Menü

Mit jelent a BLW hozzátáplálás?

Magyarországon hivatalosan 6 hónapos korban lehet megkezdeni a hozzátáplálást, illetve akkor, amikor a baba már biztonsággal tud egyedül ülni és a szájához venni az ételeket. Mit jelent a BLW hozzátáplálás és miben tér el a hagyományostól?

A BLW rövidítés a „baby-led weaning” kifejezésből ered (mondjuk ezt én se tudtam volna, de utánanéztem) lényegében az igény szerinti hozzátáplálást jelenti, ha gyorsan szeretném magyarázni és lefordítani. A BLW egy olyan táplálás, melynél nem pürésítünk, nincs etetőcumi, nincs etetőkanál. A baba önállóan eszik.

Ez így elég furán hangzik, pláne elsőgyerekes anyukák néznek csodálkozva, mások ennek lelkes hívei és támogatják, sőt szorgalmazzák, hogy az ételt a baba ne turmixolva kapja, hanem vehesse kézbe.

Akik e módszert követik, nem adnak sárgarépapürét a kicsiknek, hanem répát párolnak és karikákra felszeletelve, vagy vékony csíkokra vágva kínálják fel a babájuknak, az étkezések pedig lehetőleg a családdal együtt történnek, így a kicsi a kezdetektől együtt ehet a családtagokkal.

Olyan szilárd ételekkel lehet próbálkozni, amit meg tudnak fogni az ujjacskáikkal.

A BLW hozzátáplálás előnyei közé sorolják, hogy a baba viszonylag korán megtanul egyedül, önállóan enni, többféle ételt megkóstol, szeretnek később is együtt enni a családdal, s kevésbé válogatósak.

Természetesen ezek nagyon apró falatkákat jelentenek, biztonságosan elfogyasztva, mindig felnőtt felügyelete mellett, amikor a baba már stabilan ül. Másképp ezt a módszert el sem tudnám képzelni és ki se merném próbálni.

Érdekesség, hogy ma már létezik BLW szakácskönyv is, rengeteg recepttel, menüvel, akár az egész család számára. A BLW tehát egy sajátos hozzátáplálási módszer, a szilárd ételek bevezetésére, a pürék helyett falatkás megoldással.

Én azt gondolom, akár a hagyományos étkeztetést, akár a BLW táplálást is választja valaki, nem befolyásolja, hogy mennyire lesz majd válogatós a gyerek, a legújabb tanulmányok szerint nem függ ettől.

Ha valakinek szimpatikussá válik a BLW étkezés, számukra, azaz babáik számára ajánlunk néhány kézzel ehető ételt. (Itt ismételném önmagam, hogy még véletlenül sem és még egy fél percre sem hagyhatjuk egyedül a babát)

BLW kompatibilis az avokádó, a kölesgolyó, a krékerek, az áfonya, a banánkarikák, a brokkoli picire szelve, a sütőtök, a karfiol, a rántotta, a sajtok szétmorzsolva, a darálthús, a tészták, puha barack, krumpli kicsire kockázva, a rizs, édesburgonya, a cukkini, a puhára főzött répa.

Aki elkezdi a hozzátáplálást akár BLW, akár hagyományos módon, figyeljen arra, hogy mindig az életkornak megfelelő ételeket készítsen a babájának.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.