Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?
- Dátum: 2019.03.14., 02:43
- Varga Ágnes Kata
- agy, belső, bocsánatkérés, egészség, egocentrikus, elme, hormonok, kompromisszum, konfliktus, külső, lélek, megbocsátás, probléma, pszichológia, tisztelet, tudatosság, vélemény, veszekedés, vita
A veszekedéseink során az az állandó belső probléma kerül kifejezésre, miszerint muszáj, hogy a mi véleményünk legyen a mérvadó a körülöttünk lévő emberek számára, és ezáltal győztes pozícióba kerüljünk. A felülkerekedés állati ösztöne hajt minket a verbális küzdelmeink során is. És hiába világos olykor számunkra, hogy sehová sem vezet a veszekedés, mégis végig akarjuk csinálni emiatt a bizonyos belső késztetés miatt. De hol is van a vége?
Leginkább a megegyezés pillanata számít egy vita vagy veszekedés lezárásának, ám ez az áhított kompromisszum szinte soha nem jön el. Nagyon erős felek kellenek hozzá, hogy egy köztes megoldást lehessen kialakítani, és ennek a megvalósulása rendkívül ritka. De nemcsak így végződhet egy konfliktus, hanem azzal is, ha elismerjük, hogy különböző véleményen vagyunk, és ez nem baj. De ehhez rendkívül nagy nyugalom és megfontoltság szükséges. Minden egyéb eset bocsánatkéréshez vezet előbb-utóbb, legalábbis ideális esetben.
Azonban bocsánatot kérni több szempontból is igen nehéz. Egyrészt azért, mert ilyenkor mellékessé tesszük a saját igazunkat, vagy elismerjük a másik fél igazát. Ezt elismerni pedig olykor legjobb tudásunk és meggyőződésünk ellenére kell. Ez pedig az igazságosság jelenségével ellenkezik, amely az emberi psziché egészségének egyik alapvető szükséglete. Az igazságosság iránti vágyunk teszi első sorban nehézzé a bocsánatkérést.
A másik nehézséget az okozza, hogy egocentrikus gondolkodásunkat kell leküzdenünk ilyen esetekben. Az agyunk erősen ellenkezik a gondolattal, hogy saját érdekünk helyett társunk érdekét tartsuk szem előtt. Ez azért sem könnyű, mivel nem tudunk olyan könnyen azonosulni az ő gondolataival olyankor, amikor azt egy konfliktushelyzet után kell elfogadnunk. Tehát lehet, hogy alapvetően képesek lennénk a másik fél véleményét tiszteletben tartani, és engedni a saját igazunkból, de egy kiadós veszekedés után még tovább nőnek az ezzel kapcsolatos gátlásaink.
Tehát összefoglalva az okozza ezt a lehetetlennek tűnő kihívást, hogy az agyunk erősen próbál tenni az ellen, hogy bocsánatot kérjünk, és ha némi tudatossággal nem próbálunk meg változtatni a helyzeten, akkor benne is ragadunk a tétlenségben.
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.
A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?
Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.