A poszttraumás stressz szindróma nyomában

A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) akkor alakul ki, ha valakit olyan váratlan és súlyos megrázkódtatás ér, ami jóval túlhaladja a mindennapok élményeit, és képtelenné válik feldolgozni azt. A trauma ekkor hosszan tartó, kellemetlen tüneteket válthat ki nála. A betegség akár évekig kínozhatja áldozatát. Sokakat sújt, de nemegyszer a beteg nem is tudja, hogy panaszai erre vezethetők vissza.

A poszttraumás stressz okai

A problémát kiválthatja közvetlenül személyesen átélt testi és lelki szenvedés, baleset, erőszak, agresszió, terrorcselekmény, valamilyen tragédia látványa, egy hozzátartozó halála vagy olyan rossz hír, mint például egy súlyos betegség diagnózisának közlése. Azonban nem törvényszerű, hogy aki ilyesmit átél, annál a PTSD tünetei kialakulnak. A súlyos megrázkódtatáson átesetteknek kevesebb, mint negyede lesz érintett.

Vannak, akik „hajlamosabbak” a poszttraumás stresszre, gyengébb pszichológiai védekezőképességük miatt egyébként is nehezebben kezelik a lelki nehézségeiket. A PTSD kialakulásának kockázatát növeli a korábban átélt, pl. gyermekkori trauma megléte. Tovább növeli a betegség kialakulásának kockázatát, ha valaki a trauma elszenvedésekor eleve egy nehezebb életszakaszban van, gondok gyötrik, hosszantartó tehetetlenséget él át, és nincs mögötte támogató baráti, családi, munkatársi háttér.

A poszttraumás stressz tünetei

A poszttraumás stressz tünetei pár héttel a megrázó élmény után, de leggyakrabban körülbelül fél évre rá jelentkeznek. Tünet lehet a szorongás, a tartós rossz hangulat, a levertség, apátia, eltompulás, vagy épp ellenkezőleg, a felfokozott állapot, a tehetetlenség, az önvád, a düh vagy akár a bosszúvágy érzésének megjelenése. Gyakori az alvászavar, a pihenésre képtelenség, a kínzó álmok, a váratlanul felbukkanó negatív emlékképek.

A tünetek hátterében a stresszhormonok és az adrenalin szintjének emelkedése áll. Hogy megvédje magát a beteg a trauma emlékének fájdalmától, gyakran igyekszik mindent kizárni az életéből, ami a kellemetlen eseménnyel kapcsolatos, vagy arra emlékeztetheti. Figyelemelterelésként az érintett olykor túlzottan, a pihenés rovására is „beletemetkezik” valamilyen tevékenységbe, például önemésztő munkamániás lesz.

Nem ritka, hogy szervi okok nélkül valós testi panaszok, tünetek jelentkeznek: fájdalmak (főleg fej, has), görcsök, hasmenés, gyakori a pánikroham, a szívritmuszavarok, a heves szívdobogás, fulladás, mellkasi szorítás is. Nagy veszélyt rejt magában, hogy a probléma elfojtásának és a kedély javításának eszközeként sokan alkoholhoz, esetleg droghoz folyamodnak.

A poszttraumás stressz diagnosztikája

A pszichológus vagy pszichiáter a beteggel való beszélgetés során tárja fel a poszttraumás stressz szindróma jellemző kritériumait. Ha a beteg átélt valamilyen traumát, amely később is jelentősen hatással van rá, befolyásolja az életét, vissza-visszatér az álmaiban, és felidézését heves érzelmi reakciók, esetleg mással nem indokolható kellemetlen testi tünetek is kísérik, akkor valószínűsíthető a PTSD diagnózisa. A diagnózis megalkotását nehezíti az PTSD-re alapvetően jellemző amnézia.

A poszttraumás stressz kezelése

Pszichés problémáról lévén szó, kezelése pszichológiai módszerekkel a legcélravezetőbb. Bármilyen nehéznek is hangzik, a traumából való gyógyulást hosszú távon nem a felejtés, hanem az emlékezés hozza meg. Ez történhet az események részletes felidézése, szakemberrel való átbeszélése által, hogy az érintett eljusson a történtek megértéséig, az esetleges önvád feloldásáig. A kognitív viselkedésterápia a kínzó emlékek hatását befolyásolja.

Segíthet a probléma feldolgozásában a csoportterápia is, amelynek során a hasonló kellemetlen tapasztalatokkal rendelkező személyek találkoznak, így felismerhetik, hogy helyzetük nem egyedi. Antidepresszáns, szorongásoldó, nyugtató, altató gyógyszerek szedése is szükségessé válhat a tünetek csillapítására.