Menü

Étvágygerjesztő praktikák gyerekeknél

Vannak jó étvágyú kisgyerekek, vannak, akik válogatósak, csak bizonyos ételeket hajlandóak megenni, s vannak kifejezetten rosszevő gyerekek, akiknél különböző trükköket vetnek be a szülők, hogy sikerüljön pár falatot „beléjük imádkozni”. Mivel segíthetjük az étkezéshez való hozzáállásukat?

Már csecsemőkorban is találkozunk étvágytalan, nehezen evő gyermekkel, s később is gyakori, hogy bizonyos ételeket esznek csak, s kissé egyoldalúvá válik a táplálkozásuk.

A tányérra kerülő étellel sok szülő szobrászkodik, hogy felkeltse gyermeke étvágyát, ábrákat rajzolnak, vágnak ki, a kenyér, a felvágott, a hús szinte „mesél”, csak egye már meg a kicsi. Keressük ezeket a formákat, és mutassuk meg a gyereknek: "nézd, ez husi olyan, mint egy elefánt! Aranyos és jól bevált a mosolygó arc forma, nevető száj ketchupból, vagy kis majonézzel, hátha ettől fog a gyerek örömmel asztalhoz ülni.

Aztán vannak a nemszeretem ételek, a spenót, a finomfőzelék, ezeket talán később próbáljuk kínálni, keressük a gyermek fogára valóbb dolgokat, természetesen nem nassolnivalót értek ezalatt, viszont bevethetjük a palacsintát (melynek készíthető számtalan egészségesebb változata), a tésztaételeket, lekváros kenyeret, banánt, gyümölcsöket, vagy egy egészségesebben elkészített pizzát.

Társaságban jobban esznek a gyerekek, talán ez megmagyarázza, hogy miért eszik az oviban, vagy a bölcsiben jobban a kisgyerek, esetleg olyan ételeket is, melyekre otthon rá sem néz. Ahogy nő a gyermek, úgy változik az ízlése, ezért mindig kóstoltassuk, kínáljuk a kicsiket.

Lehet, hogy egy - egy falat jobban esik a játszótéren, vagy a fürdőkádban, vagy a nagyszülőknél, esetleg a barátoknál, vagy a szomszédban, az azonban biztos, hogy semmiképp sem teszünk jót, ha erőltetünk ételeket. Sokunknak van olyan emléke, hogy „a finomfőzeléket kötelező volt megennünk az óvodában”, s erre biztosan rossz szájízzel gondolunk vissza, akár szó szerint is.

A gyerekeknek gyakran vannak korszakaik. Már korábban is említettem, hogy napokig csak kenyeret, vagy gyümölcsöt eszik. Tényleg tudják, mire van szüksége a szervezetüknek.

Evéskor kínáljunk mindig alternatívákat a kicsiknek, hogy választhassanak az ételek közül.

Ha esetleg így is nehezen működik együtt, akkor köthetünk vele alkalmanként kisebb egyezséget, miszerint, ha megeszi a főzeléket vagy a húst, a gyümölcsöt, vagy a zöldséget, akkor kaphat étkezés végén egy kis egészséges desszertet.

Ne akarjuk erőszakkal evésre kényszeríteni a gyermeket. Ez megronthatja a kapcsolatunkat, rossz emlékeket társít az ételekhez, evészavarokhoz vezethet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni

Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?