Mindenszentek hagyománya és jelene

A mindenszentek vagy mindenszentek napja keresztény ünnep, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a keresztény világ november 1-jén tart. Nagyon fontos, hogy a mindenszentek nem tévesztendő össze a halottak napjával, amelyet egy nappal utána tartanak. Másrészt manapság az ünnep egybeforrt a halloween-nal is, amelyet pedig október 31-én ünneplünk.

Mindenszentek története

Az ünnep(kör) a római katolikus egyházhoz köthető, azonban magát a szertartást nagymértékben befolyásolták a régi kelta hagyományok. Eleinte az élők ételt és italt áldoztak a szellemeknek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a vándorlásaikat a túlvilágon.

Az ünnep a ma is ismert megemlékezés napjaként legelőször 741-ben III. Gergely pápa idején jelent meg. 835-ben a pápa az ünnepet a kereszténység egyetemes részévé tette. Később a különböző országok átvették a hagyományokat, és így alakult ki a mindenszentek köré köthető ünnepkör. Manapság a mindenszenteket munkaszüneti napként tartják számon a legtöbb országban, érdekesség, hogy Magyarországon ezt csak 2000-ben vezették be. Mindenképp megemlítendő, hogy az ünnepről az ortodox és más keleti katolikus egyházak is megemlékeznek. Azonban a reformátusok és az evangélikusok elutasítják az ünneplését. Persze ennek ma már egyre kevésbé van jelentősége…

Az ünnep manapság

Manapság már a halloween, mindenszentek, és halottak napja a legtöbb ember számára teljesen egybeforrt. A legtipikusabb szokás, amely talán az egész nyugati társadalmat jellemzi, hogy töklámpásokat faragnak, ezzel egyfajta szolidaritást kifejezve az elhunytak iránt. Valamint a töklámpás faragása családi tevékenységnek sem utolsó, aki pedig szereti a kreativitást, a minél furcsább és ijesztőbb töklámpások kifaragása egyfajta hobbi is lehet. Ilyenkor sokan -leginkább a fiatalok- kifestik és kisminkelik magukat, általában valamilyen ijesztő horrorisztikus figurát, karaktert ábrázolva, a különböző jelmezek pedig szintén gyakoriak, legyen az csontváz, Frankenstein vagy éppen valamilyen más egyéb halállal kapcsolatos öltözet.

Másrészt ebben az időszakban sokan meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak. Az elhunytakról való megemlékezés leggyakoribb virága a krizantém, de ez sokszor az adott ország kultúrájától és tradíciójától is függ.

Azonban nem mindig csendes és magányos a gyász. Európában legtöbbször a mindenszentek és a halottak napja a csendes, magányos megemlékezésről szól. De például a legtipikusabb példa Mexikó, ahol ezt az időszakot grandiózus utcai karneválokkal szokták ünnepelni. Az ott élők maszkot és jelmezt viselnek, mindenhol koponyák és a fekete szín látható, ők így emlékeznek meg az elhunytakról.

Halloween a mindenszentek helyett

Halloween népszerűsége az utóbbi időben egyre terjed, mindenszentek jelentősége egyre inkább csökken. Mindez köszönhető annak, hogy a vallás és a tradíciók szerepe egyre inkább háttérbe szorul az életünkben. Az ünnep pedig a temetőkre helyezi a hangsúlyt, ezért komornak tűnhet, de a halál elengedhetetlen része az életnek, és mindenszentek napja előtérbe hozza ezt a tényt.

Manapság azonban már egész más a gyakorlat. A halál legtöbb esetben messze az otthontól következik be, általában kórházakban, vagy esetleg idősotthonokban. Az eseményt általában a haldokló egyedül éli meg, vagy pedig az erre kijelölt ott dolgozók, nővérek, orvosok vannak a közelben, valamint legtöbbször a haldokló legközelebbi rokona -általában gyermeke-, de semmiképpen sem a nagy család. Az elhunytnak pedig az elkövetkezendő napokban már intézni kell a különböző iratait, halotti bizonyítványát, és a temetést valamilyen formában.

Ez pedig az emberi elmúlást is tárgyiasítja, így mindenszentek napja még inkább veszít a jelentőségéből, és inkább halloween veszi át a helyét, amely nem is feltétlenül probléma. Sokkal inkább az a fontos, hogy mindenki meg tudja találni az önmaga számára legfontosabb megemlékezési formát lehet, hogy valakinek ez a magány, de könnyedén lehet, hogy mások pedig az ünneplést választják megemlékezésként.

A halloween és a mindenszentek kettőssége helyett érdemes lehet azt is megvizsgálnunk, mi hol tartunk a halálról való gondolkodásunkban és mennyire vonódunk be azok életébe, akik közel vannak hozzánk. Az üdvösség biztosan nem egy halálfejes maszkon múlik, de nem is azon, hogy csendben gyászolunk a halál után, hanem sokkal inkább azon, hogy hogyan bánunk szeretteinkkel.