A szem a lélek tükre

Már-már közhelyesen hangzik az a kifejezés, hogy a szem a lélek tükre, pedig a viselkedés kutatók szerint nagyon sok dolgot leszűrhetünk a szemről és a szemkörüli mimikákról.

Amikor két egymással kommunikál, akkor kialakul köztük egy bizonyos interakció. Ez lehet pozitív, semleges, de negatív élmény is. Sokban meghatározza egy másik emberről alkotott véleményünket az, hogy mit olvasunk le az arcáról. Vannak a tipikus jelek, mint például a mosoly. Ez általában egy pozitív érzést kelt, ez egy eléggé direkt, vagyis egyértelmű jel.

De mi a helyzet a szemünkkel és azt körülvevő izmok munkájával?

Tekintetünk sokkal többet elárul rólunk, mint gondolnánk, ha akarjuk, ha nem. Amikor a testünk izgalmi állapotba kerül, akkor a pupillánk kitágul. Itt nem kell egyből csak a szexuális izgalomra gondolni, lehet ez egy pillanatnyi kis érzelem is, mondjuk egy hír hallatán. A tág pupilla viszont minden esetben vonzóbbá teszi az egyént. Dühös, mérges, indulatokkal teli szervezetünk a pupilla összeszűkülésével reagál az ingerre. Ezek elemi, ösztönös reakciók, nincs rá befolyásunk. Izgalmi állapotban hajlamosak vagyunk egyenesen a másik ember szemébe nézni, ami fenyegetőleg hat, ezzel is megmutatva dominanciánkat.

Az már egy egészen más kérdés, hogy ezt a másik fél milyen módon dolgozza fel, vagyis megijed tőle, esetleg meghunyászkodik, vagy hasonlóképpen reagál. Biztos hallottuk már azt is, hogy a dühös kutya szemébe ne nézzünk bele, mert még mérgesebb lesz. Azt, hogy hogyan tekintünk a partner szemébe, mindig az aktuális érzelmeink határozzák meg. A komoly, kitartó szemkontaktus lehet kihívó is, vagy a bizalom jele is. A szemkontaktus viszonzásával, legyen az egy hivatalos interjú, vagy egy baráti csevej, tiszteletet és bizalmat adunk. A hazug embert is könnyen fel lehet ismerni ezáltal, hiszen akinek takargatnivalója van, az biztosan nem a szemünkbe, sokkal inkább a távolba, vagy lefelé fog tekinteni.

Paul Ekman pszichológus ismerte fel azt, hogy a valódi, őszinte öröm kifejezésének módja a boldog mosoly, ezt nevezzük Duchenne-mosolynak. Ebben az esetben összeszűkül szemünk és kis szarkalábak jelennek meg a külső sarkában. Ilyenkor biztosak lehetünk abban, hogy akivel beszélgetünk, tényleg örül. Személy szerint azzal nyugtatom magam, amikor tükörbe nézek, hogy nem ráncos vagyok, hanem boldog, mert sokat mosolygok őszintén.

Ennek van egy ellentettje is, az álmosoly, amikor a száj széle ugyan elhúzódik, de az arc, és a szem körüli izmok rezzenéstelen, vagyis szemünk elárulja, hogy bár próbáljuk az öröm látszatát fenntartani, mégsem vagyunk elégedettek. Ne gondoljuk, hogy ez rosszindulatból történik, csak éppen nem biztos, hogy a tiszta öröm járja át az illetőt, vagy nem akar a beszélgetőpartner a saját problémáival terhelni minket. Amikor kikacsintgatunk oldalra, akkor azt jelezzük, hogy nem érdekel téma, amiről beszélgetünk, ezt sokan tiszteletlenségnek vehetik.

Érdemes odafigyelni a nonverbális kommunikációs jelekre, mivel ezzel nem csak a saját magunkat ismerhetjük meg, hanem a minket körülvevő embereket is. Ne feledjük, a szemünk sokat elárul rólunk.