A téveszmezavar kezelése és jellemzői

A téveszmés zavar, téveszme jellemzője egy vagy több téves vélekedés, ami legalább 1 hónapon át megmarad. A betegség általában középkorúaknál vagy idősebbeknél jelentkezik. A téveszmék általában nem bizarrak, az azokban megjelenő helyzetek a valós életben is előfordulhatnak, a beteg képzelheti azt, hogy követik, mérgezik, megfertőzik, távolról szeretik, vagy megcsalja a felesége, illetve partnere. A téveszmés zavarnak számos altípusa létezik.

Az erotomániás altípusban a téveszmék központja olyan személy, aki a betegbe szerelmes. A téveszme tárgyával a beteg gyakran levél vagy telefonhívás útján megpróbál kapcsolatot teremteni, esetleg ellenőrzi őt vagy kémkedik utána. A téveszme által kiváltott viselkedés összeütközésbe kerülhet a törvénnyel.

A grandiózus altípusban a beteg azt hiszi, hatalmas képességekkel rendelkezik, vagy valamilyen jelentős felfedezést tett. A féltékeny altípusban a beteg meggyőződése szerint a felesége vagy partnere hűtlen. Ez a hit téves következtetéseken alapul, melyet kétes bizonyíték támaszt alá. Ilyen körülmények között a fizikai bántalmazás jelentős veszélyt jelent. Az üldözéses altípusban a beteg azt hiszi, hogy terveket szőnek ellene, kémkednek utána, rosszat akarnak neki vagy zaklatni akarják.

A beteg bíróság és egyéb állami szervek ismételt felkeresésével próbál igazsághoz jutni. Néha, a képzelt üldöztetés fizikai erőszakhoz vezethet, bosszúként. A szomatikus altípusban a beteget valamilyen testi működése vagy tulajdonsága foglalkoztatja, például képzelt testi torzulás vagy szag. A téveszme általános egészségügyi állapotra is vonatkozhat, például parazita által kiváltott fertőzésre.

Panaszok, tünetek és kórisme

A téveszmés zavar, téveszme korábban fennálló paranoid személyiségzavarból is fejlődhet. A felnőttkor kezdetén mutatkozó paranoid személyiségzavar esetén a beteg bizalmatlanságot és gyanakvást érez mások, és azok szándékai iránt. Korai tünetek lehetnek a kihasználtság érzése, elfogultság a barátok lojalitásával vagy megbízhatóságával szemben, jóindulatú észrevételek vagy események fenyegető tartalmú értelmezése, elhúzódó neheztelés, és azonnali reakció észlelt csekélységekre.

Miután az orvos kizárta a téveszmével járó egyéb állapotokat, a diagnózist általában a páciens múltjának vizsgálata alapján állítja fel. Különösen fontos az orvos számára a beteg veszélyességének megállapítása, főleg, hogy a beteg mennyire hajlamos téveszméi hatására cselekedni.

Kórjóslat és kezelés

A téveszmés zavar általában nem vezet súlyos rokkantsághoz, a téveszmék azonban egyre inkább eluralkodhatnak a betegen. Legtöbb esetben a beteg képes állásában megmaradni. A kezelésben sokat segíthet a jó orvos-beteg kapcsolat. Ha a beteg veszélyesnek tűnik, az orvos a kórházba utalást is szükségesnek tarthatja.

Az antipszichotikus szerek alkalmazása nem rendszeres, azonban néha enyhítheti a fennálló tüneteket. A hosszú távú terápiás cél az, hogy a beteg téveszméitől konstruktívabb és kielégítőbb irányba forduljon, habár ezt a célt általában nehéz elérni.