Menü

Hogy álljunk fejben hozzá az államvizsgához?

Korábban már igen összeszedetten és tényszerűen jelent meg arról írás itt a Hajrá Egészségen, miként is érdemes hozzáállni egy államvizsgához, mit vegyünk magunkhoz tanulás közben, hogyan kapcsolódjunk ki. Az én államvizsgám 5 tantárgyból állt (a jogi tanulmányaimról fogok most mesélni), általában 2-3 hét különbséggel kellett menni rájuk. Érdemes volt tehát minél hamarabb összeszedni a megtanulandó anyagot, mondanom sem kell, több esetben ez azért a vizsgáztató személytől is függött, akinek a személyét még nem tudtuk egyből.

Bevallom, megriadtam, amikor 1-2 évfolyammal felettem járók arról számoltak be, hogy nekik (akik csak itt, zárójelben jegyzem meg, kitűnő, majdhogynem színötös tanulók voltak) bizony napi 10-12 óra tanulás sem volt elég semmire, és a végén már mentálisan annyira leépültek, hogy szinte falfehérek voltak, alig láttak, és már szinte könyörögni kellett a környezetüknek nekik, hogy egyenek egyáltalán valamit. Szóval itt van az ellenkező példa. Eredményhez persze vezetett, mindkét személy, aki hasonlókat mesélt nekem, ma már a jogász szakma megbecsült (és tegyük hozzá gyorsan, mert fontos, tisztességes) tagja.

Szóval, amikor magam is megkezdtem a felkészülést az államvizsgáimra, akkor sajnos vagy nem, de nagyon észben tartottam ezeket az intelmeket, hogy bizony a jogi államvizsga bitang kemény, és napi 12 óra sem biztos, hogy elég. Emiatt például visszamondtam egy állásajánlatot, amit ráadásul nem is jelentkezés alapján tettek elém, hanem engem akartak volna. De mondtam, hogy most nem fog menni, napi 4 órában sem, mert nagyon keményen kell az államvizsgára tanulnom. S hogy ez jó döntés volt-e?

Az államvizsga valóban eszméletlen nehéz. A jogon is, és biztos, hogy nem csak ott. Hogy még napi 12 óra is kevés? Attól függ mire és hogyan.

Annyi biztos, hogy ne engedjük azt, hogy mentálisan legyengüljünk, és ahogy a korábbi írásban is ez olvasható volt, a megfelelő táplálék, valamint folyadékbevitel elsődlegesen fontos. Valamint a rendszeres mozgás. De ha még nem is a mozgás, akkor legalább valamiféle kikapcsolódás, megnézni egy kedvenc filmet, sorozatot, kincset tud érni. Sőt, még az is, ha egy rossz filmet nézünk. Én például akkor igen sok Zs-kategóriás hongkongi karatefilmet ismertem meg. Máskor ezeket aligha néztem volna meg, de akkor, abban a pillanatban maximálisan kikapcsolt,

Mi lett az én módszerem eredménye? Napi intenzív 8-10 óra (nem több!) tanulás mellett 3-4-5-ös vizsgák, elsőre, jó sok izgulás, de megmaradt a józan eszem. Azt hiszem, ez a legfőbb. Ráadásul a legfontosabb az, hogy az életben miként találja meg magát az ember, érdemjegyektől függetlenül. Mert az államvizsgán és az életben is, ha nem is minden, de igen sok minden, fejben dől el. Felesleges magunkat tovább és tovább hergelni, hogy arra az egészségünk rövidtávon rámenjen. Ez pedig nemcsak az államvizsgára, hanem szinte minden, egyébként nagyszerű teljesítményre igaz.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.