Menü

Néma, mégis sokatmondó – a testbeszéd

A testbeszéd a kommunikációnk eszköztárának egyik legfontosabb tagja, mégis kevesen ismerik fel és ennél is kevesebben használják. Gyakorlatilag egész nap kommunikálunk, mivel kommunikáció a közlés bármilyen formája (testtartás, tekintet iránya, fejtartás, mimika, mozgás), de még a hallgatásnak is lehet jelentősége.

Ha definiálni akarjuk a testbeszédet, akkor ez egy közvetlen, non-verbális kommunikáció, aminek kódrendszere a mimika, a mozgás, a testtartás, a térköz és az öltözködés. Ezek egy részét tudjuk befolyásolni, mint például az öltözködést, esetleg a térközt, ha tudatosan állunk valakitől egy bizonyos távolságra, de vannak olyan apró jelek és gesztusok is, amiket tudat alatt produkálunk.

A mimika az arc mozgása, amivel akár a mondandónkat kiegészítve is közvetíthetünk információkat, de akár önmagában is bírhat kommunikációs értékkel. Akkor harmonikus és természetes valaki viselkedése, ha a mimikája valóban azt tükrözi, amit verbálisan is közvetít és a kettő párhuzamba állítható. Ez is például egy érdekes eleme a testbeszédnek, amit sokszor kihallgatásoknál is figyelnek, mivel könnyen leszűrhető belőle, ha valaki hazudik, vagy elhallgat valamit.

A testtartás és ezzel együtt a távolság, ami a két kommunikáló fél közt van szintén sokatmondó. Szorosan kapcsolódik a kar és kéz mozgásaihoz és tartásához. A kommunikáció során tartott távolság részben tanult, kultúrától függ, részben pedig tükrözi kapcsolatunkat a másik féllel. Közelebb áll például egy házastárs, egy családtag, mint egy barát vagy egy régi ismerős.

A megjelenés is éppoly fontos, mint az, ahogy viselkedünk. Függetlenül attól, hogy most épp egy állásinterjúra készülünk, egy moziba, vagy egy romantikus vacsorára, az alkalomtól függetlenül is át fog szűrődni a személyiségünk, hiszen mindenki tudatosan öltözködik úgy, ahogy. Az öltözék mellett a hajviselet, a kiegészítők, a jelvények és az egyenruha is hordozhat akár információt az adott személyről, némelyik kifejezetten fontos információ, de ugyanígy a stílusunkra, hangulatunkra és egyéniségünkre is utalhat megjelenésünk.

A testbeszéd tehát rengeteg információt közöl rólunk, sokszor tudat alatt. Érdekesség, hogy a kommunikáció verbális elemei - vagyis a szó, a nyelv, a beszéd és az írás – a közlések mindössze 35 %-át teszik ki, a non-verbális, vagyis a fentebb tárgyalt elemek pedig a 65 %-át, pedig éppen fordítva gondolnánk. Ebből is látszik, mennyivel több információ is lehetne a birtokunkban akkor, ha teljesen elsajátítanánk és ismernénk a testbeszéd „szókincsét”.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.