azt hisszük, minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, de általában nem így van. Az egyik ilyen megoldandó feladat a hozzátáplálás. El kell döntenem, mikor, mit, mennyit és hogyan adom az újdonságokat a babámnak.

A családi elbeszélések szerint velünk persze gyerekként nem volt semmi gond. Ahová letettek a pokrócra, ott órákon keresztül eljátszadoztunk azzal, amit a kezünkbe adtak. Gyorsan megettünk mindenféle új ételeket. Ezzel szemben a mi gyerekünk a hét 7 napjából 5 napon nyűgös, nem akar enni vagy mindig csak ugyanazt, felmászik minden lehetséges helyre, ami eszünkbe sem jutott volna, hogy gyerekbiztossá kell tennünk.

De térjünk vissza a hozzátáplálás egyik nagy kérdésére: mikor kezdjünk nyers zöldséget adni a babának? Jómagam azt tapasztaltam, hogy a reggeli és a vacsora bevezetése/kiváltása közel sem olyan egyszerű feladat. A baba kezdetben még nem eheti, vagy nem tudja megenni azokat a dolgokat, amelyeket egy átlagos felnőtt fogyaszt ezen étkezések alkalmával.

Mivel egy pár évvel ezelőttig kifejezetten rossz zöldségevő voltam, kritikusan figyelek arra, hogy a kisfiam elegendő zöldséget fogyasszon. Jómagam annak idején talán egyszerűen lusta voltam megpucolni egy uborkát, vagy feldarabolni egy paprikát, inkább csak bekaptam valamit gyorsan (jó sok szénhidrátot!) – legtöbbször zöldség nélkül. Aztán idővel hiányozni kezdett a zöldségek tápértéke. Így már persze könnyebb volt magamat rávenni a zöldségpucolásra, darabolásra. De eltértem a tárgytól.

Sok mindent a félrenyelés veszélye miatt nem javasolnak a babának adni. Kezdetben még nem tudja a szájában úgy kezelni az ételt, mint később, illetve nincs elegendő foga.

Míg Németországban már 5-6 hónapos korban is adnak a babának uborkát rágcsálni, addig Magyarországon egy éves korig nem ajánlják a nyers zöldség fogyasztását. (Itt azt hozzá kell tennem, hogy a magyar szakmai irányelvekről általánosságban elmondható, hogy sokkal szigorúbbak.)

A legtöbb helyen azt javasolják, hogy egy éves kor után már lehet próbálkozni. Fontos, hogy akkor kezdjük el, ha mi magunk sem félünk, mert a babák szó szerint kiszagolják az édesanya félelmét. Ők ugyanis körülbelül 2 éves korukig érzik a kortizol nevű stresszhormon szagát, amit a testünk termel, ha idegesek vagyunk. Ez magyarázza, hogy ha a szülő feszült, a gyerek is feszült, nyűgös lesz.

A nyers zöldségfogyasztásra számos lehetőség van. Vághatjuk kockára, csinálhatunk finger foodot, amit meg tud fogni a kicsi, és egyedül is el tudja fogyasztani. Ha biztosra akarunk menni, lereszelhetjük a zöldségeket, később pedig különféle formákat készíthetünk: állatkákat, apró épületeket, stb. Ez utóbbi hasznos tipp lehet a rosszevő gyerekeknek.

A nyers zöldségfogyasztásnak számos előnye is van. Ezáltal tanulhat a baba szépen harapni, rágása erősíti az állkapcsot. Így új ízeket ismertethetünk meg vele, hiszen a nyers zöldségek íze eltér a főtt változattól. Ahogy nő a csöppség, az uzsonnás dobozába is egyre egyszerűbb lesz beledobálni néhány szál sárgarépát, uborkát, így a mi munkánk is könnyebb lesz.

Sokan nem is a félrenyelés, hanem a zöldségek héján megtalálható rovarirtó szerek hatásaitól félnek. (Személy szerint nem értem ez a probléma a trópusi gyümölcsök esetében miért nem merül fel olyan gyakran. Bár az ember legtöbbször igyekszik bio élelmiszereket választani a kicsiknek, ez sajnos nem mindenhol és/vagy nem mindig elérhető.) A különféle szervezetek szerencsére több tanácsot is adnak, hogyan lehet a nyers zöldségeket a babák számára is biztonságosan fogyaszthatóvá tenni. Az alap, hogy alaposan, hideg vagy meleg vízzel mossuk meg a zöldségeket. Ezen felül jó megoldás, ha 2%-os sóoldatban mossuk meg őket, vagy egy kis ecetes vízben áztatjuk 10 percig.

A külföldi ajánlások alapján, ha a fenti javaslatokhoz tartjuk magunkat, már 9-10 hónapos korban elkezdhetjük a nyers zöldségek megismertetését.