Csalónapok

Két nápolyi, egy túrórudi, egy almáspite, (amit a dédi sütött), fél tejszelet, mert a gyerek meghagyta. Este nyolckor. Csalónap? Igen!

Ez így nem túl szép, tudom. Én, aki évek óta diétás blogot vezet és egészséges üzemmódban él, meg a gyerekeinek mutat elvileg példát, meg diétás előadást tart és a zablisztről meg a cukormentes sütikről papol, aztán itt eszi a cukros sütit. Pontosan!

Tudod 6-7 évig éltem úgy, mint valami robot, soha semmi bűnözés. De nem ám! Diétázógép. Halálra sértett a család, ha nyaraláskor meg akartak hívni egy fagyira, vagy duzzogtam, ha a dédi megkínált a tálca rétessel, mert én diétázom! Aztán valami változott.

Bevezettem a csalóevéseket. Ez pontosan mit jelent? Azt, hogy elfogadok időnként egy sütit a déditől, megeszem apukám palacsintáját, mert ahogy ő süti, úgy nem süti senki. A dédimama cukormentesen főzött lekvárját és zabbal készített fasírtját eszem, meg a cukros rétesét is olykor. Mert szeretem. A mamát is és a rétesét is! Párom székely nagymamája olyan almás kalácsot süt, hogy azt egy életen át emlegetem és tudnom kell, hogy csinálja, hogy megőrizhessem a receptet. Még akkor is, ha olyan soha nem lesz, mint az övé. Előfodrul olyan is, hogy a gyerek tolja a számba a túró rudit: "Anya, neked is adok". Igen, van ilyen.

Ettől most hiteltelenné váltam a szépen felépített egészséges életmódomban? Vállalom. Csaltam, mert nem ettem "szépen"? A férjem azt mondta: "nem fogja kidobni a szervezeted, nyugodtan edd meg, az alakodnak nem árt, a lelkednek meg jót tesz." Nem akarok úgy tenni, úgy élni és úgy enni, mint egy diétázógép. Emberek vagyunk, nem robotok. Az életet élvezni kell és nem tudom kinél mi a helyzet, de az én férjem örül, ha vele eszem egy jót este vagy megbontok magamnak néhanap egy szelet csokit, még anyukám is megjegyzi "látom emberből vagy."

Rengeteget sportolok, hajnalban futok, sokat edzem, rendszeresen súlyzózom, elviszem a nagyfiam futni, tornázom a nappaliban, hasazok, míg alszanak, edzettem, amikor terhes voltam, sportoltam a két szoptatás között, elmegyek terepfutóversenyre a férjemmel, mindenhova gyalog járok, órákat sétálok a gyerekekkel, egész nap lépcsőzöm a munkahelyemen, (pedig van lift), minden nap mindent diétásan sütök-főzök.

Nem veszek édességet hazafelé a boltban, mert zabot eszem, meg brokkolit, meg csirkét és pulykát, húst meg friss gyümölcsöt, magokat és aszalt szilvát, diétás liszteket meg természetes édesítőt, nem cukorral főzöm be a lekvárt nyáron, és mindig van zöld színű a tányéromon. Literszám iszom a vizet, és sokszor almát meg sárgarépát rágcsálok napközben, mindig van pufirizs a szatyromban és diétás nasi a hűtőmben, ezért néha megmakacsolom magam és azt gondolom, hogy nehogy ne férjen bele karácsonykor egy-két szaloncukor, vagy a mama bejglijéből két szelet. Nem azért mert ne lenne otthon a diétásom, hanem azért, mert akkor és ott én azt akarom megenni. És meg is eszem.

Én azt gondolom, hogy heti 1 csalóétkezés egészséges életmódban nem fog kárt okozni. Sőt! Még akár plusz löketet is adhat ahhoz, hogy utána maximális fegyelemmel folytasd a diétát.

Jöhetnék a tudományos kutatásokkal és a leptinszinttel, meg, hogy jót tesz egy-egy csalóétkezés, és edzés mellett belefér, és milyen jót tesz a kortizolszintnek meg satöbbi, de nem magyarázkodom. A csalónap lényege számomra, hogy elfogadom, hogy ember vagyok és úgysem tudok örökre lemondani a finom falatokról. És nem is akarok.

(Megjegyzés: mivel a férjem itt áll mögöttem, így szeretném leszögezni, hogy a csalónap természetesen nem alkalmazható a házasságban! Bármilyen tudományos kutatással is magyarázod, hogy hat napig nagyon hűséges voltál, a heti egy csaló nap bevezetése ez esetben nem helyénvaló.)