...meg a kakaósat, a fahéjasat, a lekvárosat....

A legkisebb fiacskám a "kakajósat" szereti, a nagyobbik azt kérdezi: "Anya, van fahéjas?", a férjem a pudingosat emlegeti gyerekkorából, én a lekvárosat eszem sokszor, a szüleim a túrósat kedvelik, a diétázós énem a cukkinisat, vagy almás verziót készít, a húsimádók a szaftos-húsosat választják, az ínyencek a narancsos Gundelt, vagy a spenótos-fetasajtosat kóstolgatják, a ráérősek reggel az amerikait sütik, az ételérzékenyek a menteset ehetik, a nem édesszájúak a sósat fogyasztják, a vegetáriánusok a zöldségesre esküsznek. Van valaki egyáltalán, aki nem szereti valamilyen formában a palacsintát? Ő, most ne olvasson tovább!

Nálunk legjobban az apukám süti, csak feldobálja, átfordítja, s már tányéron is a négy fahéjas vagy kakaós, amit az unokái kérnek, mikor bevágódnak az ajtón ovi/suli után. Hetente többször is süt az biztos, a fiúk nagy örömére.

Érdekesség számomra, mert nem tudtam eddig, hogy a 16. századból származnak az első magyar palacsinta receptek, de akkor még csak az arisztokrácia kiváltsága volt a vékony tésztás palacsinta, a paraszti konyhára a vastag palacsinta volt jellemző. a 16. században még magában, töltelék nélkül ették, s csak később, a 18. század második felétől kezdtek különféle gyümölcsökkel, mákkal és dióval kísérletezni töltelék gyanánt.

(Megjegyzem: én üresen is szeretem a palacsintát, s sütéskor alig várom, hogy legyen végre egy leragadt-selejtes, mert az azonnal megehetem!)

A palacsintát nagyon könnyű elkészíteni egészséges, diétás, alakbarát módon, s a töltelékben is számtalan ízvilág köszönhet vissza, ha elengedjük a fantáziánkat. Az alapreceptet sokan ismerjük: 50 dkg liszt, 4 ek. cukor, 4 db tojás, 1 csipet só, 5 dl szénsavas ásványvíz, 5-7 dl tej ek. étolaj (+ sütéshez). A diétás verziók számtalan módszerrel elkészíthetőek, zabliszttel vagy szénhidrátcsökkentett lisztekkel, esetleg mindenmentes palacsintaporokkal, lisztkeverékekkel. A cukor helyett édesítőt, az olaj helyett kókuszolajat szoktam használni, s cukormentes házi lekvárokkal, dióval, mákkal, túróval, fahéjjal, natúr kakaóporral ízesítem őket. Soha nem unalmasak, sőt!

Könnyű elkészíteni a banánpalacsintát is, mindössze egy 1 db nagyobb banán, 2 db tojás, 1 csipet sütőpor, 1-2 csepp vanília kivonat és 1 teáskanál olaj szükséges a recepthez, de lehet adni egy evőkanál zabpelyhet is hozzá.

A forró almapalacsinta is nagyon finom, fahéjjal megszórva szoktuk tálalni. Ebben az esetben 1 közepes almát reszelünk a 25 gramm liszthez (ami lehet például zabliszt), egy tojást adunk hozzá, majd fél teáskanál kókuszolajat és kisütjük.

Készítettem már cukkinis palacsintát is, ez igencsak szénhidrátszegény verzió.

Egy lereszelt és lecsepegtetett cukkinit keverünk össze a palacsinta hozzávalóival, majd kókuszzsíron 2-3 vastagabb cukkinis palacsintát sütünk. Én a hűtőben talált maradék bolognai húsos mártással töltöttem meg. Emlékszem, anyukám konyhájában készítettem először cukkinis palacsintát és egy órán keresztül kerestem a reszelőt. Már majdnem feladtam, mire megtaláltam és végre sikerült elkészítenem.

Lehet sütni zöldbanán-vagy gesztenyelisztből is palacsintát, de paleo keverékek, vegán étrendbe illeszthető verziók és más egyéb diétás poralapok is sok helyen kaphatóak ma már, de megsüthetjük kedvencünket egyszerűen egy kezdeti reforméletmódhoz tökéletes univerzális zabliszt használatával is.

Érdemes kipróbálni az alakbarát változatokat, hiszen sem a hazánkban elhíresült, vékony tésztás verzió, sem pedig vastagabb, amerikai rokona nem tekinthető diétás finomságnak, ha az elkészítéséhez fehér lisztet, cukrot, olajat és cukros töltelékeket, csokoládét, cukrozott diót vagy mogyorókrémet használunk.

Aki még különlegesebb tálalásban gondolkodik, annak nagyon jó hír, hogy színes finomság is készíthető ebből a népszerű ételből, a kisebbek nagy csodálkozására. Ebben az esetben kakaóporral, spenóttal, céklával, sütőtökkel lehet kísérletezni, hogy elérjük a kívánt árnyalatokat.

Különbözőek vagyunk, ismerek például olyan embert (bizony nem is egyet), aki utálja a csokoládékat, van, aki a süteményeket sem szereti (Édes Jó Istenem kérlek, add, hogy én se szeressem ezeket az édességeket ennyire), ám olyannal még nem találkoztam, aki a palacsinta valamely formáját ne kedvelte volna.

Próbáljuk ki a létező összes verziót!