Menü
  • Ajánló
  • A rosszfiúk visszatértek

A rosszfiúk visszatértek

Ki hitte volna, hogy már 25 éve, hogy a mostanra futószalag akciódús popcorn filmeket gyártó Michael Bay elkészítette a frenetikus filmzenével megáldott zsaru-haver filmjét, a Rosszfiúkat. A főszereplők ezúttal az afroamerikai közösség két feltörekvő-felkapott színésze a mostanában már gyakorlatilag visszavonult Martin Laurence és a mindig népszerű Will Smith voltak. Mindenki megtalálta a számítását. Peace tesók. A páros remek kis duót alkotott. Volt ott minden: lassítások, menő autók, jó nők, helyes pasik, akciók és nagy dumák. A második rész túltolta a tesztoszteront és két vicces terminátort csinált a fiúkból, akik több rosszfiút küldenek a másvilágra, mint bármi. Az ölni normális és kötelező alapú videójáték lövöldözésekkel túlterhelt film vegyes fogadtatást kapott.

Immáron új rendezővel a régi stáb megpróbál harmadik és utolsó alkalommal virítani valamit a régiből. Mennek a helyenként indokolatlanul trágár dumák, hullanak az emberek és Miami még mindig nagy partihely. Tulajdonképpen a régi recept alapján kapunk egy profin levezényelt közepesen megírt ódivatú akciófilmet. Laurence takarék üzemmódban, bevillanak az újak a high tech trükkjeikkel, Smith pedig laza, mint szinte mindig, ha épp közönségfilmben játszik. Az akciók a helyükön vannak, ahogy tulajdonképpen minden a filmbe, csak részemről kissé eltelt az idő a szimpla akció filmek felett. Ettől függetlenül a kábé minimum 100 filmbeli hulla miatt kissé nekem még mindig fura a teremből kitántorgó 9-10 éveseket látni egy 16-os karikájú darabnál.

Welcome to Miami énekelte Smith anno a rádióból és még mindig igaza van. Az idő remek, a lányok és fiúk szépek, az akciók pörgősek. A kissé túlzó verbális „humor” sem ront nagyon az összképen. A végső fordulat nekem tetszik, ahogy külön piros pont jár a régi előzményekre való állandó, de nem túlzó reflektálásért is, lásd játék a filmzenével. A sok hulla ellenére megpróbál kissé görcsösen a Bad Boys 3 a lehető legcoolabb és leglazább lenni, ahogy elődjei is. Alapvetően kimondható sikerrel jár. Mi meg, régi motorosok nyugodtan kikereshetjük a híres hírhedt dalt és hadd szóljon. Bad boys, bad boys...A hakni jelleg ellenére puszta szórakozásnak simán jó.

  • A rovat további cikkei

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.