Menü

Ideje kidobni!

Újévi fogadalmak, új szokások, új tervek, új teendők, új feladatok, új célok. Mindenki másképp kezdi a 2020-as évet. Én egy kiadós szelektálással. Annyi kacatot kidobtam!

A tértisztítás megszabadítja otthonunkat mindattól a felesleges holmiktól, káros energiától, felgyülemlett szeméttől, ami csak negatív módon hat ránk. A szemétkupaccal együtt halmozódik fel a sok káros energia – mondja a feng shui. Valójában feng shui nélkül is könnyű belátni, hogy felesleges folytatni a halmozó, gyűjtögető életmódot, csak kiszorít minket a lakásunkból. A sok kacat miatt rendezetlenné válik a tér, egyre nehezebb lesz elpakolni mindent, a végén már meg sem próbáljuk, pedig ha azt a sok kacatot kidobnánk…

A feng shui nagyon pontos és precíz útmutató alapján végzi a tértisztítást, én viszont csak elkezdtem szelektálni azokat a holmikat, amire elsőre azt mondom, „jó lesz még valamire”, de ez csak azt jelenti valójában, hogy „soha semmire nem lesz jó és ott fog megporosodni, amíg valaki egyszer ki nem dobja”.

Kezdjük a gyerekszobában. (Természetesen szigorúan akkor, amikor egyik gyerekem sincs a közelben, különben esélyem sem lesz a kéthete ott heverő botot és kavicsokat, tavalyelőtti papírmaradványokat, három évvel ezelőtti ovis alkotásokat kidobni, régi kacatoktól megszabadulni. Tudom, tudom micsoda anya az ilyen, én nem bánom, ha ezt mondjátok, kidobtam mindet, vállalom.)

A gyerekszoba tele van olyan játékokkal, amelyek egy része letört, nem működik, már nem zenél, nincs meg minden darabja, kitört a kereke… ezekre semmi szükség. Kuka.

Játékok üres papírdobozai, amit a férjem kért, hogy őrizzünk meg, hátha vissza kell vinni benne a boltba a játékot. Persze. Kuka.

A hálószobából nem dobok ki semmit, mert még szinte berendezetlen, egy tévé és egy ágy, két éjjeliszekrény, ezeket nem tudom tértisztítani, de ott a konyha, mennyi minden! Lejárt fűszer is akad, vagy törött fülű bögre, esetleg megrepedt tányér, ha akad lejárt liszt, rizs, az is kuka. Nem kell őrizgetni. A tető nélküli foltos műanyag edények is kuka. Már nem tudom lemosni a pörkölt nyomát, beleivódott a műanyagba. Kuka. Kapni újat pár szár forintért, nem kell őrizni. Fagyasztó, hűtő. Csak azért, mert le van fagyasztva, még nem áll el örökké. Amikor a hűtőt takarítom, muszáj kivenni, amit már biztosan nem fogunk megenni. Ha van, háziállat, oké, ha nincs, akkor sajnos kuka. Üres üvegek. Annyit őrzök egy ideje, de nem tudom miért, nem kellenek soha semmire. Kuka. Mondom kuka.

Megannyi edény és robotgép, amiket sosem használtam. Lehet, hogy valaki másnak jól jönnek. Vagy lehet, hogy rég elromlottak. Egyik esetben sincs helyük nálam.

Előszoba… Itt lehet garázdálkodni. Nálunk minden hazatérő itt dob le mindent. Lóg vagy 3 esernyő, kacatok, iskolai kézműves rajzok, ovis holmi, kavicsok, botok, rágópapír, levelek, poros dekorholmi, reklámtárgyak, tavalyi báli jegyek… egy nedves rongy, törlés és kuka. Máris tisztább a tér. Rend van. Jó érzés.

Ruhásszekrény. Magammal kezdem. A „majd még felveszem egyszer” kategória nem létezik. Nem azért, mert nem fogyok bele, nem azért, mert nem tetszik, hanem, mert valamilyen okból nem kényelmes, már nem divatos, mindig a sor végére kerül, nem hordjuk, nem kell. Elajándékozom, eladom, ha egyik sem, akkor gyűjtőkonténer, rászorulók, kutyamenhely. A fiaim ruháival ugyanezt végzem el, a nagyfiam kinőtt ruhái automatikusan a kicsi szekrényébe kerülnek, ő hátrányosabb helyzetű, örököl sokszor, tudom ez nem fair, néha veszek neki újat is, de a törvényes öröklési jog felülírja az egyenjogúságot.

Férjem szekrénye valahogy annyira nincs tömve, becsukni is simán be tudom, nála nincs mit szelektálni, hozzánk képest alig van ruhája. Innen nem dobhatok ki semmit, mert nem tud mit felvenni.

Cipők… Pláne. Rengeteg a letaposott sarok, kirepedezett bőr. Ami olyan, azt a cipészhez viszem, de ami nem…bizony máris lett egy üres polc.

Fürdőszoba. Bizony itt is akad üres tusfürdős flakon, „seszínű”, kopott törülközők, megfakult fürdőlepedők, ebből is lehet újat venni, nem kell az ócskát őrizgetni évekig. Lejárt kozmetikumok. Jobb ezeket már nem használni, mielőtt ártunk vele a bőrünknek. Tudom, nem volt olcsó, de ha egyszer lejárt…

Nappali. Ezeréves újságok, magazinok. Ez a tévéújság novemberi… Jesszus. Ezekre sincs szükség, mehet a szelektívbe. Máris érzem, hogy tisztább a lakás, nagyobb a tér, áramolhat az energia, vagy mi.

És a kedvencem. Az abszolút. A legutálatosabb és a leglegleg… a fiaim több száz filctolla. Vajon melyik fog és melyik nem? Igen. Jól gondolod. Végig próbálom mindet. Ez vár rám ma. Elleszek egy darabig…

Futólépésben – Plitvicei kalandon a Futamási Futócsapat

Június első hétvégéjén ismét útra kelt a Futamási Futócsapat, ezúttal a horvátországi Plitvicei Maratonra. Nem először jártunk ezen a különleges helyszínen, hiszen néhány évvel ezelőtt már megtapasztalhattuk, milyen érzés a világ egyik legszebb természeti környezetében futni.

Éttermi etikett – hogyan viselkedjünk a pincérrel, hogy mindenki jól érezze magát?

Az étterembe járás nemcsak az étkezésről szól, hanem egy társas helyzet is, ahol a viselkedésünk ugyanúgy hozzájárul az élményhez, mint az ételek minősége. Az éttermi etikett alapvető célja, hogy a vendég és a személyzet közötti kommunikáció gördülékeny, tiszteletteljes és hatékony legyen. Ennek egyik kulcseleme a pincérrel való kapcsolatunk.

Tanév végi kifáradás – egyre több diákon látszik a fáradtság

Ahogy a tanév a végéhez közeledik, egyre több iskola számol be arról, hogy a diákokon jól érzékelhető a kifáradás. A hosszú hónapok óta tartó tanulási terhelés, a dolgozatok, felelések, projektfeladatok és különböző számonkérések mostanra sokaknál koncentrációs nehézségekben, csökkenő motivációban és általános fáradtságban jelentkeznek.

Pedagógusnap – A tanítók és tanárok megbecsülésének ünnepe

A pedagógusnap minden évben különleges alkalom arra, hogy tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik a jövő generációinak nevelésében és oktatásában vállalnak meghatározó szerepet. Magyarországon ez az ünnep hagyományosan június első vasárnapjához kapcsolódik, és az oktatási intézményekben, óvodáktól az egyetemekig, számos formában megemlékeznek róla.

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.