Miért jó ha sportol a gyerek? Anyukák kispadon!

Azt hiszem, azt hívjuk utánpótlásnak, amikor az egyik már focizik, a másik pedig még kergeti a labdát. Kisebbik fiam már lelkes focista, férjem pedig még rúgja a bőrt. Igaz, ha annyi millióm lenne, ahányszor már hallottam: "Most már ideje abbahagynom a focit!", nagyon gazdag lennék!

Anyukaként eddig csak a férjem hóbortjával kellett megküzdenem szombatonként, de most már a nagyobbik fiam is meccsekre jár hétvégente. A kisebb fiamról nem is beszélve, aki már most mutatja a focimánia jeleit, így nemsokára eggyel több izzadt mezt és sáros stoplis cipőt kell mosnom. Mindeközben hallgatva a lebilincselő sztorikat és élményeket tőlük, szinte sztereóban a bravúros focimeccsekről, ahol "épp az utolsó percben sikerült gólt lőni".

Teljesen felesleges "küzdeni" ellene, úgyis én húzom a rövidebbet! Focista feleségként és anyukaként valószínű ez lesz a sorsom, amíg élek, de megmondom őszintén én ezt annyira nem is bánom!

Egyrészt aki ismer, tudja a sokat hangoztatott véleményem, mely szerint a mozgás - legyen az bármilyen sporttevékenység - minden életkorban fontos, akár 4 éves óvodás, akár 65 éves nyugdíjas legyen valaki. A kisebbek elsőként a szülőtől látnak példát, s ha a felnőtt sportol, akkor gyermeke természetesnek veszi a rendszeres mozgást. Egyesületekben sportolni, csapatban játszani már fiatal korban is rengeteg előnnyel jár: a testünk karbantartásán kívül fejleszti a kreativitást, logikai gondolkodást, hiszen a pályán rengeteg játékhelyzetet meg kell oldani. A gyermek megtanulja, hogy mennyi munka és gyakorlás van a sikerben, egy győztes gólban, mennyi tanulás árán juthat el valaki odáig, hogy megrezegteti a hálót. Aki sportol, jól tudja, mit jelent a céltudatosság, mely sok fiatalból ma sajnos hiányzik. A csapatjáték igazi szocializációs folyamat, a csapatszellem megértése és elfogadása sokat számít a kicsiknek a későbbiekben. Megtanulják mi a fegyelem, a koncentráció. Megtanulják kezelni a sikereket éppúgy, mint a csalódást, s a telefon vagy tablet nyomkodása helyett a sportpályán tölti a szabadidejét.

Soha nem büntetem focival a fiamat. Ha rossz jegyet kap, arra nem a sporttól való eltiltás a megoldás. Sok szülő azt hiszi, ezzel foghatja meg a gyereket! Ez tévedés! Jobban teszi, ha inkább más "büntit" keres.

A gyerekek lelkesedése és sportszeretete a pályán leírhatatlan, s ezt tudja mindenki, aki már látott gyerekeket focizni, kézilabdázni, kosárlabdázni, esetleg gyerekként maga is sportolt.

Arról nem is beszélve, hogy ünnepekkor, alkalmakkor a legkevesebb fejtörést igényli a sportoló férjeknek, gyerekeknek való ajándékvásárlás. (Az már más kérdés, hogy annyit fizettem a fiam Ronaldós mezéért, amennyit egy kisebb autóért is adhattam volna!)

Nőként, anyaként vagy feleségként sem hátrány sokszor, ha a férfinépséget leköti a foci pár órára, ekkor rengeteg időnk felszabadul magunkra és a barátnőinkre, amire számtalan ötletem van: egy jó óra a fürdőszobában, vagy egy kezelés a kozmetikában, vásárlás, mozi a csajokkal, főzőcskézés otthon a legnagyobb nyugalomban, egy izgalmas könyv, vagy egyszerűen csak: a CSEND! Már ha nem otthon nézik a focimeccset a tévében a haverokkal.

Ez esetben a 8 legidegesítőbb kérdést ne tegyük fel meccs alatt:

"- Kik játszanak az izék ellen?

- Átkapcsolnál, amíg megnézem a Lucecítát?

- Te, a Figónak van felesége?

- Szerinted melyik csapatnak szebb a meze?

- Akinek nincs labdája, az miért fut?

- A hosszabbításra is kíváncsi vagy?

- Összesen hány félidő van?

- A németek miért rúgnak olyan erősen?"

Ezeket természetesen netről másoltam, magamtól ilyen kérdések eszembe se jutnának!