Menü

Két kéz három gyerekre

Esküszöm, hogy nekiálltam. Megvolt a téma, az „ihlet” a laptop, az időm. Cikkírás három gyerek mellett. Én mindent megtettem.

Épp csak felébredt a Kicsi, mikor berontott az ajtón a két Nagy a suliból és egymás szavába vágva körülbelül félszáz információt akartak megosztani velem 5 másodperc leforgása alatt: „anya osztálykirándulásra én viszem a labdát”, „kell vinni holnapra 500Ft-ot”, kaptam egy lufit, felfújod?” „a pénteki életvitel órára bográcsot ígértem” (nekünk nincs bográcsunk) „és betelt a matekfüzetem, vettél másikat?” (nem tudtam, hogy betelt a gyerek füzete „hashtag szaranya”)

„ugye lesz ma foci? Mehetek edzésre? Nem anya, nincs lecke, vagyis nem tudom, azt hiszem minden kész. A napköziben megcsináltuk. A matekot is persze. Leírtam a Veronikáról. Csak a természetismeret, a töri meg az irodalom van” (csak???)

Ha az apjuk szolgálatban van és 24 órázik, az igazi kaland számomra a hárommal egyedül, mire iskola után szakkörről/edzésről hazavergődünk a gyerekek már kellőképp fáradtak ahhoz, hogy a maradék leckéhez már csak nagy sírások árán üljenek le én pedig azt hazudom, ha előbb végeznek, játszhatnak még a szobájukban, pedig már akkor bűntudatom van, mikor kimondom, hiszen majdnem fél 7-nél járunk. (hashtag szaranya)

Mire végig küzdjük a szarvasmarha részeit, a János vitézt és a Római Birodalmat meg a mássalhangzó törvényeket, már lazán fél 8, miközben a másfél évesem hatszor mászik fel az asztalra, kiborít egy fél pohár vizet és nyomja a szememre a 3D mozisszemüveget, hogy vegyem fel én is, a 8 éves palacsintát kér, a 11 évesem pedig még mindig „dolgozik”. Számoljuk csak össze? 12 órája.

A hiszti ilyenkor már alap: „azÁdimiértnemtanul, nekemmiértkell, nemisadtálpalacsintát, az Ákosmiértevettnégyet, gofrivan? jóakkornemeszek, éhenhalokmiattad, nincsahűtőben, deottvan, nemlátom, szomjasvagyok, kértemmárinni, eznemazapohár, (az én poharam viszont itt már betelt...)”

Valóságos közelharcot vívunk, mire közelít a lefekvés ideje.

„vacsifürdés, menjmáraludni, denemakarok, mossfogat, hányszorszóljakmég, nefeleselj demészaludni, mindjártkilencóra, demégnemisettem, deettél, fogatmármostamreggel, márpisiltem, holaplüssöm, aludhatokveled?”

A lefekvés valóságos aknamező, mindenhol véget nem érő kérdések sorozata, élménybeszámolók hada és egyre távolodunk az elalvástól, pedig már fél 9.

„holnapisleszedzés? deiskolamiért? elvihetemaplüsstigrist? nézhetekreggelmesét? megszámoljukazsebpénzem?” „felhívhatomapát?”

Ilyenkor a legtürelmesebb énem is feladja, már csak legyint arra, hogy megint nem a takaró jó oldala van felül és egyébként is az Ákos több puszit kapott, mint az Ádám, miért nem veszek egy elektromos rollert, mert ők milyen régóta szeretnék (most hallom először esküszöm) és különben is apa miért dolgozik.

Mire egy Columbot is megszégyenítő keresztkérdésáradat után leizzadva kiszabadulok a gyerekszobából, s elcsendesednek már egy katyvasz a fejem, totál lezsibbadtam, már nem tudom miről akartam cikket írni és amúgy sem találom a megfelelő szavakat, 4 órakor ettem utoljára leszámítva minden gyerek minden maradékát, s azon gondolkozom a kihűlt délutáni kávémat igyam-e meg, vagy ugorjuk át és bontsam a bort.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A mértékletes sörfogyasztás pozitív hatásai

A sört sokan csak frissítő italnak tartják, pedig a mértékletes fogyasztásnak számos meglepő egészségügyi előnye lehet. A vitamin- és ásványianyag-tartalomtól kezdve a szív- és csontvédelemig, sőt még a stresszoldásban is szerepet játszhat egy korsó sör – természetesen csak akkor, ha tudatosan és mértékkel fogyasztjuk.

Kollégiumi élet – az első nagy lépés az önállóság felé

Egy szülő életében vannak pillanatok, amelyek egyszerre töltenek el büszkeséggel és meghatottsággal. Ilyen, amikor a gyerek kirepül a családi fészekből – akár csak hét közben – és beköltözik a kollégiumba. Ez a lépés nemcsak a gyermek, hanem az egész család életében mérföldkő.