Menü

A rosszfiúk visszatértek

Ki hitte volna, hogy már 25 éve, hogy a mostanra futószalag akciódús popcorn filmeket gyártó Michael Bay elkészítette a frenetikus filmzenével megáldott zsaru-haver filmjét, a Rosszfiúkat. A főszereplők ezúttal az afroamerikai közösség két feltörekvő-felkapott színésze a mostanában már gyakorlatilag visszavonult Martin Laurence és a mindig népszerű Will Smith voltak. Mindenki megtalálta a számítását. Peace tesók. A páros remek kis duót alkotott. Volt ott minden: lassítások, menő autók, jó nők, helyes pasik, akciók és nagy dumák. A második rész túltolta a tesztoszteront és két vicces terminátort csinált a fiúkból, akik több rosszfiút küldenek a másvilágra, mint bármi. Az ölni normális és kötelező alapú videójáték lövöldözésekkel túlterhelt film vegyes fogadtatást kapott.

Immáron új rendezővel a régi stáb megpróbál harmadik és utolsó alkalommal virítani valamit a régiből. Mennek a helyenként indokolatlanul trágár dumák, hullanak az emberek és Miami még mindig nagy partihely. Tulajdonképpen a régi recept alapján kapunk egy profin levezényelt közepesen megírt ódivatú akciófilmet. Laurence takarék üzemmódban, bevillanak az újak a high tech trükkjeikkel, Smith pedig laza, mint szinte mindig, ha épp közönségfilmben játszik. Az akciók a helyükön vannak, ahogy tulajdonképpen minden a filmbe, csak részemről kissé eltelt az idő a szimpla akció filmek felett. Ettől függetlenül a kábé minimum 100 filmbeli hulla miatt kissé nekem még mindig fura a teremből kitántorgó 9-10 éveseket látni egy 16-os karikájú darabnál.

Welcome to Miami énekelte Smith anno a rádióból és még mindig igaza van. Az idő remek, a lányok és fiúk szépek, az akciók pörgősek. A kissé túlzó verbális „humor” sem ront nagyon az összképen. A végső fordulat nekem tetszik, ahogy külön piros pont jár a régi előzményekre való állandó, de nem túlzó reflektálásért is, lásd játék a filmzenével. A sok hulla ellenére megpróbál kissé görcsösen a Bad Boys 3 a lehető legcoolabb és leglazább lenni, ahogy elődjei is. Alapvetően kimondható sikerrel jár. Mi meg, régi motorosok nyugodtan kikereshetjük a híres hírhedt dalt és hadd szóljon. Bad boys, bad boys...A hakni jelleg ellenére puszta szórakozásnak simán jó.

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.