Menü

10 helyzet, ami boldoggá teszi az introvertált személyiségeket

Mindenki találkozott már introvertált emberekkel. Ők azok, akik kívülről zárkózottnak, melankolikusnak, néha esetleg flegmatikusnak tűnnek. Az introvertált emberek elemzik a környezetüket, legtöbbször bizalmatlanok és lassan cselekszenek. Más dolgok teszik őket boldoggá és másképpen, mint extrovertált társaikat.

Automata vagy kitámasztott ajtók

Talán furcsán hangzik, de mégis nagy dilemma lehet introvertált társainknak, akik nem kezelik jól a zsúfolt helyeken létrejött szituációkat. „Jön valaki mögöttem, de még elég távol van. Lassítsam le a lépteimet, és tartsam meg neki az ajtót, vagy keveredjek rendkívül kínosan olyan helyzetbe, hogy elengedem azt, ami valószínűleg pont az orra előtt fog kelletlenül becsapódni?” Ezek a szituációk nagy kellemetlenséget okoznak az introvertált személyiségek számára, ezért óriási megkönnyebbülés számukra egy automatán működő ajtó.

Üres lift

Nincs is annál megnyugtatóbb érzés egy introvertált személyiség számára, mint beszállni egy üres liftbe. Semmi jópofizás vagy „short talk”, ami egyébként olyan nagy kellemetlenséget okoz nekik. Nem kell kommentálni az időjárást, vagy úgy tenni, mintha elfoglaltan a telefonjába lenne bújva.

Egy teljes délután vagy este mindenféle terv nélkül

Egy társaságkedvelő ember számára talán túlzottan unalmasnak tűnhet egy fél napot úgy eltölteni, hogy bármi programja vagy feladata lenne. Egy introvertált ember számára ez izgalmas. Egy 2020-as tanulmány még azt is leírja, hogy az extrovertált emberek dopamin jutalmazási rendszere sokkal aktívabban működik, ezáltal képesek hatékonyabban kezelni a különböző közösségi helyzeteket. Ez az, ami hiányzik az introvertáltakból.

Online megbeszélés a személyes meeting helyett

Az introvertált embereket kimerítik a személyes megbeszéléseket övező rövid kis beszélgetések, extrovertált társaik viszont egyáltalán nem érzik ezt a fáradtságot. Előbbiek ezért örülnek mindig egy online megbeszélésnek.

Esős napok

Egy introvertált ember mindig boldog attól, ha van mire fognia azt, hogy otthon marad, és nem vesz részt egy társasági összejövetelen anélkül, hogy ezért bűnösnek érezné magát.

Az üzletkötők hagynak válogatni anélkül, hogy közben megpróbálnának eladni valamit

Ez csak túlingerli őket és zavaró is.

Ha valaki üzenetet küld ahelyett, hogy felhívna.

Vagy ami még jobb: ha mindenképpen telefonhívásra van szükség, az introvertált személyiség jobban szereti, ha először küldenek neki egy üzenetet arról, miért van szükség a hívásra. Az introvertált emberek szeretik, ha részletesen megmondják nekik, miért ennyire fontos a telefonhívás.

Vacsora egy étteremben (és nem valakinek az otthonában!)

Ha semleges helyen jön létre a találkozó, könnyebb eldönteni, mikor van annak vége, és nem annyira feltűnő azt otthagyni. Ha viszont valakinek az otthonában történik ez meg, sokszor kötelességnek tűnhet maradni beszélgetni a vacsora után, amitől sok introvertált retteg.

Egyedül tüsszenteni (vagy anélkül, hogy valaki azt mondaná: egészségedre!)

Sokak számára furcsa, hogy bárki bármit is mond egy egyszerű testi funkcióra, és ugyanez nem történik meg köhögésnél vagy böfögésnél. Utána viszont még az is elvárt, hogy elhangozzon egy „köszönöm”. Talán ez a kötelező elem teszi számukra annyira furcsává, miközben ők teljesen a saját fejükben élnek.

Ha egy eseményt vagy bármi más tervet lemondanak

Erre nincs magyarázat. Egyszerűen csak örülnek, ha valami mégsem kerül megrendezésre, és otthon maradhatnak.

Nem sorolom magamat az introvertált halmazba, de a cikket végigolvasva azért volt több olyan pont is, ami nemcsak számukra okozhat boldogságot, de bárki másnak is.

forrás: https://www.psychologytoday.com/us/blog/invisible-bruises/202209/10-scenarios-make-introverts-happy

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.