Az online sportfogadásokról
- Dátum: 2019.08.10., 11:47
- Vass Attila
- elme, játék, nyereség, profi, sport, sportfogadás, unalom, vélemény, veszteség
Lent az utcán, lent a téren. A sarkon és azon túl hódít az online szerencsejáték. A sportfogadás ennek egy speciális területe kicsit utánajártam. Nem szívesen csinálnék reklámot a legnagyobb hazai fellegvárnak, a tippmixnek. De ez a lehetőség/elterjedt forma megkerülhetetlen. Kezdjünk is bele.
Nem véletlenül hívjuk ezt is függőségnek, ugyanis a hatásmechanizmusa hasonló, mint a nikotin-, alkohol-, vagy drogfüggőségnek. Sok esetben ezek párhuzamosan is jelen lehetnek. A szenvedélybeteg ugyanolyan emészthetetlen vágyat érezhet vágya tárgya – ez esetben a játék iránt, ha pedig nem jut hozzá, akkor feszült és ingerült, vagy depresszív hangulatú lesz. Az alapja a sportfogadásban rejlő ügyes kis trükk, amely a következő: a sportot mindenki szereti, része a kultúránknak, látszólag normális vele sokat foglalkozni. Legyen az akár egy késdobálóban való szurkolás a kedvenc csapatunknak vagy stadion megtöltő világeseményen való csüngés.
Ezzel szemben a normálisnak vélt helyzettel szemben a szerencsejátékosok sokszor magányosak, nincs hobbijuk, nem érdeklődnek különösebben semmi iránt. Depresszió is előfordul a körükben. A játékos számára a külvilág megszűnik, ha játékfüggővé válik. A játék maga lesz az élet. Ez az önző mechanizmus mindent elsöpörhet akár. A legfontosabb tehát az, hogy időben észre vegyük a problémát és helyes én- és helyzetértékeléssel tudjuk kezelni. A dolog nagyon komoly, hiszen az internet korábban minden pillanatok alatt elérhető és ez állandó nyomást ad a problémás egyénnek. A cél tehát az ördögi körből való kilépés, amely tulajdonképpen nem más, mint a helyzet felnőtt, egészséges kezelése.
Íme néhány meglátásom, hogy ez miként érhető el:
A bank mindig nyerni akar
Üres duma, hogy a tippmix mögötti Szerencsejáték ZRT valamiféle lehetőség a magas bevételre. A bank, tehát a cég mindig profittermelésre megy rá. Pontosan ki vannak számítva az oddsok és a mögöttes mechanizmus mindig profitot termel. Mindig. De alapvetően nem nekünk. A veszteség pedig csak halmozódik és sokan már imádkoznak a végén, hogy nullán legyenek. De nem lesznek. Nem csinálnák ezt a szolgáltatást, ha nem lenne rajta nyereség. Ami másnak veszteség. Már az online játékban nincs limit, a határ a csillagos ég vagy a kóros szegénység.
A belső ürességünk is mi vagyunk
Ha nincs hobbink, párkapcsolatunk kilátásunk valami izgalmasra az még nem a világ vége. És semmiképp sem indok arra, hogy egy virtuális világ útvesztőibe kovályogjunk unos-untalan. A belső ürességünk, céltalanságunk, ami extrém módon kitesz minket a függőségek lehetőségének kezelhető. Próbáljuk felfedezni a környező világot és, hogy akár kis befektetéssel milyen csodás élmények is várhatnak ránk. Emellett a függő személyekre jellemző énközpontúság fejleszthető. Apró lépések és lőn világbéke. Mielőtt valaki elkezdene mást szidni (istent, szomszédot, a változó világot) bizony elé kell tolni egy tükröt. Mi teremtjük meg a valóságunkat.
Kötődni kár sportcsapatokhoz
Természetesen sokan, akik nem rendelkeznek egészséges csoport öntudattal sokszor virtuális, róluk nem tudó, közösségekhez kezdenek már-már majomszerűen kötődni. A csapatok játszanak és ez nem rólunk szól. Soha nem rólunk szól. Ez üzlet. A kötődés, az érzelmek megtévesztenek. “De hát az az én csapatom, úgyis nyer.” - mondják az okosak, hát lehet, hogy az a csapatod, de nem ezen múlik, hanem a pillanatnyi formán, taktikán, szerencsén magyarán semmi tőlünk függőn.
Szurkolni jó, de csak mértékkel
Szurkolni remek dolog, de csak ésszel, mert ha nem tudunk aludni miatta akkor már erősen a káros kategóriába tartozik. Sok ember egyszerűen nem tudja a pénzének kitettségét feldolgozni. Bizony, ha már megtettük a tétjeinket akkor az már függő tétel. Izgalom, stressz és a bukás is benne van a pakliban. Pedig a természetünkben benne van a szurkolás és hogy része akarunk lenni az eseménynek, együtt akarunk lélegezni egyik vagy másik csapattal, versenyzővel. Ezt használja ki a rendszer.
A veszteség mindig jobban fáj
Kutatások és a mindennapi tapasztalatunk is azt mondatja velem, hogy a veszteségekre mindenki emlékszik. A ‘könnyen’ jött pénzt nem tudjuk értékelni. A virtuális számok mögötti pénzeszköznek nem megy a kezelése. Sajnos nem tudjuk átérezni a helyzet komolyságát, ez csak játék. Hát srácok ez minden csak nem játék, ez pénz kérdés. Nincs semmi romantika.
Előbb-utóbb semmi nem elég
Régi szabály: a pénzből mindig hiány van. Magára az online sportfogadásra is igaz. A kényszeres, örömtelen játék már régen rossz jel. Nagy a baj ekkor már. Az üresség mindig új utakra hív. Sokszor megfigyelhető, hogy a sportfogadókat a sport már nem is érdekli, csak maga a mechanizmus. Nem a szurkolás, nem a csapat hanem a mechanikus tevékenység. Fizetés megjön: kitölt, megnézi, leadminisztrálja. Nincs mögöttes tartalom, csak a napi rutin, amely átölel és elég lazán feji le anyagilag a magáról már rég megfeledkező személyt. Furcsa módon már a pénz sem motivál egy időn túl. A rutin a fő.
A pénz relatívvá válik
Megfigyelhető, hogy sok sportfogadó nem tudja a pénzt kezelni. Kétféle pénzt ismernek. A sportfogadásra, költött elég kiadós összeget és a mindennapi kiadásokat. Ez utóbbit rendszeresen eltúlozza ezzel is kudarc élményt kreál, ami visszalöki a sportfogadásba. Emellett nem tudja a” nyert” pénzt értékelni. Az esetleges sikereket eltúlozza, ezáltal mondogatva magának, hogy ura a helyzetnek.
“Micsoda disznó szerencséd van”
Külön problémás, ha egy olyan speciális mikroklímában él, ahol azt számít a valakinek, aki hirtelen nagyobb összeget nyer. Kifejezetten bátorítóan hathat ez, és megágyaz a későbbi kudarcoknak. Ami azért is vicces, mert egy rendes megtakarítási számlával nyilván sokkal többet lehetne félretenni, de abban nincs stressz, adrenalin és ugye a már felvázolt napi/heti rutin. Rossz hírem van, itt nincs szerepe a szerencsének, ez matek és még egyszer leírom pénz kérdés. Nincs romantika, csak az emberi természet.
Nyerni mindenki szeret
Alapvetően az egész mechanizmus, játék, online itt és most játék ezen alapszik. Persze, de a nyugalom is lehet ugyanolyan vonzó, ha nagy a baj. Márpedig itt egy idő után az lesz. A sikerélmények csak beljebb visznek az erdőbe. Erre mondják az okosak, hogy minden akkor kezd változni, ha felfogjuk annak káros mivoltát. Az online sportfogadásfüggőség nem kezelhető, csak javítható. Az életmód váltás a megoldás, de a függő nagy eséllyel mindig függő marad. A kulcsszó, hogy tudjanak magukért felelősséget vállalni és kezelni a belső ürességüket. Ha tetszik, ha nem. És a legnagyobb ellenségünk, pedig most is önmagunk vagyunk és az unalom.
Vass Attila
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Így működik a néma segélykérés

Egy balatonboglári étteremben egy nő a bántalmazottak kézjelzésével kért segítséget a pincértől. A személyzet azonnal értesítette a rendőrséget, akik a nő volt párját bilincsben vitték el. A Sign for Help kézjel a családon belüli erőszak áldozatainak segít csendben jelezni, ha veszélyben vannak.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.