Menü

Hasonló személyiségek: ellenségek vagy legjobb barátok?

Az az elvont, megfoghatatlan dolog, amit mi személyiségnek hívunk, rengeteg tényezőből áll össze. Hozzátartozik az ízlésünk, a dolgok, amiket szeretünk, az emberek, akik hatással vannak ránk, az érzelmeink, a megnyilatkozásaink, a vérmérsékletünk. Az, hogy hogyan reagálunk egyes helyzetekben, mit tekintünk elsődlegesnek, mire fektetjük a hangsúlyt az életünk során, hogyan szemléljük a világot, kikről veszünk példát, mind formálják a személyiségünket. Ezek külső hatások és adottságok összességei. Éppen ezért nincs két egyforma személyiség.

Mégis vannak olyanok, akiknek az ízlése, viselkedése, vérmérséklete valamivel jobban hasonlít a miénkre, mint az átlag. Ez még önmagában nem is annyira tűnik fel néha, esetleg egy-egy rövid megállapítás erejéig. Az sokkal szembetűnőbb, ha valaki úgy viselkedik bizonyos helyzetekben, ahogyan mi. És hogy ennek örülünk vagy sem, az több tényezőtől függ, mint gondolnánk.

Ha valaki mondjuk konfliktushelyzetben a mi oldalunkon áll, és ugyanúgy viselkedik, ahogyan mi, azt szeretjük előnyben részesíteni. Ilyenkor a felülkerekedés vágya nem a hozzánk hasonló személlyel szemben áll fenn, hanem azzal, akivel konfliktusban állunk. A csapatszellem felülírja a féltékenységünket és az érvényesülési szándékunkat. Ilyenkor pozitívnak könyveljük el a hasonlóságot, csak úgy, mint semleges kérdésekben. Ha olyasmiről van szó, mint könyvek, filmek, morális, politikai vagy vallási kérdések, akkor kifejezetten pozitívan értékeljük azokat a személyiségeket, akik a mi véleményünket osztják. Bizonyos kérdésekben ugyanis sokkal könnyebb azokkal egyeztetni, akik hasonlóan gondolkodnak. Így bizonyos információkat elhagyhatunk, mert a közös ismereteink listája hosszabb.

Olyankor viszont kifejezetten nem kedveljük a „rokonlelkeket”, amikor velük szemben kerülünk kompetitív szituációkba. Ha azt látjuk, hogy mások azzal a viselkedéssel, érdeklődéssel, vérmérséklettel érvényesülnek, amivel mi is szerettünk volna, az nagyon gyorsan ellenszenvet vált ki. Az érvényesülés, önérvényesítés, mások elismerése után való vágyakozás nagyon erős ösztönző hatások, amelyek úgy befolyásolják az elménket, és ezáltal a viselkedésünket, hogy szinte észre sem vesszük. Nagyon nehéz leküzdeni azt a haragot, amit az iránt az ember iránt érzünk, aki nagyon hasonlít ránk.

Egyrészt azért, mert mások cselekedetein sokkal jobban átlátunk akkor, ha az hasonlít a miénkre, másrészt pedig azért, mert a mi jól átgondolt, viselkedésünkbe jól beépített mentalitásunkat egy perc alatt le tudja rombolni egy másik ember. Ilyenkor nemcsak az zavar minket, hogy mások ugyanazért kedvelik őt, amiért minket is kedvelhettek volna, hanem az is, hogy ezzel esetleg lerombolja, elavulttá és átlátszóvá teszi a mi viselkedésünket. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy megkérdőjelezzük a saját személyiségünk létjogosultságát. Annál pedig semmi sem bosszant jobban, mint ha más valaki tettei miatt sérül meg az önképünk vagy önbecsülésünk.

Ha fel tudjuk ismerni, hogy ez nálunk problémát jelenthet, akkor egy bizonyos szintig tudunk tenni ellene. De a legjobb, ha megerősítjük magunkat abban, hogy attól, hogy vannak hasonló emberek, mi még egyediek vagyunk, és a saját értékeink ugyanúgy fontosak és becsülendők, mint másoké.

Varga Ágnes Kata

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”

Mikortól számít valaki alkoholistának?

Az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott része sok kultúrának – egy pohár bor vacsora mellé, sör a barátokkal, pezsgő ünnepléskor. De mikortól válik ez a szokás problémává? Mikortól számít valaki alkoholistának?

A hiány érzése egy jóléti világ közepén

A XXI. század embere furcsa ellentmondásban él. A történelem során soha nem volt még ennyire kényelmes, biztonságos és kiszámítható az élet, mint manapság. A technológia kitágította a lehetőségeket, szolgáltatások sokasága könnyíti meg a mindennapokat, és a fejlett országokban a legtöbben szinte korlátlanul hozzáférhetnek lehetőségekhez és szórakozáshoz. Ennek ellenére érezhetjük úgy, hogy valami mégsem jó. Hová tűnik a vidámság, és miért olyan nehéz jól érezni magunkat, amikor látszólag semmi sem hiányzik.

Személyiségtípus kisokos. Mit árulhat el rólunk négy betű?

Milyenek vagyunk mi valójában? Biztos mindenki ismeri a különböző játékos és összetettebb személyiségteszteket, ennek része, hogy például valaki introvertált, extrovertált, csapatkapitány vagy inkább csapattag. Különböző hobbi típuselméleti próbálkozásokkal rengetegszer találkozni. Azonban kérdéses, hogy a valóságban mennyire komplex egy ember lelkivilága?

Tanulható a pozitív gondolkodás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, a pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Vajon tanulható a pozitív gondolkodás és ezáltal a boldogság?