Menü
  • Ajánló
  • A rombolás királya visszatért

A rombolás királya visszatért

A Godzilla filmek az egyetemes szörnyfilm kalendárium megkerülhetetlen ékkövei. Az emberi pusztítás, az emberi környezetszennyezés sci-fibe oltott celluloid mementói. A radioaktív kísérletek útján életre kellő városokat pusztító Godzilla ebben a remakeben a bolygónkat védő ősszellem, amely minden itt lévő őstitánnal! kardoskodik, hogy egyensúly legyen. 5 évvel ezelőtt ezzel az új és merőben más koncepcióval élesztették újra a franchiset zajos sikerrel. Az új, immáron hivatalosan "második" részben ismét szörny harcol szörnnyel koncepció uralkodik, akár csak az előzőben. Azonban az elszabaduló titánok, értsd megaszörnyek ezúttal látványosabbra sikerültek. A filmes zúzás garantált. Nagyon fontos kiemelni, hogy az előzetes mint oly sokszor ellő jó pár képi bravúrt, így azt inkább kerüljük.

Tehát adott egy gigantikus kétlábú gyík a tengerben aki radioaktívitással táplálkozik és adott a bolygónkon szunyókáló megaszörnyek halmaza. A képletbe belerondít egy sokfejű óriás lény, aki zavart hoz az erőbe. A csata kezdetét veszi. A humán faktor csak jelzésértékű a történetbe. Ami viszont érdekes, hogy a történéseket sikerül emberi manipuláció kezébe tenni, így jelezve, hogy ki a nagyobb szörny a bolygón. Az ökológiai filozófia iránt érdeklődök is meg lettek szólítva éppúgy ahogy az úgynevezett trash (szemét) látványfilmek szerelmesei. A filmzene elég vészjósló és igazából az effektek is a helyükön vannak. Ami bántóan hiányzik néha az a humor. Hol kifejezetten vicces a sztori, hol meg túl komolyan veszi magát.

Nem tud egyenletes lenni a történetvezetés. Maga a több mint két órás játékidő is kicsit hosszúnak tűnik emiatt. Pedig a színészek igyekeznek, hogy a sokszor csikorgó dialógusokba életet leheljenek. Külön érdekesség, hogy az ázsiai piacra dolgozva egy kínai és egy visszatérő japán (Ken Watanabe) színész is fontos szerepet kap. Ezáltal is őrizve Godzilla japán gyökereit. A szörnyek királya, tehát él és virul miközben pusztulnak a CGI díszletek körülötte, tulajdonképpen egy érdekes feldolgozás során. A középszer néha befigyel, de látványban nincs hiány. A rajongók meg fogják találni a számításukat.

  • A rovat további cikkei

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.

Jelszavaink valának: hit és barátság

Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus (Ryan Gosling - Drive, Kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, sokszínű zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.