Menü

Étvágygerjesztő praktikák gyerekeknél

Vannak jó étvágyú kisgyerekek, vannak, akik válogatósak, csak bizonyos ételeket hajlandóak megenni, s vannak kifejezetten rosszevő gyerekek, akiknél különböző trükköket vetnek be a szülők, hogy sikerüljön pár falatot „beléjük imádkozni”. Mivel segíthetjük az étkezéshez való hozzáállásukat?

Már csecsemőkorban is találkozunk étvágytalan, nehezen evő gyermekkel, s később is gyakori, hogy bizonyos ételeket esznek csak, s kissé egyoldalúvá válik a táplálkozásuk.

A tányérra kerülő étellel sok szülő szobrászkodik, hogy felkeltse gyermeke étvágyát, ábrákat rajzolnak, vágnak ki, a kenyér, a felvágott, a hús szinte „mesél”, csak egye már meg a kicsi. Keressük ezeket a formákat, és mutassuk meg a gyereknek: "nézd, ez husi olyan, mint egy elefánt! Aranyos és jól bevált a mosolygó arc forma, nevető száj ketchupból, vagy kis majonézzel, hátha ettől fog a gyerek örömmel asztalhoz ülni.

Aztán vannak a nemszeretem ételek, a spenót, a finomfőzelék, ezeket talán később próbáljuk kínálni, keressük a gyermek fogára valóbb dolgokat, természetesen nem nassolnivalót értek ezalatt, viszont bevethetjük a palacsintát (melynek készíthető számtalan egészségesebb változata), a tésztaételeket, lekváros kenyeret, banánt, gyümölcsöket, vagy egy egészségesebben elkészített pizzát.

Társaságban jobban esznek a gyerekek, talán ez megmagyarázza, hogy miért eszik az oviban, vagy a bölcsiben jobban a kisgyerek, esetleg olyan ételeket is, melyekre otthon rá sem néz. Ahogy nő a gyermek, úgy változik az ízlése, ezért mindig kóstoltassuk, kínáljuk a kicsiket.

Lehet, hogy egy - egy falat jobban esik a játszótéren, vagy a fürdőkádban, vagy a nagyszülőknél, esetleg a barátoknál, vagy a szomszédban, az azonban biztos, hogy semmiképp sem teszünk jót, ha erőltetünk ételeket. Sokunknak van olyan emléke, hogy „a finomfőzeléket kötelező volt megennünk az óvodában”, s erre biztosan rossz szájízzel gondolunk vissza, akár szó szerint is.

A gyerekeknek gyakran vannak korszakaik. Már korábban is említettem, hogy napokig csak kenyeret, vagy gyümölcsöt eszik. Tényleg tudják, mire van szüksége a szervezetüknek.

Evéskor kínáljunk mindig alternatívákat a kicsiknek, hogy választhassanak az ételek közül.

Ha esetleg így is nehezen működik együtt, akkor köthetünk vele alkalmanként kisebb egyezséget, miszerint, ha megeszi a főzeléket vagy a húst, a gyümölcsöt, vagy a zöldséget, akkor kaphat étkezés végén egy kis egészséges desszertet.

Ne akarjuk erőszakkal evésre kényszeríteni a gyermeket. Ez megronthatja a kapcsolatunkat, rossz emlékeket társít az ételekhez, evészavarokhoz vezethet.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.