Menü

Francia Riviéra? Nem, Balaton

A Nyugati nyaralás című magyar film nemrég került a mozikba és már korábban is elég nagy felhajtást kapott. A késői Kádár-korszakon keresztül bemutatott Maurer család kémjátszmával átszőtt nyaralása olyan, mint egy ideális nyaralás humoros, nosztalgikus és érdekes. Nézőként pedig garantálva van a nevetés és az izgalom egyszerre.

A Nyugati nyaralás röviden megfogalmazva egy érzetfilm, amely Maurerék kirándulásán keresztül megidézi az 1980-as évek jellegzetességeit és vonzóvá teszi a Balaton környékét, a retró hullámra felülve pedig egész kellemes szórakozásnak bizonyul.

Azonban Gyuri (Mészáros Máté), Kriszta (Pokorny Lia) és a gyerekek (Szőke Abigél és Tóth Mátyás) hiába mennek a Balaton-partra pihenni, belekeverednek egy korabeli kémjátszmába, ahol aztán ÁVH ügynökök és NSZK-s kémek is egy fontos filmtekercset akarnak megszerezni.

A film rendezője Tiszeker Dániel és Lévai Balázs nem rendelkeznek kimondottan nagy tapasztalattal, de már korábban is dolgoztak együtt, valamint több film is köthető a nevükhöz. Noha bevett stílusokat, rendező meglátásokat nehéz ezáltal még hozzájuk kötni, az biztos, hogy a film története, korhűsége, és képi világa is kimondottan erős.

A film nagyon pörgős, lendületes története van, gyorsan felvezeti az alaptörténetet, egy-egy helyzet kimondottan jó benne, emellett pedig tele van jelenetekkel ahol erőltetés nélkül lehet nevetni a sztorin, akár otthon, akár a moziban ülve. A konfliktusok, és maguk a karakterek egyértelműen egy-egy sztereotípiát testesítenek meg, a feltörekvő rendőr, a pocakos autószerelő családapa, a családanya, a korabeli különcség, emiatt pedig a történet korhű tud lenni, az akció és a vígjáték részek pedig szintén remekül eloszlanak. A késői Kádár-korszak pedig szerencsére csak egy háttér a filmben, az igazi történet a Maurer családi életére összpontosít. A befejezés valamelyest kiszámítható és elcsépelt, de egy-két pillanatig azért lehet izgulni, és több történetszálat is végigvezet a film kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Az alakítások viccesek, a karakterek között egyértelműen összhang van. A Sport szelet reklámokból ismert Mészáros Máté által alakított családapa Maurer és fontos, hogy nem Mauer kiválóan hozzá a kicsit esetlen, de persze fellengzős turistát akinek minden vágya az volt, hogy egy jót nyaraljon a családjával, és mondhatni ezért tényleg mindenen és mindenkin keresztülgázolt. Pokorny Lia személyében a feleségével való zsörtölődés, a folyamatos adok-kapok még jobbá teszi a filmet. A Besúgó sorozattal a köztudatba berobbanó Szőke Abigél a család nagylányaként a saját romantikus és a korszakban önmagát kereső fiatalként szintén kiváló alakítást nyújt.

A film képi megvalósítása korhű, a ruhák, autók és a berendezések jól adják vissza a korszak hangulatát. A filmet ráadásul végigkíséri a szemből vett videóklipes esztétika, a korabeli zenék és ezeknek az elhelyezése szintén zseniális, legyen az Soltész Rezső, vagy a 99 Luftballons. Az alkotás igazi humora pedig a helyzetkomikumra épül, a német–magyar nyelvvel való viccek hamar fárasztóak lesznek, viszont mai szemmel nézve, annyi humoros pillanatot csempésztek a filmbe, hogy nézőként szinte lehetetlen nem nevetni egy-egy jelenetnél.

Múltidézésben és korhűségben a film egy fiatalabb néző számára zseniális, egy idősebb néző számára viszont lehet, hogy sokkal inkább keserédesnek hat, és valójában a korra jellemző létbizonytalanságot idézi fel. A történet egyértelműen arra biztat bennünket is, hogy merjünk kilépni a komfortzónából, mert sokszor az egyszerű emberek is képesek változást hozni. Összességében a Nyugati nyaralás egy könnyed, jóindulatú, kicsit leegyszerűsített, de mégis korhű film, persze nem akarja megváltani a világot és van benne egy-két elcsépelt jelenet, de egy olyan érzelmi nosztalgiavonat, amelyre korosztálytól függetlenül érdemes felülni.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!