A rombolás királya visszatért
- Dátum: 2019.06.02., 08:06
- Vass Attila
- fotó:www.imdb.com
- effektek, Godzilla, katasztrófafilm, kritika, mozi, popcorn, rádioaktív, rombolás, sci-fi, természetrombolás
A Godzilla filmek az egyetemes szörnyfilm kalendárium megkerülhetetlen ékkövei. Az emberi pusztítás, az emberi környezetszennyezés sci-fibe oltott celluloid mementói. A radioaktív kísérletek útján életre kellő városokat pusztító Godzilla ebben a remakeben a bolygónkat védő ősszellem, amely minden itt lévő őstitánnal! kardoskodik, hogy egyensúly legyen. 5 évvel ezelőtt ezzel az új és merőben más koncepcióval élesztették újra a franchiset zajos sikerrel. Az új, immáron hivatalosan "második" részben ismét szörny harcol szörnnyel koncepció uralkodik, akár csak az előzőben. Azonban az elszabaduló titánok, értsd megaszörnyek ezúttal látványosabbra sikerültek. A filmes zúzás garantált. Nagyon fontos kiemelni, hogy az előzetes mint oly sokszor ellő jó pár képi bravúrt, így azt inkább kerüljük.
Tehát adott egy gigantikus kétlábú gyík a tengerben aki radioaktívitással táplálkozik és adott a bolygónkon szunyókáló megaszörnyek halmaza. A képletbe belerondít egy sokfejű óriás lény, aki zavart hoz az erőbe. A csata kezdetét veszi. A humán faktor csak jelzésértékű a történetbe. Ami viszont érdekes, hogy a történéseket sikerül emberi manipuláció kezébe tenni, így jelezve, hogy ki a nagyobb szörny a bolygón. Az ökológiai filozófia iránt érdeklődök is meg lettek szólítva éppúgy ahogy az úgynevezett trash (szemét) látványfilmek szerelmesei. A filmzene elég vészjósló és igazából az effektek is a helyükön vannak. Ami bántóan hiányzik néha az a humor. Hol kifejezetten vicces a sztori, hol meg túl komolyan veszi magát.
Nem tud egyenletes lenni a történetvezetés. Maga a több mint két órás játékidő is kicsit hosszúnak tűnik emiatt. Pedig a színészek igyekeznek, hogy a sokszor csikorgó dialógusokba életet leheljenek. Külön érdekesség, hogy az ázsiai piacra dolgozva egy kínai és egy visszatérő japán (Ken Watanabe) színész is fontos szerepet kap. Ezáltal is őrizve Godzilla japán gyökereit. A szörnyek királya, tehát él és virul miközben pusztulnak a CGI díszletek körülötte, tulajdonképpen egy érdekes feldolgozás során. A középszer néha befigyel, de látványban nincs hiány. A rajongók meg fogják találni a számításukat.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.