Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?
- Dátum: 2019.03.14., 02:43
- Varga Ágnes Kata
- agy, belső, bocsánatkérés, egészség, egocentrikus, elme, hormonok, kompromisszum, konfliktus, külső, lélek, megbocsátás, probléma, pszichológia, tisztelet, tudatosság, vélemény, veszekedés, vita
A veszekedéseink során az az állandó belső probléma kerül kifejezésre, miszerint muszáj, hogy a mi véleményünk legyen a mérvadó a körülöttünk lévő emberek számára, és ezáltal győztes pozícióba kerüljünk. A felülkerekedés állati ösztöne hajt minket a verbális küzdelmeink során is. És hiába világos olykor számunkra, hogy sehová sem vezet a veszekedés, mégis végig akarjuk csinálni emiatt a bizonyos belső késztetés miatt. De hol is van a vége?
Leginkább a megegyezés pillanata számít egy vita vagy veszekedés lezárásának, ám ez az áhított kompromisszum szinte soha nem jön el. Nagyon erős felek kellenek hozzá, hogy egy köztes megoldást lehessen kialakítani, és ennek a megvalósulása rendkívül ritka. De nemcsak így végződhet egy konfliktus, hanem azzal is, ha elismerjük, hogy különböző véleményen vagyunk, és ez nem baj. De ehhez rendkívül nagy nyugalom és megfontoltság szükséges. Minden egyéb eset bocsánatkéréshez vezet előbb-utóbb, legalábbis ideális esetben.
Azonban bocsánatot kérni több szempontból is igen nehéz. Egyrészt azért, mert ilyenkor mellékessé tesszük a saját igazunkat, vagy elismerjük a másik fél igazát. Ezt elismerni pedig olykor legjobb tudásunk és meggyőződésünk ellenére kell. Ez pedig az igazságosság jelenségével ellenkezik, amely az emberi psziché egészségének egyik alapvető szükséglete. Az igazságosság iránti vágyunk teszi első sorban nehézzé a bocsánatkérést.
A másik nehézséget az okozza, hogy egocentrikus gondolkodásunkat kell leküzdenünk ilyen esetekben. Az agyunk erősen ellenkezik a gondolattal, hogy saját érdekünk helyett társunk érdekét tartsuk szem előtt. Ez azért sem könnyű, mivel nem tudunk olyan könnyen azonosulni az ő gondolataival olyankor, amikor azt egy konfliktushelyzet után kell elfogadnunk. Tehát lehet, hogy alapvetően képesek lennénk a másik fél véleményét tiszteletben tartani, és engedni a saját igazunkból, de egy kiadós veszekedés után még tovább nőnek az ezzel kapcsolatos gátlásaink.
Tehát összefoglalva az okozza ezt a lehetetlennek tűnő kihívást, hogy az agyunk erősen próbál tenni az ellen, hogy bocsánatot kérjünk, és ha némi tudatossággal nem próbálunk meg változtatni a helyzeten, akkor benne is ragadunk a tétlenségben.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.