Nyári kalandok

A nyári kalandokról az a hiedelem is él, hogy csupán a lakóhelyünktől távol történhetnek: egy izgalmas eset, rejtély felderítése, egy új ember megismerése, egy új dolog kipróbálása, egy új kapcsolat kialakítása… mindebben az új, a szokatlan, az eltérő okozza az izgalmat. Nem egy sorozat merít abból, hogy egy nyaraláson, kiránduláson, vagy táborban alakul ki egy olyan helyzet, amely utána (kis túlzással) az egész életünket meghatározza. Találkozunk ismeretlenekkel, akikből hirtelen ismerősök, esetleg barátok válnak, megtaláljuk, mi az, amire a lelkünk legmélyén vágyunk, elérünk egy célt, kapunk egy lehetőséget. És persze, mindez attól szép, hogy csakis a pillanatban létezik. Nem kell gondolni másra, a jövőre, csakis arra a rövid pillanatra, amiben épp benne vagyunk. És amíg ezeket a filmeket vagy sorozatokat nézzük, el is hisszük, hogy ez így működik. És természetesen működhet így: megismerhetünk embereket a nyári munkánk alatt, a nyaralásunk alatt, akár a piacon dinnyevásárlás közben is, de ez ugyanúgy előfordulhat bármilyen téli esemény során is. Akkor a nyári kalandozásoknak miért van nagyobb varázsa?

Ez az ok nem más, mint a nyár által nyújtott végtelen szabadságérzet. Akárhogyan is töltjük a nyarat, azt áthatja a féktelenség varázsa. Mindegy, hogy munkáról, kötelességről van-e szó, szebbnek tűnik. Az életet nyáron megszépíti az, hogy a kissé hűvös hajnalok meleg nappalokká válnak, sokáig világos van, hamar felkel a nap, a hétvége összemosódik a hétköznappal, és bármely szabad két óránkat eltölthetjük egy medence mellett, hiszen az időjárás és a hangulat is megengedi ezt. Nem a kalandok találnak meg könnyebben minket nyáron, csak mi leszünk befogadóbbak velük szemben. Elkezdünk másféle programokat szervezni, kizökkenni az unalmas környezetünkből, vagy legalábbis valahogyan kevésbé unalmassá varázsolni azt. A megszokott dolgokat szokatlan stílusban adjuk elő, ezáltal pozitív élményhez juttatjuk magunkat. Olyan, mintha az ember csak ebben az időszakban engedné meg magának a felhőtlen, féktelen, olykor ok nélküli vidámságot, amelyből aztán táplálkozni szeretne az év további részében. Akármi is történik, később rámondhatjuk, hogy „nyári kaland volt”, miközben lehet, hogy az év bármely napján megtörténhetett volna velünk.

Akkor mi az, amire a nyári kalandok megtaníthatnak minket? Elsősorban az, hogy ne csak nyáron legyünk befogadóak az új élmények, érzések, személyek irányába. Ha a saját belső szabadságunkat egész évben ugyanígy sugározzuk kifelé, akkor a szép élmények mindig megtalálnak minket. A pozitivitás nem időjárásfüggő, ne is tegyük azzá! De nincs abból semmi baj, ha nyáron kicsit jobban teret tudunk engedni a saját jókedvünknek, legyünk akárhol. Hiszen a legtöbbször mi magunk vagyunk az okai annak, ha jó dolgok történnek velünk.

Varga Ágnes Kata