Mennyi kosz kell a gyereknek?

Azt mondják, kétféle gyerek létezik: a tiszta és a boldog. Kutatások tucatjait említhetném, amelyek bizonyítják, hogy a már-már sterilre takarított, szuper higiénikus környezet ártalmas lehet a gyerekeknek. Ezek szerint akkor mégis csak igaz a mondás, hogy évi egy kiló koszt meg kell ennie a gyereknek?

Talán akkor az a mondás is igaz, hogy az első gyereknél még kifőzzük a cumit, a másodiknál már csak lefújjuk a port, a harmadik gyerek cumijáért pedig már csak a kutyát küldjük. Nos, a közhelyek és a mondások nem véletlenül fogalmazódtak meg, van bennük igazság.

Azok a gyerekek, akiket engednek a sárban dagonyázni, vagy homokozóban henteregni, pocsolyába nyúlkálni, esetleg a földről enni, felnőtt korukban ellenállóbb lesz a szervezetük a betegségekkel szemben, ellenben akit „ultrasteril” környezetben nevelnek, az felnőttkorában több gyulladáson és betegségen esik át, mint edzettebb társai.

Magam is kétgyermekes anyuka vagyok, s az esetek jó nagy többségében simán engedem a fiaimnak a földre esett ételt felvenni és megenni. Nem szólok érte és nem aggódom emiatt. Azt gondolom, egy kis kórokozó még nem okoz betegséget, ellenkezőleg: inkább fontos szerepet játszik némi piszok az immunrendszerük fejlődésében. Első gyerekes anyukaként nyilván én sem így gondoltam, ezt bevallhatom, de ma már szükségtelennek tartom, sőt károsnak a túlzott félelmet a portól, piszoktól, sártól.

Ha a gyermek túl sok időt tölt bent a házban, lakásban, mindezt nem kapja meg, szükség van a kinti felfedezőutakra, az állatok simogatására, az eső utáni pocsolyákra, a vízzel fellocsolt homokozókra, amiben remekül lehet sarazni, vagy arra, hogy időnként visszategye a szájába a földre ejtett falatot. Vagy megfogdossa az összes cserebogarat és bodobácsot, mint a kisebbik fiam. Nem azt mondom, hogy azonnal tegye tönkre a legújabb farmerjét és gázoljon sárba a vadiúj bakancsával, de megfelelő „játszós” ruhában nyugodtan teret adhatunk gyermekeinknek az önfeledt játékra és felfedezésekre. Persze hirtelen fennakad a szemünk, mikor meglátjuk a nyakig maszatos gyerkőcünket, aki egy órával azelőtt még felismerhető színű ruhában játszott, de gondoljunk arra, mindez az ő fejlődését szolgálja, hagyjuk bátran kibontakozni. A ruhát meg majd kimossuk.

Az alkotás bizony kosszal jár, a festés és a gyurmázás, homokvárépítés pedig jó móka, ettől fejlődik a gyermekünk kreativitása, kézügyessége, megfigyelőképessége. A focizást, a fára mászást, a közös fagyizást pedig nem lehet tisztán megúszni, de nem is kell. Talán az állatok simogatása az a határ, ami után én nem engedem például enni őket, de felelős állattartók, tisztán nevelt és mosdatott „házikutyusok” tulajdonosai és azok gyermekei valószínűleg másként vélekednének erről.

Azt hiszem, a mértékletes mennyiségű általános kosszal tényleg nincs túl nagy probléma: a gyermekünk immunrendszerének edzése, erősítése érdekében ennyi tényleg belefér. Abból nem lesz baj, ha engedjük, hogy sarazzon, pocsolyázzon, homokozzon, s a nap végére nyakig szutykos lesz, hiszen így ismerkedik meg a világgal, ettől lesz erősebb az immunrendszere. Mert a ruhákat ki lehet mosni, az élmények azonban megmaradnak. Talán nem is olyan nagy kár ezekért az élményekért az a pár piszkos ruha.