Menü

Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

A veszekedéseink során az az állandó belső probléma kerül kifejezésre, miszerint muszáj, hogy a mi véleményünk legyen a mérvadó a körülöttünk lévő emberek számára, és ezáltal győztes pozícióba kerüljünk. A felülkerekedés állati ösztöne hajt minket a verbális küzdelmeink során is. És hiába világos olykor számunkra, hogy sehová sem vezet a veszekedés, mégis végig akarjuk csinálni emiatt a bizonyos belső késztetés miatt. De hol is van a vége?

Leginkább a megegyezés pillanata számít egy vita vagy veszekedés lezárásának, ám ez az áhított kompromisszum szinte soha nem jön el. Nagyon erős felek kellenek hozzá, hogy egy köztes megoldást lehessen kialakítani, és ennek a megvalósulása rendkívül ritka. De nemcsak így végződhet egy konfliktus, hanem azzal is, ha elismerjük, hogy különböző véleményen vagyunk, és ez nem baj. De ehhez rendkívül nagy nyugalom és megfontoltság szükséges. Minden egyéb eset bocsánatkéréshez vezet előbb-utóbb, legalábbis ideális esetben.

Azonban bocsánatot kérni több szempontból is igen nehéz. Egyrészt azért, mert ilyenkor mellékessé tesszük a saját igazunkat, vagy elismerjük a másik fél igazát. Ezt elismerni pedig olykor legjobb tudásunk és meggyőződésünk ellenére kell. Ez pedig az igazságosság jelenségével ellenkezik, amely az emberi psziché egészségének egyik alapvető szükséglete. Az igazságosság iránti vágyunk teszi első sorban nehézzé a bocsánatkérést.

A másik nehézséget az okozza, hogy egocentrikus gondolkodásunkat kell leküzdenünk ilyen esetekben. Az agyunk erősen ellenkezik a gondolattal, hogy saját érdekünk helyett társunk érdekét tartsuk szem előtt. Ez azért sem könnyű, mivel nem tudunk olyan könnyen azonosulni az ő gondolataival olyankor, amikor azt egy konfliktushelyzet után kell elfogadnunk. Tehát lehet, hogy alapvetően képesek lennénk a másik fél véleményét tiszteletben tartani, és engedni a saját igazunkból, de egy kiadós veszekedés után még tovább nőnek az ezzel kapcsolatos gátlásaink.

Tehát összefoglalva az okozza ezt a lehetetlennek tűnő kihívást, hogy az agyunk erősen próbál tenni az ellen, hogy bocsánatot kérjünk, és ha némi tudatossággal nem próbálunk meg változtatni a helyzeten, akkor benne is ragadunk a tétlenségben.

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.

Az érzelmi megcsalásról

Hol a határ a férfi és nő közötti szoros barátság és az érzelmi megcsalás között? Nehéz megmondani, éppen ezért gyakran maga a megcsaló fél sincs tisztában vele, hogy viselkedésével a párkapcsolatát veszélyezteti.